Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Megjelent közöttünk Istenünk emberszeretete
Ez a lengyel karácsonyi ének mélyen kifejezi az Isten misztériumát: ,,íme az EMBER felmagasz- taltatásának éjszakája ez! Istennek Fia a Szentlélek közreműködésével emberként született és ezáltal az ember gyermekei istengyermekség rangjára emelkednek ... A karácsony tehát az EMBER ÜNNEPE. Egy ember születik a sok milliárd közül ... aki ugyanakkor egyetlen, egyedülálló és megismételhetetlen. Az ember az a lény, akit saját néven szólít az Isten. Azért ünnepeljük olyan fénnyel Jézus születését, hogy tanítsuk: minden ember VALAKI, egyedülálló, megismételhetetlen" (II. János Pál 1978. évi karácsonyi beszédéből). Rájuk tekintett . . . Szent Ignác lelkigyakorlataiban igen fontosnak tartja az elmélkedések helyzetképeit: Lássuk Jézust ebben vagy abban a helyzetben! Legjobb tehát, ha besorolódunk tanítványai közé, közülük választunk ki valakit, akinek a helyébe lépünk. Legyen az Péter, János vagy akár az a mindenütt jelenlévő segítőkész ffú, aki később Márk evangélista lett. — Egyszer az iskolában egy Jézus-filmet vetítettek. Az atya arra biztatót, ragadjunk ki egy-egy jelenetet, amelyben Jézus hozzánk szól. Engem a Genezáreti tavon a hajóból visszanéző Jézus átható tekintete ragadott meg. Haja lobogott a szélben, és egyre távolodva, mintegy hívogatott maga után. (gy kellene mindannyiunknak helyzetképet választani. Az evangéliumokban Jézus személyiségét, érzésvilágát ilyesféle jelenetekből, találkozásokból állíthatjuk össze. Ha csak rá t e k i n t az emberekre, azok lélekben megrendülnek, világos, végleges döntéseket hoznak. Amikor Keresztelő János rámutatott Jézusra: „Nézzéték, az Isten Báránya! — nem tudjuk, hogy András és János mit érzett, mert ők zavartan csak annyit kérdeztek: Mester, hol laksz? — és elmentek vele, hogy egy éjszakát végigbeszélgessenek (Jn 1,35). Majd később, amikor János testvérével, Jakabbal hálókat foltozott, Jézus újból rájuk tekintett. Ekkor végleg otthagyták a hálót és nyomába szegődtek. (Mt4,21). Fülöpöt így hívja: Kövess engem! Az barátját, Natánaelt is magával viszi, aki nem bízik egy názáretiben. Jézus ismeri érzését, ezért mondja neki: Ez egy igaz izraelita! — de hozzáteszi, látta a fügefa alatt, ismeri gondolatait is. — Ezt hallván megrendültén tanúskodik: Mester, te az Isten Fia vagy! — és követi őt (Jn 1,43kk). Simon Péter András testvérével éppen halászott, amikor Jézus hozzájuk lépett: Gyertek utánam, én emberhalászokká teszlek titeket! — Ők elhagyták a bárkát, és csatlakoztak hozzá (Mt 4,19k). Mi ez a varázslat Jézus egyéniségében, ami évszázadok során annyi szívet megremegtet. Any- nyian indulnak szolgálatára még ma is, csak legyen egy igazi apostola, aki őszintén, tisztán tolmácsolja szavait: Jöjj, kövess engem! — de van, aki elzárja lelkét ettől a kegyelemtől, mint a gazdag fiú, pedig ,,Jézus ránézett és megszerette" (Mk 10,21). A már elfogott Jézus meghallotta Péter tagadását, megfordult és rátekintett, mire abból kitört a zokogás. — És milyen kemény tekintettel nézett az írástudókra, a gyilkos szőlőművesek példája után. Azonnal tudták, hogy róluk van szó, de nem rendültek meg, hanem el akarták fogni (Lk 20,17—19). Találkozzunk az Emberrel! Előttünk van Jézus, akiből áradnak az emberi érzések: szelídség és erő, szánakozás és követelés, de legerősebb hatással van ránk gyöngéd, együttérző, irgalmas szíve. Látjuk, hogy tud örülni az emberek között, barátai között, a menyegzőn, de főleg az ima óráiban, amikor ,,újjongott a Szentlélekben, mert Atyjával találkozott: Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura . . . igen, Atyám, így tetszett neked! (Lk 10,21 kk). Tőlünk is megkívánja a vidámságot, azt, hogy rejtsük el szenvedésünket, áldozatainkat: „Amikor böjtölsz, ne légy komor, mosd meg arcodat, illatosítsd be fejedet. . . Atyám, aki rejtekben lát, megfizet neked" (Mt 6,16k). Átéli az emberi szeretet tehetetlenségét, amikor Márta szemrehányással illeti Lázár halála miatt. Jézus megsiratja bartáját, majd hangos kiáltással hívja ki sírkamrájából. — Emberi tekintettel egy embert látunk Jézusban, de amikor feltör belőle az isteni erő, kissé megzavarodunk. Máig sem tudjuk azt a titkot megmagyarázni, miként „keveredik", pontosabban „harmonizál" embersége isteni természetével. Érzékenyen megérzi a kitaszított, vérfolyásos asszony érintését, — leányomnak szólítja, majd meggyógyítja. A nyomorultakat különösképpen szereti: Fiamnak nevezi a bénát, megesik a szíve a lepráson (Mk 1,41). Segít a 38 éve bénán, akinek nincs „embere", akit megfizethetne, hogy a gyógyvízben fürdesse. Megvédi Simon házában a nagylelkűen pazarló Máriát (Lk 7,36k), a házas241
