Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán
Olyan Isten, aki az ember elé megy, s azt mondja: Én veled leszek, szövetséget kötök veled. A történelem eseményeiben és a próféták szavain át nem szűnik meg hangoztatni, hogy ő az ember szabadítója, barátja — sőt, azt is mondhatjuk — szerelmese akar lenni. „Szívem elváltozott, egész bensőm remeg" (Oz 11,8). „Dehát nem oly kedves fiam nekem Efraim . . . Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk — mondja az Úr" (jer 31,20)2. Amikor Isten kinyilatkoztatja nevét Mózesnek, a név, amelyet ad, titokzatos marad. Ebben a névben, miként az égő vadrózsabokorban is, Isten rejtve marad előttünk. Mégis nevét mondja meg, az egyedüli igazi nevet, ahogyan népe nevezheti és hívhatja őt. E névben nem úgy jelenik meg, mint a legfőbb és örök Lét (vö. Iz 40,28; 41,4). A „lenni" ige, amely itt kétszer fordul elő az Isten azonosításában, a héber mentalitásban nem úgy használatos, mint „fennállni", hanem „belépni, válni, ott lenni" értelemben. Dinamikus szempont domborodik itt ki, ezért így kell fordítani: én vagyok (és leszek) ott, aki vagyok (és leszek) ott. Ez azt jelenti: bármi történik, én „vele- tek-lévő-lsten" leszek ott.3 E név által Isten ki akarja nyilatkoztatni, hogy magát adja, hogy az emberek felé — mindenekelőtt Izrael felé — fordul, személyes kapcsolatot köt velük, amelyet a kinyilatkoztatás szövetségnek nevez. Szövetsége közösségi szerződés, amely által a történelem üdvtörténetté válik. Ha meg akarnánk rajzolni annak vonásait, akit Jézus Atyjának nevez, el kellene beszélni az egész ószövetségi üdvösségtörténetet. Isten arca nem egy metafizikai reflexió vagy magányos misztikus tapasztalat által rajzolódik ki, hanem kockázatokban, tapogatózásokban, reális történelemben, fgy nyilatkoztatja ki magát, hogy ő a föld Ura, aki elkötelezte magát arra, hogy megmentse az egész emberiséget. A szövetség Istenének jellegzetes vonásait Ózeás könyvében találjuk: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat" (2,21—22). Igazság, törvény, jóság, szeretet, hűség az, ami megmutatja nekünk a szövetség Istenének magatartását. — Isten szövetségében, cselekedeteiben egy héber szó dominál: „heszed" — amelyet általában ,,irgalom"-mal fordítanak.4 Emlékeztet Isten jóindulatára, amellyel népe felé fordul, törhetetlen szolidaritására „ezer nemzedékig" (Kiv 20,6). Jelent kegyelmet és szeretetet, amely az Izraellel kötött szövetségben minden teremtmény felé is irányul (Zsolt 33,5; 136,1—9). Isten a „haszid", az irgalmas (Jer 3,12; Zsolt 147,5). A „heszed" hűséget is jelent. Isten hűséges, ezért az ember teljes bizalommal lehet hozzá, hihet benne, mint megingathatatlan sziklában (Zsolt 106,12). De Isten ,heszed"-jének van egy intim kicsengése is, amelyet „affektiv gyengédségnek" mondhatnánk: Isten az ember „szerelmese". Ennek megértéséhez el kell olvasni Ozeás könyvét: „Ezért majd magamhoz édesgetem" (Oz 2, 16); „Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt . . ." (Oz 11,4). Hasonló szövegeket találunk Jer 31,3; Iz 43; 49; 54; az Énekek Énekében és a zsoltárokban is. Isten magatartását jelzi az „igazság" (cedaqah).5 Az igazság nem ellentéte a szeretetnek, hanem annak következménye. Jelzi Isten hűséges magatartását, aki mindent annak a közösségnek javára tesz, amelyet a szövetség szerződésével teremtett. Megtörténik, hogy az ember szegi meg a szövetséget. Ebben az esetben Isten büntet. Nem azért, mert igaz, hanem mert „féltékeny" és szeretete indítja „haragra". Ezt jelenti az „Él kanna", „féltve őrködő Isten" (Kiv 20,5; MTörv 4,24).6 Ez az antropomorf kifejezés arra int, hogy Istennek az ember iránti szeretetét nem lehet könnyedén venni. Bármennyire anyai is, Isten akkor is Isten, ő a Szent. Szeretete Annak haragja, aki „lassú a haragra" (Kiv 34,6). Ez csak időleges (2Mak 8,5; Bölcs 16,5; Jer 3,12), s ez is bele van foglalva a szövetségbe (Oz 11,8; Jer 31,9.20). Szeretete azonban örökké tart (Iz 54,8; Zsolt 136). Ilyen nagy vonalakban annak „portréja”, akit Jézus „az ő Atyjának" és a „mi Atyánknak” nevez. 2. Jézus az Atyáról beszél — Hogy Jézus Atyának nevezi Istent, abban semmi rendkívüli sincs. A zsidóságot körülvevő civilizációkban is használatos e kifejezés. A prófétai prédikáció is aláhúzza ennek az Atyának „anyai" gyengédségét, aki a szövetség Istene. Ennek ellenére az „Atya" az Ószövetségben ritkán fordul elő, s nem nagyon találjuk meg Jézus korának zsidóságában sem. A közösség „mi Atyánknak és Királyunknak" nevezte Istent, de nem találunk személyes megszólítást: „Atyám". Isten atyaságát a következők jellemzik: az Atyának engedelmeskedni kell; az Atya igazságos és a parancsok szigorú megkövetelöje, ennél az Atyánál a „hűséges és igaz fiú" talál segítségre és irgalomra. Az Atya „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak és bűnösöknek".7 249
