Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Sólymos Szilveszter: A vegyesházasságok és lelkipásztori gondozásuk
c) A jegyesoktatás során előkerül az esküvő helyének és formájának kérdése. Amennyiben a nem katolikus félnek súlyos okai vannak, hogy saját egyháza templomához ragaszkodjék, ne zárkózzék el a lelkipásztor, hogy a forma alól felmentést kérjen. — A hitükhöz és egyházukhoz ragaszkodó jegyesek esetében mindenképpen ajánlatos az ökumenikus esküvő. Ez nem azt jelenti, hogy mindkét templomban rendezzenek házasságkötést; sem azt, hogy a házasságkötésen jelenlevő mindkét lelkész előtt külön-külön adják házassági beleegyezésüket. Viszont bármelyik egyház rítusa szerint is történjék a házasság megkötése, a másik egyház lelkésze is jelen lehet, szólhat az összegyűltekhez. Imádkozhat a házasulókért, áldást adhat rájuk. Az ilyen ökumenikus esküvők rítusát az egyházak vezetőinek kellene mielőbb közösen elkészíteni. Egy-egy ökumenikus esküvő valóban sokat jelenthet az eddigi szembenállások lecsökkentésében és a testvéribb légkör kialakításában. d) A házasságkötés után a gyermekek születésével kezdődik a vegyesházas család sajátos ökumenikus gondozása. A keresztelésen túl hamarosan jelentkezik a templombajárás kérdése. A házasfeleknek az a kezdeti és jószándékú törekvése, hogy mindegyikük templomába együtt eljárnak, már csak a gyermekek miatt is, hamarosan illuzórikussá válik. A szülők templomjárását gyakran az határozza meg, hogy gyermekeik hova járnak hittanra. Az a gyakorlat, hogy a szülők egymás hitének megismerése és tisztelete végett felváltva hol katolikus misére, hol nem katolikus istentiszteletre járnak, talán még eltűrhető lenne, feltéve, ha a katolikus fél hite ezáltal nem kerül veszélybe. — Bármennyire is törekedni kell arra és mindent meg kell tenni azért, hogy a katolikus fél hitéhez és egyházához hű maradjon, nem szabad elfelejteni, hogy az őszinte hit és evangélium szerinti élet más egyházi közösségben is igazi nagy érték. A vegyesházasságban élőket a lelkipásztor részesítse külön lelkigondozásban, — írja az MPK Rendelkezése a XII. pontban, majd a 2. alpontban Így folytatja: ,,A házasságkötés után a lelkipásztor kísérje figyelemmel a vegyesházasság sorsát. Látogassa meg ezeket a családokat és a katolikus felet jó példa adására buzdítsa." — Kétségkívül ez is fontos, de mintha többről is kellene, hogy szó legyen. Minden bizonnyal az MPK is érezte ezt, amikor a Lelkipásztori tájékoztatásban utal a Matrimonia Mixta 14. pontjára, hogy ti. főleg a családi élet egységének ápolásában kívánatos kapcsolatot fenntartani más vallási közösségek lelkészeivel; a lelkipásztor mutasson rá, hogy a házasságban a keresztség szentsége a házastársi és családi élet egységének az alapja. — A vegyesházasságok eszményi gondozása valóban nem merülhet ki abban, hogy mindegyik lelkész külön-külön buzdítsa saját hívét a hitben való kiállásra, kötelességeire, ami nem egyszer kiélezheti az amúgy is adódó feszültségeket. A lelkészeknek lehetőleg együtt kellene felkeresni az ilyen családokat és nyíltan, közösen megbeszélni velük problémáikat, az „őszinte becsületesség és bölcs bizalom" légkörében. De ha a lelkészek ezt együtt gyakran nem is tudják megtenni, tartsanak kapcsolatot egymással és közös gondozottjaik problémáit beszéljék meg egymás között is. e) Meg kell még említenünk, hogy a vegyesházasok gondozásában nemcsak a lelkésznek, hanem az egész közösségnek is része van. Nagyon fontos, hogy az egyházközségben ökumenikus klíma uralkodjék, azaz: a más egyházakban élőknek és a lelkiismereti szabadságnak tiszteletben tartása. — Az is hasznos lehet, ha az egyházközségben a vegyesházasok külön csoportot alkotnak, itt együtt tanulmányozzák egymás hitét, megbeszélik felmerülő vallási problémáik ökumenikus megoldását. Természetesen üdvös, ha a lelkészek maguk is bekapcsolódnak ezekbe a megbeszélésekbe. A vegyesházasság mint az ökumené táptalaja A vegyesházasságok pozitív voltát hangoztatnunk merész dolog lenne, ha nem maga a pápa írná: „A katolikusok és más keresztények vegyesházassága olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, melyeknek ápolása és támogatása mind belső jelentőségük, mind az ökumenikus mozgalomra való hatásuk miatt hasznos" (Familiáris consortio 78.). — Már az is pozitívum lehet, hogy a vegyesházasságban élő hívek életében a megosztottság ténye és tudata elevenebben él, s mint sajátos tövis állandóan figyelmezteti őket, hogy dolgozzanak a teljes egység megvalósításán. Ezt ne azzal törekedjenek megvalósítani, hogy a másik felet a maguk hitére téritik, hanem azzal, hogy mindketten minél hitelesebben élik saját 56
