Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Széll Margit: Az ökumenikus lelkiségről
pl. Jézus személye, küldetése, műve. Már az is lehetségessé vált, hogy közös kommentárt készítsünk az Újszövetséghez. — Van azonban számos jézusi tanítás, amit csak magsze- rűen lehet megtalálni a Szentírásban. Magszerűen találjuk meg pl. az egyházi rendre, a „hivatalra" vonatkozó tanítást. Csak a Szentírás elkészülte után értette meg az egyház, hogy Jézus szolgálati papságot is akart, hogy azt szenteléssel kell továbbadni, hogy a szentelés örökérvényű, visszavonhatatlan. Az ordo szentségében még ma is vannak olyan pontok, ahol nem látunk világosan. — Ezekben a kérdésekben nem várhatjuk, hogy a közös szentírásolvasás egységet hoz létre. Szükséges a hagyomány tanulmányozása, a közös teológiai elmélyülés és a közös imádság is, hogy a Szentlélek mindnyájunk előtt világítsa meg Jézus tanításának pontos értelmét. 6. Az új Egyházjogi Kódex is foglalkozik az ökumenizmussal. Kijelenti, hogy különösen az Apostoli Szentszéknek, de az egész püspöki kollégiumnak is feladata az ökumenikus mozgalom előmozdítása. (Can. 775. 1.) Sőt minden püspök kötelességévé teszi az öku- menizmus ápolását (Can. 338. 3.). — Az Ökumenikus dekrétum pedig így ír: „A zsinat. . . buzdítja az összes katolikus híveket, hogy ismerjék föl az idők jeleit és szorgalmasan vegyék ki részüket az ökumenikus munkából" (4. p.). Azt jelenti ez, hogy hozzunk létre a katolikusok között igazi ökumenikus apostolkodást, és ezt minden egyházmegyébe, minden plébániára, mindenféle csoportba és minden keresztény életébe át kell vinni (I. Ök. Direktórium). A zsinat első közzétett okmánya a Liturgikus konstitúció. Ennek a legelső mondata így szól: „A zsinat azt a célt tűzte maga elé, hogy a krisztusi életet a hívőkben egyre jobban elmélyíti, az egyházi élet változásnak alávetett formáit jobban korszerűsíti, valamennyi Krisztusban hívő egységét elősegíti, és minden meghívottnak megkönnyíti a hazatalálást az anyaszentegyház közösségébe" (1. p ). — Az Ökumenizmusról szóló dekrétum pedig így kezdődik: „A II. Vatikáni egyetemes szent zsinatnak egyik fő célja, hogy előmozdítsa az egység helyreállítását az összes keresztények között" (1. p.). A zsinatot csakis úgy tudjuk valóban elfogadni, ha magunkévá tesszük célkitűzéseit, köztük az ökumenizmust is. Ennek érdekében azon kell lennünk, hogy minél előbb elkészüljön a legfontosabb imák egységes fordítása, és hogy legyenek közös énekeink. — Legyen magyar ökumenikus bibliafordítás és kommentár. — Kívánatos volna, hogy katolikus lapjainkban rendszeresen megjelenjenek írások az ökumenikus bibliafoglalkozásokról. — Különösen fontos feladatunk, hogy vegyünk részt ökumenikus bibliaolvasó csoportban. Csakis a közös imádság és munka viheti előbbre a kölcsönös megértést és közeledést. Irodalom: Az ismertetést a következő művekből állítottam össze: Concilium 1969. 4. — Vigília 1972, 6. Egység a sokféleségben. — Szolgálat 39. sz. Vizsgáljátok az írásokat. — Szolgálat 47. sz. Az egység útján. — Szolgálat, 64. sz. A két szövetség. — Einheitsübersetzung der heiligen Schrift. Das Neue Testament 1979. — Ökumene Lexikon. Lambeck—Knecht 1983. — Ökumene in der Schweiz. Benziger 1982, — Egger: Közösen olvassuk a Bibliát. OMC 1977. — J. Kremer: Hogyan olvassuk a Szentírást? OMC 1974. Széli Margit AZ ÖKUMENIKUS LELKISÉGRŐL „Az idők változásainak ritmusa az ökumené esetében nyilvánvalóan sokkal hosszabb, mint azt a mozgalom keletkezésénél magam is gondoltam volna. Ez a kijózanodás folyamata lenne? Vagy inkább figyelmeztetés a türelemre? — veti fel a kérdést Klaus von Bismark, majd hozzáteszi — Várakozásaink és reményeink túl rövid lélegzetűek voltak. Mi, úttörők, talán sok mindent magunk akartunk megvalósítani és nem bíztunk eléggé Istenben, aki a növekedést adja”. — A II. Vatikáni zsinat után valóban úgy látszott, mintha születőben volna az elkülönült egyházak egysége. Azután jöttek a zökkenők és a mai szakértők szerint több évtizedre van szükség a helyzet megváltozásához. „Ökumenikus folyamatról" beszélnek, aminek előnye, hogy felvirágoztatta a közös teológiai kutatást, és az évek során számos bizottságot és találkozót hozott létre. Ám, ha az intézményes egyházaknak több időre is van szükségük, hogy láthatólag is rátaláljanak egymásra, az egyes keresztények — minden 60
