Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Korzenszky Richárd: Betegebb-e a ma embere, mint más koroké?
Ránk nézve csak az a szomorú, hogy közel negyven évvel ezelőtt bíztunk abban, hogy nálunk reálisabb lesz az elosztás. Sajnos, általában igaznak tűnik, hogy az embert emberré tevő értelemnek a legkisebb a piaci kereslete és árfolyama az egész világon.” (Életünk is irreverzibilis folyamat. Beszélgetés Gyarmati István állami díjas akadémikussal. Természet Világa, 1984/12. 541. o.) Hozzáfűzhetjük: szinte minden tanár közvetlenül tapasztalja, hogy a szellemi munkának nincs becsülete a diákok között. Folytassuk az idézetet! „Ha megyek a városban, és látom a hivalkodó üzleteket, nézem az anyagiak után rohanó embereket, vagy a belvárosi sörözőkben már délelőtt tömegével részeg, életerős fiatalokat, látom a feketepiac mellett merengve sétáló humanista ellenőröket, a szemközti iskola tatarozásán napi hat órában sörözőket, sietve elugrok a vadonatúj autócsodában százzal repesztő énekes elől, akiről tudom, hogy a modern technikának köszönhető elektromos erősítők, visszhangosítók stb. nélkül nem tízezernyi (lemezekkel együtt milliónyi), de saját hangjával egyetlen neveletlen fiatalt sem tudna az őrjöngésig manipulálni, azaz tudomány nélkül valószínűleg éhen halna, de most havi százezret is bezsebel abban a társadalomban, amely a társadalmilag hasznos munka minősége és mennyisége szerinti elosztását ígérte a javaknak, akkor derűvel gondolom, hogy milyen szerencsés ember lehettem, hiszen a földi javak legtöbbjére nekem már nincs igényem . . . Elmúlt a megszállottságom a tudományért, a hazámért, a jóért és a szépért. Ne csodálja, hogy egy ideáit vesztett emberrel beszél . . . Minden embernek, családnak, közösségnek, társadalomnak, sőt ez egész emberiségnek is van egy eszmei belső iránytűje, mely vélt vagy valódi cél felé mutat. Az egyes ember eszmei iránytűje gyermekkorától fogva igazodik a család, az iskola, társadalmi osztálya és az egész ország iránytűjéhez, céljához. Ameddig a belső iránytű követni tudja az erősebb eszmei iránytűk irányát, az élet harmonikus. A kisebb zavarok elől a belső iránytű rugalmasan kitér. Am, ha a nagyobb erőterek által vezérelt irányok sűrűn, nagy szögben, gyorsan, esetleg ellentétesre változnak, akkor az egyes ember iránytűje már képtelen — különösen erős jellem esetén — követni a gyors és nagyszögű fordulatokat. így feloldhatatlan konfliktusok keletkeznek. Hazánkban az elmúlt fél évszázad alatt annyiféle irány volt célként kijelölve, és néha olyan gyorsan változtak, hogy az egyes emberek belső iránytűi gyakran megzavarodtak. Színekben beszélve, az én korosztályom iránytűit kötelezték már a barna, a zöld, a piros, a rózsaszín stb. irányokba való beállásra. Újabban talán semmire sem kötelezik, de így lesz egyik nap a fekete fehér, a másik nap a fehér szürke stb. . . Aki negyven évvel ezelőtt hitet tett arra, hogy csak a közösségért dolgozik, az ma idiótának számít. Abban pedig, hogy vitustáncot járó emberi és érdekviszonyok között egy ember belső eszmei iránytűje kezd megtébolyodni, nincs semmi természet- és társadalomellenes. Az csak önveszélyes. Sajnos, az is igaz, hogy az irreverzibilisnek tűnő önveszélyesség esete nem csak hic et nunc az egyes emberre, de — mutatis mutandis — az egész emberiségre globálisan is fennáll.” (Természet Világa, 1984/12. 542. o.) Egy több évszázaddal ezelőtti megállapítás fogalmazódik itt újra: „Kizökkent a világ tengelyéből . . ." Ezt az embert, ezt a betegséget ismerjük, csak nem ilyen elkeseredett változatban. Hamlet az, aki körül kifordult a világ, aki nem találja önmagát. Kapcsolatrendszerei megbomlottak: neki kellene apja halála után a trónon ülnie, de nagybátyja foglalta el azt; szétesett a családja, mert anyja újra férjhez ment, méghozzá az új uralkodóhoz; szerelme is kérdésessé válik, hiszen az apósjelölt leskelődik utána; tanulni küldik idegenbe, s közben meggyilkolását tervezik. Neki uralkodónak kellene lennie — de nem az; gyermeknek kellene lennie, de hűtlen anyja miatt nem lehet igazán gyermek — fenntartás nélküli szerelmesnek kellene lenni —; de a gyanakvás miatt nem lehet az. Beteg körülötte az egész bomlott világ, s bomlottnak tűnik ő a beteg világ számára. Hazudik neki mindenki, ennek következtében rajta sem igazodik el senki. De neki kozmikus méretű vállalkozása van: helyrehozni ezt a tengelyéből kizökkent világot. A nagy lehetőség ellobbanásának vagyunk tanúi küzdelme láttán. A gondolatmenetünk elején idézett ifjúságpolitikai határozat második részében feladatokat jelöl meg. „El kell érni, hogy a gyermekek száma a mainál kisebb különbséget okozzon a családok jövedelmi helyzetében . . . Elengedhetetlen a gyermek- és ifjúságvédelmi hálózat, a veszélyeztetett gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó intézmények erősítése ... Az egészségromboló szokások kialakulásának megelőzése és visszaszorítása érdekében javítani kell a gondoskodást az ifjúság egészségéről ... A szülők felelősek azért, hogy gyermekeik jó családi légkörben nevelkedjenek . . . elfogadják azokat az értékeket és normákat, amelyek szükségesek a társadalmi beilleszkedéshez, a kiegyensúlyozott élethez. . . (i. m. 9—10. o.). A diagnózis megállapítása, az okok feltárása után cselekedni kell. Nem elég a gyógyulni akarás — az eszközöket 89
