Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Belon Gellért: Praedicare Christum
nék, hanem — mint a Lumen Gentium végül is összegzi — annak a Titokzatos Testnek, amely a húsvéti titok életét éli. Titokzatos Testen nem egy személytelen testre kell gondolnunk, melynek feje, törzse és különböző feladatú tagjai vannak — ahogyan azt legtöbben elképzelik. Igaz, Szent Pál a Korintusiakhoz írt levelében (12. fej.) is Így elemzi, bár sokak figyelmét elkerülte, hogy a végén kifejezetten mondja (jóllehet ezt már nem elemzi): „Ti is Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai" (1Kor 12,17). A húsvéti titokban Jézus halálát és feltámadását említjük, bár itt nemcsak szenvedését és halálát kell értenünk, hanem egész földi halandó életét. Bennünk ugyanis még most is él egy olyan elképzelés a Megváltóról, mint ami a zsidókban is megvolt, hogy ti. a Messiás kész emberként lép elő az ismeretlenségből (|n 7,27), és nem anyától születik. Legtöbbször mi is csak a felnőtt Krisztus kijelentéseivel foglalkozunk, holott harminc évvel korábban kezdte földi életét. Jézus földi életének minden mozzanata, a legapróbb is, elég lett volna a megváltás elvégzésére. Mint a középkori fogalmazás mondja: Cum posset gutta, redemit unda — noha egy csepp vér is elég lett volna a megváltáshoz, a vér tengere ömlött értünk. Azt kell tehát mondanunk, hogy a megváltás titkában jelen van minden mozzanat, amit Jézus 33 éven keresztül élt meg; a húsvéti titokban minden egyszerre lesz jelenvalóvá. Miként a napsugárban a színek teljes skálája benne van s csak prizmával bonthatjuk azokat szét, ugyanígy hordozza a feltámadt Krisztus az idő prizmáján felbontva a földi életében végig élt mozzanatokat. Ez azért fontos, mert ha akár igehirdetésünkben, akár más egyházias cselekedetünkben a húsvéti titkot élő Titokzatos Test valóságát idézzük s így jelen valóvá tesszük, akkor egyben Jézus földi életének egy-egy mozzanatára ismerhetünk rá jelenlegi életünkben. F.gy-két példa: számos helyen jelen van jézus, de hallgat, mint anyja méhében; nem gyógyít és nem tesz csodát, pedig tehetne, miként nyilvános működése előtt Názáretben; rajonghatnak és lelkesedhetnek érte, mint a kenyérszaporitás után, pl. egy-egy pápa látogatásakor vagy egy nagysikerű zarándoklat során, de éppúgy lehet számítani arra is, hogy ugyanezek a lelkesedők „kemény beszédnek" fogják tartani Jézus egy-egy kijelentését; számolnunk kell egyházunkban olyan hagyományokkal, szokásokkal, amelyek valamikor a krisztusi életet hordozták, de most már nem mutatják az élet jelét és holttá merevült formáikban mintha semmi lelki hasznot vagy gyarapodást nem adnának. Krisztus holtában is egyesülve maradt istenségével, és ekkor is megváltó erőket sugárzott szét a világba. Ha jobban belemélyedünk a húsvéti titokba, nem lesz nehéz egyházunk konkrét életében sem Jézus rejtett életét felismerni. Éppen ezért mellőzve több mindent, amin már sokszor elmélkedtünk és amit gyakran szemünk elé állítottunk, próbáljuk néhány olyan területen felfedezni a Jézus által megélt húsvéti titkot, amire ritkábban terjed ki figyelmünk. jézus beszédmodora Ha a húsvéti titok volt Jézus centrális gondolata, akkor ennek tükröződnie kellett igehirdetésén is. Hogyan tükröződhet e két ellentétes valóság, a halál és a feltámadás Jézus megnyilatkozásaiban? Hiszen a beszédnek a világossága, láttató és megvilágosító ereje, lelkeket rabul ejtő sodrása, ami Jézus beszédeiben is megtapasztalható, a feltámadás fényéből való. Vannak-e azonban és hol vannak Jézus beszédeinek betlehemi istállói és véres Golgotái? Mert hiszen a húsvéti titokban nemcsak a feltámadás van jelen, de jelen kell lennie a szenvedésnek és a halálnak is. A beszéd szenvedése az érthetetlenség és a homály. Az evangéliumokat mint szent könyveket sohasem bíráltuk, sőt minden szempontból a legmagasabbra értékeltük. És valahogy Isten ellen való véteknek tartottuk stílus szempontjából is bármi kifogást emelni ellenük. Am Jézus maga tárja fel előttünk, hogy mennyire érvényesül a kinyilatkoztatásban is Betlehem szegénysége és a Kálvária gyötrelme. Az utolsó vacsorán, ott is a főpapi beszéd utolsó részében Jézus olyan kijelentést tesz, amit — mint jellemzőt — egész beszédmodorára érvényesnek érzünk. Ezt olvassuk: „Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról" (Jn 16,25). A képletes beszéd (gör.: en paroimiais) talányos, rejtvényszerű beszédmódot jelent, olyant, amilyeneket a népi szólás-mondásokban lehet tapasztalni. Ilyenkor megmondjuk ugyan a teljes igazságot, de azt másban foglaltan vagy egyenértékűen, de mégsem nyíltan jelentjük ki. Jézus elégségesen kijelentett mindent azok számára, akik hinni akarnak, de eléggé rejtetten ahhoz, hogy többféleképpen lehessen magyarázni. Szent János evangéliumának 5-től 12. fejezetei iskolapéldái Jézus rejtett beszédmodorának. Talán el tudjuk képzelni, hogy miként beszélt volna és miket mondott volna a 69
