Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Belon Gellért: Praedicare Christum
TANULMÁNYOK Belon Gellért PRAEDICARE CHRISTUM Korunkat a Szentlélek Isten korának kezdik nevezni. És valóban igaza lesz XXIII. János pápa után Suenens bíborosnak is, hogy ,,új pünkösd" korszaka virrad ránk. Am nagyon tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a Szentlélek csak úgy tud hatni, mint az első pünkösdkor. Meg ahogy hatott a khalkedóni zsinaton, amikor is I. Szent Leó pápa levelének felolvasására a zsinati atyák a lelkesedés tüzétől áthatva felkiáltottak: Per os Leonis Petrus locutus est! (Péter szólott Leó szája által.) A Szentléleknek van nemcsak lelkesedésre és belső átélésre lobbantó ereje, de az egyházban lassan kialakuló, emberi eszközök különbözőségét magába rejtő munkálkodása is, amikor nem tudni kitől, és nem tudni mikor indul el egy gondolat, magatartás vagy ájtatosság, és egyszerre csak eluralkodik az egész egyházban, vagy legalábbis jó részén. Például a keresztúti ájtatosság vagy a rózsafűzér elmondása, nem hagyva persze ki a litániákat sem. Ilyesvalamit kell most a Szentlélek mozgatásának tulajdonítanunk a rendkívüli szinódus után, amikor is úgy indult, hogy lemérik a II. Vatikáni zsinat húsz évét, és megtárgyalják, hogy mit és hogyan kellett volna másként vagy jobban csinálni. De amikor a zárónyilatkozatot megszerkesztették, kiderült, hogy a legfontosabbnak az egyház titkában való elmélyülést, és minden emberi ügyeskedés elején a megváltás titkának tudatos átélését sürgeti. Majdnem úgy is fogalmazhatnánk, hogy az emberi eszközök, amik ,,az Isten népének" ügyeit hivatottak lendíteni, szinte semmit sem érnek az egyház titkának jelenvalóvá tétele nélkül. Mintha csak azt sürgetné a rendkívüli szinódus, amit egyik Nobel-díjas atomfizikusunk mondott: Ha a múlt században megindult iskolázásban a legeldugottabb falusi tanító nem egyszeregyeztette volna a gyerekeket, akkor a modern számítástechnika nem állna azon a magas fokon, ahol áll. Kellett az a sok, látszólag elillanó számolásenergia ahhoz, hogy ilyen kirobbanó sikerek szülessenek. így most a Szentlélek a szinódus által sürgeti az egyház minden tagját, hogy — megismerve és behatolva az egyház titkába — a legegyszerűbb vallási tettnél megjelenített kegyelmi erő valami nem vártan új és elmélyült kereszténységben robbanjon ki. Az idézett titok Ezért kell nekünk, most különösen akkor, amikor az igehirdetés kérdéseit feszegetjük, a Szentléleknek a rendkívüli szinoduson adott indítását követnünk: ne fogjunk addig hozzá az igehirdetés szerteágazó problémáinak tárgyalásához, ameddig nem tudatosítjuk magunkban, hogy a megváltás művét tesszük jelenvalóvá minden hittanórával, minden prédikációval, sőt minden konferenciával és értekezlettel. Kérdésünk most az, hogy amikor az egyházról szóló konstitú- cióban foglalt egyházképeket elsoroljuk, melyiket választjuk ki alapvető titok gyanánt. Mert bár mindegyik igaz és rávilágít a világban munkálkodó egyházra — hiszen hasonlatképpen mindegyiket maga az Ür Krisztus mondotta nekünk — mégis, amennyire csak lehet, a titok teljességének megvilágítására kell törekednünk. Ezért magához a Szentíráshoz kell folyamodnunk, és arra kell ügyelnünk, hogy ott mire kaptunk figyelmeztetést. Jézus példája Manapság sok szó esik arról, hogy az evangélium is sémita környezetben fogant és magán hordja a zsidó gondolkodás elemeit. Ezért többen úgy mondják, hogy meg kell szabadítani az evangéliumokat ettől az elemtől. Éppen ezért különös figyelmünkre tarthat számot az Ür Jézus Krisztusnak magatartása azokkal kapcsolatban, akik nem sémi környezetből származtak; sőt, az eltelt kétezer év során az európai szellemiség vezető kiformálói lettek, ti. a görögökkel. Szent János írja le, hogy ,,azok között, akik fölzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány pogány is. Ezek Fülöphöz fordultak ... és kérték: Uram, látni szeretnénk 67
