Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szalai János: A szentírásolvasás ökumenikus távlatai
A katolikus egyháznak ez az új magatartása szívélyes fogadtatásra talált a protestáns bibliatársaságoknál. 1966. évi találkozójukon egyhangúlag úgy határoztak, hogy ahol csak lehetséges, mindenütt együtt dolgoznak a katolikus keresztényekkel. 1967-ben Rómában a bibliatársaságok fordítói szakértői és katolikus szakemberek megfogalmazták az irányelveket a bibliafordítások egyházközi munkájához. Bea bíboros ezt korunk keresztény történetében a legfontosabb fejlődésnek nevezte. 1968 pünkösd vasárnapján hozták nyilvánosságra a dokumentumot. Tartalmazza a megoldást is, hogyan bánjanak a deuterokanonikus könyvekkel és a magyarázó megjegyzésekkel. A dokumentumot mindkét oldal hatóságai jóváhagyták. Egyúttal elhatározták, hogy beveszik Carlo Maria Martini bíborost jezsuita profesz- szort a Biblikus Intézetből abba a bizottságba, amely a görög Újszövetség kiadásán dolgozott. Ez a görög kiadás szolgál alapul az egységes fordítások számára. Norbert Lohfink jezsuita professzor (Biblikus Intézet) pedig annak a bizottságnak tagja lett, mely Kittel héber Ószövetségének az új kiadásán dolgozott. — Tucatnyi fordítóközösséget szerveztek a Biblia afrikai és ázsiai nyelvekre való fordítására. — Megkezdődött egy nagy ökumenikus fordító vállalkozás is. A francia ökumenikus fordításból megjelent a Római levél. A közös fordításnak az is célja volt, hogy az Újszövetséget és lehetőleg az egész Bibliát milliónyi ember kezébe adják. Igen olcsón árusították, hogy olyanok is hozzájussanak, akik különben nem tudták volna megszerezni. Ennek ökumenikus szempontból még egy haszna lett: az egész világon érdeklődni kezdtek olyan olcsó iratok után, melyeket a szentírási bevezető tanfolyamokon használni tudnak. A számos kurzus bevonta a püspököket és a papokat is a biblikus munkába s ezzel a Dei Verbum pasztorális célkitűzése nagymértékben megvalósult. — A közös bibliatanulmányozás során pedig a keresztények lassan kölcsönösen megismerték egymást és sajátos értékeiket. 1968-ban Bea bíboros összehívta a katolikus bibliatársaságok vezetőit egy nemzetközi szervezet megalkotására. Feladatuknak tekintették a Biblia terjesztését, alkalmazását és megértését a papok és világiak között, ahogy ezt a zsinat kívánja. Mindjárt kezdetben határozatot hoztak, hogy együtt működnek a protestáns bibliatársaságokkal. 4. Az ökumenikus bibliafordítás persze nagyon nehéz munka. A Dei Verbum konstitú- ció viszont így ír: . Az egyház arra törekszik, hogy használható fordításokat készítsenek a különböző nyelveken főleg a szentkönyvek eredeti szövegéből." (22. p.) Javasolja, hogy a különvált testvérekkel együtt készítsék a fordításokat. Ilyen hatalmas ökumenikus vállalkozás volt a német Einheitsübersetzung. — A fordítást mindenekelőtt az igehirdetésben kell használni, a megértést is meg kell könnyítenie és részben alkalmasnak kell lennie az éneklésre is. Éppen ezért kezdettől belevontak a munkába a szentírástudomány szakemberein kívül liturgikusokat, katekétákat, egyházzenészeket és nyelvészeket is. Különös gondot fordítottak az Ó- és Újszövetség himnikus szövegeinek, különösen a zsoltároknak nyelvi megfogalmazására. — 1972-ben jelent meg az Újszövetség, 1974-ben az Ószövetség ideiglenes fordítása, hogy kipróbálják — mindenekelőtt a liturgiában és az iskolában. A fordítást bevezették az új liturgikus könyvekbe, az istentiszteletek olvasmányos könyvébe és az ideiglenes zsolozsmáskönyvbe. — 1975-ben kezdődött az ideiglenes fordítás revíziója egy erre a célra kiküldött bizottság által. A revíziós munka idején az evangélikus fél minden területre kiterjesztette tevékenységét: részt vett a bevezetések és az egyes biblikus helyekhez fűzött rövid magyarázatok elkészítésében is. 1978-ban hagyta jóvá az egységes fordítást a német püspöki kar. Ezt követte a német nyelvterület többi püspöki kara és püspökei. A németországi evangélikus egyház tanácsa és az evangélikus bibliatársulat is üdvözölte a közös munka eredményét. 1979 márciusában és áprilisában a bevezetéseket és a magyarázatokat is jóváhagyták a püspökök. Ezzel lezárult a német nyelvterületen ez az egyedülálló vállalkozás. — 1978-ban ezt írta a német püspöki konferencia a szöveg jóváhagyásában: „A német püspöki konferencia meg van győződve, hogy a Szentírás előttünk levő fordítása eleget tesz a II. Vatikánum határozatainak, és, hogy a Szentírás üzenetéhez tudományosan biztos utat nyit mind a katolikus, mind a nem katolikus keresztényeknek. Mi, püspökök, bizalommal reméljük, hogy az új fordítás a korszerű imádkozás nyelvének is új lendületet fog adni. És segíti azokat a fáradozásokat, melyek a német nyelvterületen Isten igéjének új megbecsülést és mélyebb megértést akarnak biztosítani." 58
