Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Békés Gellért: Eucharisztia és az egyház egysége
az Eucharisztia állandóan megújuló ünneplésében éli meg. Ebben az értelemben mondja a katolikus—ortodox dokumentum: „Amikor az Eucharisztiát ünnepli az egyház, akkor azzá lesz, ami: Krisztus teste" (1,4/b). A katolikus—luteránus dokumentum pedig Nagy Szent Leó pápát idézi: ,,A Krisztus testében és vérében való részesülés hatása nem más, mint hogy azzá tesz, amit magunkhoz veszünk" (26. pont). (Sermo 63,7). Az Eucharisztiának és az egyháznak ezt a lényegbe vágó viszonyát fejezi ki a hagyományból ismert szójáték: ecclesia facit eucharistiam és eucharistia facit ecclesiam: igaz ugyan, hogy az egyház ünnepli az Eucharisztiát, de még igazabb, hogy az Eucharisztia teremti meg az egyházat. Ez az egyháztani igazság a megújított római liturgiában úgy nyilvánul meg, hogy — ősi hagyományt követve — az új preces eucharisticae szerint, a konszekráció után az eucharisztikus közösségre is lehívjuk a Szentlélek teremtő erejét. Ezzel a második epiklesis-sel az egyház szándéka az, hogy kérje a Lélek erejét: Krisztus eucharisztikus teste által magában a liturgikus aktusban Krisztus egyházi testévé alakítsa át a hívek gyülekezetét. A dokumentumok sem maradnak meg elméleti síkon', hanem arról is szólnak, hogyan kell ezt a tanítást a liturgikus gyakorlatban, az istentisztelet rendjében is megvalósítani.21 Mintaként Max Thurian a Lima-konfe- renciára összeállított egy eucharisztikus liturgiát, amely csaknem minden részében megfelel a zsinat után megújított szentmise struktúrájának. Ebben főlet az a meglepő, hogy a lutheri deutsche Messe nyomán kialakult protestáns úrvacsora liturgiáját helyettesíti a hagyományos eucharisztikus anaforával (prex eucharistica, canon missae), a római liturgiában használt negyedik kánon mintájára. Különben ez nem újdonság, mivel a nyolcvanas évek elején kiadott új anglikán luteránus liturgikus könyvekben — főleg az amerikaiakban — a régebbi úrvacsora-liturgia helyére hagyományos felépítésű újabb anaforák kerültek. Ennek a szakramentális közeledésnek a római liturgiában megfelel a bibliai olvasmányoknak az az új rendszere, miszerint három év leforgása alatt a szentmisében gyakorlatilag végigolvassuk laz egész Szentírást. Az ökumenikus dialógus hatására, ige és szentség egészítik ki egymást a keresztény istentiszteletben: a hit közös megvallásán kívül miben kell egységre jutniuk az egyházaknak, ha nem éppen Isten tiszteletében? EUCHARISZTIA, ESZKATOLÓGIA, SZENTHÁROMSÁG. Mindezen meggondolás végül is a Szentháromság gyökérmisztériumához vezet. Mi az Eucharisztia viszonya a Szentháromsághoz? A Lima-dokumentum (4. pont) az Atya-Istenben látja az eucharisztikus misztérium eredetét és végső beteljesülését. Eredetét, mivel az Eucharisztia voltaképpen Isten embert üdvözítő szere- tetéből, az agape-ból származik. Ez az isteni szeretet — lényegében maga az Isten (1Jn 4,7—8) — az egyetlen indítóoka annak, hogy Isten Fia emberré lett és mint Isten-ember ettől a szeretettől indítva, a Lélekben, teljes mivoltában visszaadta önmagát Atyjának. Az Eucharisztia nem más, mint ennek a krisztusi önátadásnak valóságot rejtő szentségi emléke. Beteljesülését, mivel az egyház, mint Isten népe és Krisztus teste, az Eucharisztia ünneplésében egyesül a krisztusi önátadással. A teremtmény a Lélekben az eucharisztikus Krisztussal visszaadja magát Teremtőjének: teremtett léte az Eucharisztia által beteljesül Istenben. Az Eucharisztia az az egyetemes méretű hálaadás (berakah), amellyel az egyház az egész teremtett világ nevében, az Isten-emberrel egyesülve hálát ad Istennek a teremtés, a megváltás és az üdvösség művében szétáradó szeretetéért. Ám ha az Atya-Isten az Eucharisztia eredete és beteljesülése, s a Fiú-Isten áll az Eucharisztia központjában, akkor a Szentlélek az isteni szeretetnek az a mérhetetlen ereje, ami ezt a misztériumot megvalósítja és hatékonnyá teszi.22 Ebben a szentháromsági távlatában az Eucharisztia az eszkaton-nak. Isten országa végső beteljesülésének prófétai jele. Az eucharisztikus emléklakoma az evangélium mennyei lakomájának előképe, ízelítője és foglalója. Végső soron azt fejezi ki, amivé a teremtett világnak át kellene alakulnia: az imádás, a dicséret és a hála himnusza az Eucharisztia, az Isten-embernek és egyetemes egyházi közösségének a Lélek által sugallt himnusza az igazságosság, szeretet és béke világában. Az ökumenikus dokumentumok ezekben az összefüggésekben és távlatokban látják az Eucharisztiát.23 Egységre jutni ezen a téren — minden vallási vonatkozása mellett — nyilvánvalóan nemcsak egyházi ügy. Ha az Eucharisztia és az egyházi szolgálat kérdésében egyetértve az egyházak közösen tudnák tisztelni az Istent, a kereszténység képes lenne történeti és társadalmi életében is — eucharisztikus értelemben — „átváltoztatni" az embert. 15
