Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Sólymos Szilveszter: A vegyesházasságok és lelkipásztori gondozásuk
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI KÉRDÉSEK Sólymos Szilveszter A VEGYESHÁZASSÁGOK ÉS LELKIPÁSZTORI GONDOZÁSUK Az egyházszakadás botránya talán sehol sem mutatkozott meg az egyházak életében olyan érzékelhetően és fájdalmasan, mint a vegyesházasságok területén. A szembenállás mérhetetlen sok viszály és egyéni sorstragédia csíráját ültette el. Már az is képtelenségnek tűnik, hogy Krisztust, Istenünket és Megváltónkat elkülönült, sőt szembenálló közösségekben valljuk meg; de még érzékenyebben érint sokakat, hogy — bár szétválasztha- tatlan élet- és szeretetközösségben vannak együtt, — az eucharisztikus vacsorát, a szeretet szentségét mégis külön-külön asztalnál kénytelenek venni. Az ellentmondás, hogy az egyház — egész lényegével ellentétben — megosztott kereszténységben áll fenn, még konkrétabban szembetűnő a legvégső és legbensőbb személyes egységet megkívánó házasságban. — Az egyház ezért a vegyesházasságok ügyét nem tekintheti jelentéktelen ügynek, azzal „anyai” gondossággal törődnie kell. Helyzetkép ma, 15 évvel a Matrimonia mixta rendelkezés után A II. Vatikáni zsinat után örömmel fogadtuk VI. Pál pápának Matrimonia mixta kezdetű motu proprióját a vegyesházasságok újbóli rendezésére (1970. március 31-én). Ez az intézkedés kétségkívül mérföldkövet jelent a vegyesházasságok eddigi gyakorlatában. Nagyvonalúbb, jobban tekintettel van az emberi személyt megillető szabadságra, kevésbé felekezeti beállítottságú, mint az előző intézkedések. — Konkrét rendelkezéseit ismertnek vesz- szük, részletekre nem térünk ki. Milyen hatása mérhető le hazánkban a vegyesházasságokat szabályozó új intézkedésnek? — A válasz nem könnyű, hiszen nem rendelkezünk komoly felmérésekkel; nem tudjuk, hogy mennyi a csupán polgárilag kötött vegyesházasság. Lelkipásztori beszélgetésekből és hozzávetőleges becslésekből mégis az tűnik ki, hogy jelentős változást a gyakorlatban nem tapasztalunk. Az mindenképpen lemérhető, hogy nem katolikus testvéreink reagálása annak idején eléggé negativ volt, és a pápai dokumentumot országos viszonylatban aligha tarthatjuk számon, mint jelentős ökumenikus eseményt. Mi lehet ennek oka? Valószínűleg az is, hogy — tudomásunk szerint — nem katolikus testvéreink hivatalos szerveivel az előkészítő, ökumenikus megbeszélések nem voltak kielégítőek és kellő méretűek. A papság felé a tájékoztatás inkább az új szabályozás jogi oldalára tolódott, az ökumenikus és lelkipásztori szempontok mintha háttérben maradtak volna. A Magyar Püspöki Kar (továbbiakban MPK) 1971. június 16-án kelt közös körlevelében ismertette a Matrimonia mixta dokumentumot, illetőleg konkrétan megfogalmazta a reáhagyott döntéseket. A körlevélhez fűzött Lelkipásztori Tájékoztatás — sajnos — nem tér ki a konkrét teendőkre. Az egész körlevelet inkább bizonyos jogi szellem és némi beszűkítettség jellemzi, mint ökumenikus nyitottság. A hívek részére külön körlevél nem tudatta a vegyesházasságok új szabályozási lehetőségeit; a hívek így nem szerezhettek elégségesen tudomást arról, hogy miként rendezhetnék az eddig elsősorban formahiány miatt egyházilag nem érvényes házasságukat. Mintha olyan félelem élt volna az illetékesekben, hogy: vajon mit fognak szólni azok a derék katolikus hívek, akik az egyházi előírások tiszteletben tartásáért készek voltak hősiesen személyes boldogságokat is feláldozni, — most pedig az egyház maga tesz engedményeket. — Tény, hogy a kérdés lelkipásztori és ökumenikus feldolgozása nem történt meg kellő mértékben. 53
