Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Sólymos Szilveszter: A vegyesházasságok és lelkipásztori gondozásuk
Szemléletváltozás II. János Pál pápa Familiáris consortio című apostoli buzdításában II. János Pál pápának 1981. nov. 22-én megjelent Familiáris consortio c. apostoli buzdítása terjedelemben ugyan nem sokat foglalkozik a vegyesházasságok problémáival, de súlyban és jelentőségben mondanivalója nem elhanyagolható: ökumenikus szempontból jelentős előrelépést mutat. Már azt is érdemes megfigyelni, hogy míg azelőtt az egyház a vegyesházasságtól erőteljesen óvta tagjait, és azt csak mint „kisebb rosszat" tűrte el, II. János Pál pápa pozitívabban értékeli a vegyesházasságokat, és azokban sok lehetőséget lát a tudatos keresztény életre és az ökumenikus munkára. A pápai irat hangvételének megvál- tozottságát szemlélteti pl. az a kitétele, hogy „a házasságkötés kánoni és liturgikus formáját tekintve az ordináriusok a körülmények igényei szerint bőségesen élhetnek fölhatalmazásaikkal" (78. pont). — A Matrimonia mixta még így ír: „Ha súlyos nehézségbe ütköznék a házasság kánoni forma szerinti megkötése, akkor a helyi Ordináriusnak joga van dispenzálni a kánoni forma alól". — Az MPK megfogalmazása ezt a lehetőséget mintha beszűkítené, amikor a Rendelkezés IX. pontjában így fogalmaz: „Ha esetleg a házasulok között egészen súlyos nehézség merülne fel az ellen, hogy a kánoni formát megtartsák, akkor az Ordinárius . . . rendkívüli esetben felmentést adhat a kánoni forma alól ..." — Mennyivel más ez, mint a pápának a fenti nagyvonalú és a lehetőségeket a jó ügy érdekében felkínáló engedménye! — De ha az új Egyházi Törvénykönyvet nézzük meg, az 1127/2 kánon is egyszerűen csak súlyos nehézséget említ: „Ha a kánoni forma megtartása súlyos nehézségekbe ütközik, az ordinárius felmentést adhat a forma alól." Hogy a katolikus egyház a vegyesházasságok terén az ökumenikus szellemet próbálja érvényesíteni, annak egy másik jelét is felemlítjük. — Az MPK Rendelkezése a vegyesházassággal kapcsolatban a XI/2-ben megengedi, hogy a katolikus és megkeresztelt nem katolikus fél házasságkötése történhet mise keretében is. Az Ordo matrimonii celebrandi 1971-ben ehhez még az ordinárius engedélyét kívánja meg mindenegyes esetben; (Praenot. 8.) — „a nem katolikus keresztény azonban ez alkalommal nem járulhat a szentáldozáshoz." — Ezen a téren Róma, a Keresztény Egységtitkárságon keresztül, újabb — bár nagyon körvonalazott — engedményt tett, amit tudomásunk szerint hazánkban még nem hirdettek ki. 1972. június 1-én a Keresztény Egységtitkárság az Eucharisztia vételével kapcsolatosan utasítást adott ki azokról a rendkívüli esetekről, amikor nem katolikus keresztények is járulhatnak a katolikus egyházban a szentáldozáshoz. Mivel ezt az engedményt egyesek túlságosan szabadon értelmezték, a Szentszék 1973. okt. 17-én magyarázó közlést tett közzé. Eszerint nem katolikus keresztény rendkívüli esetben — az ordinárius engedélyével — akkor részesíthető az Eucharisztiában, ha nem csak a reális prezenciát ismeri el, hanem az Eu- charisztiával kapcsolatosan az egyház egész tanítását is (7. pont). — Úgy gondoljuk, hogy például nászmisével tartott házasságkötés esetében különösen is sokatmondó a jövendő házasfelek életében, ha közös kenyérből esznek, közös kehelyből isznak, és így Krisztussal egyesülve egymás sorsának elviselését is vállalják. Mindezekből következik, hogy hazánkban is szükséges lenne követni ezt a szemléletváltozást. Ennek érdekében a vegyesházasságok ökumenikus felértékelése és lelkipásztori gondozása terén is konkrét lépéseket kellene tenni. Szükségesnek látszó lépések a vegyesházasságok ökumenikus szellemű gondozásához A vegyesházasságok körüli problémák rendezésének egyik alapfeltétele az ökumenikus kapcsolatfelvétel nem katolikus testvéreink vezetőivel, a hivatalos egyházakkal. Informálni kell őket a Róma részéről is sokat fejlődött szemléletről és a jelenlegi lehetőségekről. Az egyházaknak rá kell ébredniük arra, hogy együtt is csak diaszpóra szituációban vannak a közömbösök tengerében. Félre kell tenniök a felekezeti és hatalmi szempontokat, ha ko- [ molyán akarják a Jézustól szándékolt egységet. Az egymással való konkurrálás helyett végre a kooperációt kell keresniük, különösen is a vegyesházasságok problémáinak megoldásánál. 54
