Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Korzenszky Richárd: Betegebb-e a ma embere, mint más koroké?

gyógyításra váró. Betegebb-e a mai ember? Érdekes volna összegyűjteni az ókortól kezdve a „mai világról" szóló panaszokat. A „ma" ki van feszítve a múlt és a jövő pillérei közé. Az ember a mindenkori mában él, de a jövőnek. Igazi jelene — mondhatnánk azt is: jó közérzete — akkor van, ha van múltja és jövője. Akármelyiktől elszakad — akár magától, akár úgy, hogy elszakítják —, lehetetlenné válik az értelmes élet; következésképpen beteg lesz.

Mi is az élet célja? „Én itt pusztán arra gondolok" — írja Selye János Stressz distressz nélkül c. könyvében (Akadémiai, Bp., 1976. 95. o.) —, „hogy az életnek szabad teret kell engedni, hogy a benne rejlő lehetőségeket megvalósítsa. A biológus számára ez valami igen hasonlót jelent ahhoz, amit a papok, bölcsek és filozófusok az élet egyedüli céljának neveznek. Ebben az értelemben és az én felfogásom szerint tehát az élet célja az, hogy saját azonosságát fenntartsa, és a lehető legkevesebb kudarc árán kifejezésre juttassa a benne rejlő képességeket és ösztönöket."

Ezek után önként kínálkozik a betegség meghatározása. Ha az ember nem lehet az, ami: akkor beteg. Érdemes kissé körüljárnunk ezt a fogalmat. A céljavesztett dolog, ember számára nehezen találtatik hely. „Ha a só ízét veszti . . . nem való egyébre, mint hogy kidobják" (Mt 5,13). Az orvosi szociológia az egészséget úgy határozza meg, hogy az az egyén optimális képessége arra, hogy feladatait és szerepeit a társadalomban ellássa. (Vö. Molnár László: Az életvesztés és az egészség megtartása, in: Ifjúsági Szemle, 1985/4. 16. o.) Az egészségtől a betegséghez többféle fokozat vezet, aszerint, hogy az ember „funkcionálási képessége" a társadalomban teljes értékű-e, korlátozott, vagy esetleg teljesen megszűnt. A jólét állapotától jól elhatárolható a mindenki által sokszor tapasztalt állapot: az elégedetlenség és „diszkomfort- érzés". A szerep ellátását lényegesen nem korlátozza ez az állapot, de jelzés ez, hogy valami nincs rendben. A következő fokozatban megállapítható a képességcsökkenés; már betegségről van szó, amit az orvosi diagnózis legitimál.

BETEGEBB E A MAI EMBER? Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. október 9-i állásfoglalása ifjúságpolitikai kérdésekben mindenki számára fontos kijelentéseket tartalmaz, aki bárhol is fiatalokkal foglalkozik (Társadalmi Szemle, 1984/11. 3—13. ol.). Megállapításaiból idézek. „Társadalmi-gazdasági életünk fogyatékosságai, a növekvő igények kielégítésének nehezebbé válása miatt ma gyakoribb a türelmetlenség, a kiábrándultság is. Több a bizonytalanság, a zavar fejlődésünk ellentmondásainak, perspektíváinak, társadalmi értékeinknek a megítélésében. Nőtt a politikai érzékenység-. A fiatalok jogosan kifogásolják a tájékoztatás hiányosságait, igénylik a döntések előkészítésében és a végrehajtásuk ellenőrzésében való szélesebb körű részvételt, bírálják egyes közéleti fórumok formális működését. Számos fiatal közömbös a társadalmi kérdések iránt, vannak, akik bizalmatlanok . . . Emelkedett a társadalmi értékeinkkel, normáinkkal szembekerülő, beilleszkedési zavarokkal küszködő fiatalok száma. Nem kevés a felelőtlen, a könnyű élet, az igénytelen szórakozás felé forduló, gyakran ízléstelen divatokat követő fiatal. Növekedett az ifjúsági bűnözés, a fiatalok körében is terjednek az egészséget és a személyiséget károsító szokások." (Társadalmi Szemle, i. h. 3.)

A hivatalos fórum diagnózisa után egy oknyomozási kísérletből néhány mondat. Romhányi András „Például a kocsma" (Klub és közösség) című Írásában olvashatjuk (Ifjúsági Szemle, 1984/4 . 77. o.) a következőket: „Ha megvizsgáljuk, hogy mi lehet a deviáns magatartásformák terjedésének az oka, többnyire valaminek a hiányát találjuk. A gyermekek egy része a szükségesnél kevesebb segítséget kap a környezetétől az életben, a világban, a társadalomban való eligazodáshoz. Alapvetően azért, mert a hagyományos közösségek (család, falu, munkahely) felbomlásuk miatt nem képesek hiteles módon átadni a helyes magatartási és együttélési formákat. A fiatalok rákényszerülnek arra, hogy innen-onnan ellessék a legfontosabb tudnivalókat. Ám az így szerzett ismeretek nem állnak össze bennük rendszerré. így az emberek jelentős része továbbra is bizonytalan értékrendszerben él és önerejéből nem is tud helyzetén javítani. Újrateremti a légüres teret maga körül." Ebben a megállapításban nagyon lényeges tételek hangzottak el. Közös nevezőre hozható a következőképpen szinte valamennyi kijelentés: az ember és a világ, az ember és ember kapcsolata rendezetlenné vált. Rendezetlen — rendetlen — széteső — pusztuló.

De térjünk vissza még a hivatalos diagnózishoz. „Kedvezőtlen, hogy növekszik a felbomló családok száma. Sok szülő elhanyagolja gyermekének nevelését; nem egyszer felelőtlenség, elkényeztetés is tapasztalható. Gyakran nem megfelelő a szülők és a gyermekek kapcsolata . . . Sok családban a felnőttek felelőtlen életvitele, alkoholizmusa, munkakerülő, bűnöző életmódja

87