Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Megjelent közöttünk Istenünk emberszeretete
géliumot hitelesen csak az hirdetheti, aki jól ismerte az ember Jézust, és öt Úrnak, Istennek tartja. Bárcsak mi is megismernénk Őt! A személyiséglélektan szerint igen fontos az első benyomásunk valakiről. A benyomás (impresszió) nehezen leírható, komplex jelenség, mely minden megismerő-érzékelő képességünket igénybe veszi. Bár nem ad alapos ismeretet, de kiemeli az illető fő jellemvonását — írja Solomon E. Asch személyiségpszichológus (Forming Impression and Social Psychologie, 1946. Evanston, lllionis). Ez a központi vonás az illető sajátos érzésvilágából fakad, átszínezi egész egyéniségét, tehát megismerésének kulcsa. A „megismerés" szót ma a keleti, bibliai jelentéséhez hasonlóan használják. Amikor Jézus arról beszél, hogy ,,a jó pásztor megismeri juhait" (Jn 10. fej.), akkor nem értelmi meghatározást, leírást közöl, hanem azt jelzi, hogy egyedileg törődik velük, köze van hozzájuk, felelős értük, veszélyben még az életét is kockáztatja miattuk. Jézust ilyen testi-lelki közvetlenségben szeretnénk megismerni. Úgy, mint a jó barát ismeri a másik lelki rezdülését, kész kiállni a másikért, elkötelezni magát, tanúskodni mellette. Jézus ilyen módon ismer minket, ezért mondja a jó pásztor példázatában, hogy életét adja a juhokért, életét adja értünk. Ez a létadó és életmentő megismerés Jézuson keresztül összekapcsol az Atyával: „Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet és az enyéim ismernek engem és én ismerem az Atyát" (jn 10,14—16). A karácsony titka Ha a világot csupán értelemmel próbáljuk megismerni — ahogy ezt Romano Guardini saját korában tapasztalta — könnyen eljutunk odáig, hogy a természeti tényezőkön kívül másról nem veszünk tudomást. „Ezzel szemben azt mondja a hit, a világ Isten kezében van . . . ő a Teremtő, Ö az Úr. . (Az Úr, Budapest, 1986. 18.). Az embernek csak utólagosan visszatekintő látása, reflexiója lehet a teremtésről, a világról. Elsődlegesen, egzisztenciálisan csak Isten ismerhet, amint szabadságában és szeretetében létet adott a világnak és benne az embernek. A mi perspektívánkból felfoghatatlan, hogy a nagy mindenségben Istennek olyan fontos „a mi emberi életünk . . . ami csak olyannak látszik, mint a mikroszkopikus nyüzsgés a penészburokban, és az én életem egy pillanat a végnélküliben" (uo. 125). Mindennek ellenkezésével szemben hinnem kell Isten győzelmében, amely „legyőzi a világot" (1Jn 5,4). Jézus Krisztus félrehúzta előttünk a függönyt, hogy bepillanthassunk Isten titkába. Az Ő szemével könnyebb hinnünk, mintha véges eszünkkel mi akarnánk felkutatni a világmindenség Urát. Jézus a mennyei Atya szerető szívét tárja fel előttünk, aki nemcsak léttel ajándékozott meg minket, de bűnös emberi nyomorúságunk úgy megindítja, hogy belép emberi sorsunkba. Ennek az ember-porszemnek a szemszögéből akarja látni az egész mindenséget. Isten megváltani akaró szeretetével egy EMBERI SZÍVET formált, ami Jézus Krisztus személyében lett meghatározó KÖZPONTJA a világnak és a történelemnek. Olyan Központ, aki mélységes benyomást tesz ránk, magával ragad minket. Jézus valóban olyan emberré lett, amilyent az Atya tervezett. Ezt a Szivet tárja elénk, félös, gyakran csak külsőségekre hajló emberek elé. A szív világa a Bibliában ugyanazt jelenti, mint a mai pszichoszomatikus szemléletben: A lélek csak a testtel együtt, érzés- és gondolatvilágunk csak tetteinkkel, magatartásunkkal, gesztusainkkal együtt ad teljes egészet. — Jézus földi életének minden mozzanata egész valóságát fejezi ki, azt a szándékát, hogy teljesen részesedjék emberi sorsunkban. Ezért született gyenge Kisdednek, és ezért vállalta a halált teljes tehetetlenségben és kiszolgáltatottságban. A karácsony titka összefonódik a Kereszt titkával! ,, Isten született, a hatalmasok reszketnek, az ég Ura kiüresitette önmagát, a tűz kialszik, a fény elhomályosul, a Végtelen véges határok közé kerül." 240
