Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szalai János: A szentírásolvasás ökumenikus távlatai
egyházuk hitét. A vegyesházasságoknak olykor előnye lehet, hogy az egyik tél — jobban megismerve a másik felfogását — a magáét is elmélyültebben fogja megismerni és ápolni. A házasfeleknek alkalmuk nyílik, hogy házastársuk egyházának, hitének sajátos értékeit is beépítsék életükbe, fgy pl. a katolikus fél a nem katolikustól a házi bibliaolvasást, szabad imádságok gyakorlatát sajátíthatja el; a nem katolikus pedig a helyes Mária-tisztelet, a vallásos népszokások megismerésével gazdagodhat stb. Minél hitelesebben élik a házasfelek saját hitüket, minél inkább átérzik, hogy közös hitük Jézusban és keresztségük lényeges összekötő kapocs, annál könnyebb lesz a különböző hitvallású házastársaknak azon örülni, hogy saját egyházukhoz tartoznak és ugyanakkor a másik egyház tagjával együtt keresik a Krisztustól akart teljes egységet. Nem ellentmondás tehát, ha azt mondjuk: hivő keresztény emberek a vegyesházasságban nagy lehetőséget kapnak, hogy az egység szent ügyét szolgálják; megélt házasságuk igazi ökumenikus tett lehet. Szalai János A SZENTÍRÁSOLVASÁS ÖKUMENIKUS TÁVLATAI 1. Szeretném bemutatni a katolikus álláspontot a Szentírás közös használatára vonatkozóan elvben és gyakorlatban egyaránt. Az ökumenikus dekrétum felszólít minden katolikus keresztényt, hogy képességének megfelelően vegyen részt az ökumenikus munkában. Bea bíboros úgy magyarázta ezt annak idején, az egyház feladata a zsinat utáni években az lesz, hogy a tömegek részvételéről gondoskodjék. Az ökumenizmus ne legyen a kiválasztottak privilégiuma. A zsinati dekrétum az egész egyház részvételét kívánja. Hogy ez gyakorlatilag hogyan történjék, azt jó minden országban kikísérletezni, — végső soron pedig az egyházi tekintély határozza meg: a Szentszék, a püspöki kar és a helyi ordinárius. — Az azonban az első pillanattól kezdve világos volt, hogy a munka minden szintjén elengedhetetlen a Biblia megfelelő ismerete. Mikor a keresztények a Bibliáról beszélgetnek egymással, okvetlenül szükséges, hogy az alapvető dolgokkal tisztában legyenek és — ha népszerű formában is — rendszeres információt kapjanak könyvekből, folyóiratokból. A hitoktatóknak pedig — bármely fokon tanítanak — ismerniük kell a legjobb biblikus irodalmat, hogy megbízhatóan tudjanak tanítani, esetleg magasabb szintű ökumenikus megbeszélésen részt venni. — A Biblia fontosságának hangsúlyozásával egyáltalán nem akarjuk elterelni a figyelmet a hagyományról. Nagyon is kívánatos, hogy katolikus és nem katolikus keresztények a hagyományba beágyazottan beszéljenek az egyes kinyilatkoztatott igazságokról, így könnyebben megértik egymást és rátalálnak ősi közös hitükre. 2. A Biblia olvasása előtt imádkozni és énekelni szoktunk. Ha egyáltalán komolyan vesz- szük az ökumenikus munkát, akkor mielőbb el kellene készíteni a Miatyánk, a két hitvallás, Dicsőség és egyéb imádságok ökumenikus fordítását. — Szintén nagy gondot jelent, hogy alig vannak közös énekeink. Tudomásom szerint a német nyelvterületen mintegy száz éneket tartalmaz a Gotteslob című imakönyv, melyeket evangélikusok és katolikusok közösen tudnak énekelni. Sürgősen szükség volna rá, hogy megfelelő szakemberek nálunk is megvizsgálják, mit tehetünk ezen a téren. 3. Bibliai tudományos munkákban régóta együtt dolgoznak evangélikusok és katolikusok. Közösen végeznek kutatásokat, kölcsönösen dolgoznak folyóirataikban, konferenciákon, bibliai jellegű ásatásokban, pl. a holttengeri tekercseken. — 1958-ban már számos tudós felismerte, hogy a közös biblikus munka jó eszköz az egyházak újraegyesülésének útján. — A II. Vatikánum idején rájöttek, milyen lehetőséget nyújtana egy közös Biblia az egység mun- kálásában. Persze ennek sok akadálya van. Pl. katolikusok és protestánsok saját szavakat használnak a biblikus kifejezések fordítására. Különböző felfogásuk van a Biblia szövegéhez fűzött magyarázatokról. Mégis, egyre többen döntöttek úgy mindkét oldalon, hogy le kell győzni a nehézségeket. — 1965-ben az Ökumenikus dekrétum ezt írja: „Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz ... A fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha alkalomadtán és az egyházi hatóság jóváhagyásával, — különvált testvéreink is közreműködnek elkészítésükben . .." (22. p.) — „Készüljenek ezenfelül szentíráskiadások megfelelő jegyzetekkel ellátva, melyeket nem keresztények is tudnak használni és amelyek az ő körülményeikhez vannak igazítva. Ezeket terjesszék bölcs tapintattal a lelkipásztorok is és a minden rendű-rangú keresztények is" (26. p.). 57
