Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán
Gyürki László ISTEN DICSŐSÉGÉNEK ISMERETE JÉZUS KRISZTUS ARCÁN „Isten létezik, én találkoztam vele!" — A. Frossard könyvének címe ez saját misztikus tapasztalatáról. Ehhez hasonló megtapasztalások előfordulnak más vallásokban is. Egy agyonhajszolt, el- magányosodott emberek világában mohón kapnak ilyen jó hír után, s úgy fogadják, mint az éltető oxigént a fuldokló beteg. Bár nem vonják kétségbe Frossard tapasztalatának őszinteségét, mégis kérdéseket tesznek fel Isten megismerésével kapcsolatban. Kifogásolják, hogy az az Isten, akit Frossard leír, nem az evangélium Istene, hanem olyan valaki, akit könnyen bálvánnyá is lehet formálni. E gyanakvás jogos még akkor is, ha a misztikus megtapasztalás egyik útja lehet Isten megismerésének. A gyanakvás onnan ered, hogy az ember Istent saját képére és kívánságára képes alakítani. Krisztus előtt hat évszázaddal Xenophanész görög filozófus arról beszélt, hogy minden nép magához hasonlónak képzeli el az Istent. Az etióp feketének, a trák kékszeműnek és vöröshajúnak. Sőt, ha az ökröknek, lovaknak és oroszlánoknak kezük volna, magukhoz hasonló isteneket csinálnának.1 Részben innen van, hogy egyes emberek korunkban elvetik Isten fogalmát. Ebben a régi és a mai keresztények is felelősek, nemcsak a nem keresztények. Sokszor elfeledkeznek az evangéliumi kijelentésekről: „Senki sem juthat el az Atyához, csak általam" (Jn 14,6); „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van" (jn 1,18); „Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött és megadta nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az igazat" (1 Jn 5,20). Mintha azt gondolnák, hogy Jézus Krisztuson kívül hiteles előzetes megismerésük lenne Istenről. Rádióban elhangzott kérdés volt teológushoz és egyszerű munkáshoz: mit gondol Istenről? — Mindkét válasz lényege ez volt: Istent nem ismerem, csak Jézus Krisztust. A válaszok azt húzták alá, amit az Újszövetség állandóan ismétel: az igaz Istent csak Jézus Krisztus által ismerjük meg, Jézus kinyilatkoztatta nekünk az Atyát. Kínai közmondás: ha a bölcs ujjával a holdra mutat, az esztelen az ujjat nézi és nem a holdat. Jézus „az ujj", a Közvetítő, az Atya és a Lélek kinyilatkoztatója. Aki tekintetével csak az ,,ujj"-ra néz;téved, és megcsonkítja a Názáreti Jézus élete, halála és feltámadása jelentését. Jézus nem egy „út, amely sehova sem vezet", hanem ő az egy Isten végtelen élete és igazsága felé vezető út. Ezért fontos, ha már megismertük Jézus személyét, hogy odafigyeljünk arra is, amit mond és nyilvánít ki nekünk Istenről. Ki tehát az az Isten, akinek arca Jézus Krisztusban ragyogott fel? Jézus Istene: az Ö Atyja és a mi Atyánk. Az ember-jézus Istenről bizonyos képekét, fogalmakat szüleitől és környezetétől tanult. Ebben az értelemben Jézusnak volt egy előzetes ismerete Istenről. Nem a „filozófusok Istene" volt, akit „Atyjának" nevez, hanem Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, Izrael Istene. Jézus azt mondja róla, hogy Atya, de a zsidóság által kialakított fogalmat megtisztítja és tökéletesíti. Erről szólunk a következő részben. 1. A szövetség Istene — Ki az Isten? Mózes kíváncsian közeledett az égő vadrózsabokorhoz, amely nem égett el. A bokor közepéből hívta őt Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hogy megbízza a feladattal: szabadítsa ki népét Egyiptom rabságából. Veled leszek — mondja neki. Amikor Mózes nevét kérdezi, Isten így válaszol: „Én vagyok, aki vagyok". így folytatja: „így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok . . . Menj Izrael véneinek társaságában Egyiptom királyához és így beszélj hozzá: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével . . . Kinyújtom a kezemet és megverem Egyiptomot. . . Arra majd elenged benneteket. (Kiv 3,1—20). Valóban ez történt: Jahve megszabadította Izraelt az egyiptomiak kezéből (Kiv 14,30). Hosszú vándorlásuk során a sivatagban Isten a Sinai hegynél szövetséget kötött, a .kemény nyakú néppel'" (Kiv 32,9). Izrael ebből a szabadulásból és ebből a szövetségből élt és erre emlékezett hűtlenkedésének viszontagságos történetében, amikor a próféták megtérésre szólították fel. Isten, akit Jézus Atyjának nevez az az Isten, aki a szabadulás történelmét vezeti be. Nem úgy jelenik meg, mint egy elvont valaki, hanem mint olyan Isten, aki azt mondja „Én", és az emberhez fordul, aki számára „te", akit saját képére teremtett (Tér 1,27). S az ember is szólhat Istenhez: azt mondja neki „én", és „Te"-nek nevezi Öt. Nem úgy jelenik meg, mint az „első mozgatója a világmindenségnek és történelmének", aki magányos és megelégedett önmagával, és nincs kapcsolata az emberrel. 248
