Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Nők az egyházban
Széli Margit NŐK AZ EGYHÁZBAN Kiválasztottalak benneteket a világból — a világért (Vő. jn. 15,16) A legtöbb keresztény lelkében ott él a vágy, hogy olyan közel kerüljön Jézushoz, mint tanítványai és — példájuk szerint — tehessen valamit Isten országáért. Hiszen ma olyan sokan értelmetlennek látják életüket, kitaszítottak, erőtlenek, magukra maradottak vagy éppen önzésük miatt csukódtak be. Az egyház kezdettől fogva nemcsak az életerősek otthona, hanem a rászorultaké is. De vajon kik teszik otthonná? Kik őrködnek a tűzhely mellett? — Az egyháznak ma mindenütt a saját lábára kell állnia. Ezek a „lábak", ezek az alapok a világi hivek. Ha ők nincsenek talpon, ha nem őrködnek, az egyház fókusza kihűl. Isten egész népe elhidegül. Amint kezdettől a nők voltak a családi tűzhely őrei, úgy az egyházat is — főleg a válságok idején — ők tették hívogató otthonná. Az egyházi szolgálat néhány elvét érintve a nőknek és a nőkről szól ez az írás. — „Az igazán apostoli lelkű világiak — azon férfiak és nők módján, akik Pált segítették az evangélium hirdetésében — pótolják, ami hiányzik testvéreinknek és felüdítik mind a lelkipásztoroknak, mind a hívő nép többi részének a lelkét" (Világiak apóst. 10.). De hogyan nyerje meg a lelkipásztor a híveket az egyház szolgálatára? Franz König bíboros1 három szempontot ad válaszul: — 1. Tárja fel előttük Isten országának szükségleteit. Sokan készségesek ugyan, de tartózkodnak. Ha nem tudnak a feladatokról, könnyen szemünkre vethetik majd, „minket senki sem hívott" (Mt. 20,7) — 2. Vezessen minden érdeklődőt Jézushoz, és az ő példája szerint készítse fel a munkára. — 3. A pap saját életével mutassa meg mindazt az örömet és erőt, ami a hit és a szeretet gyakorlásából fakad. A munkára vállalkozóknak világosan kell tudniok, mire is hívták őket. Bár az embert döntően nem a hivatala, munkaköre határozza meg, mégis egyéni karaktervonást ad neki. Az egyházi szolgálat is sajátosan formálja a személyiséget, hiszen a meghívott állandóan abban a tudatban él: Krisztus szolgálatában vagyok! — A nő különös érzékenységgel tud azonosulni hivatásával, — és látnia kell, hogy a közösség is elfogadja szolgálatát. A kettő egyensúlyán áll vagy bukik hivatásának sikere. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyházi szolgálatban az áldozatos nők jobban megtalálják a kielégítő, boldog hivatást. Napjainkban az egyházi hivatáskörök az „ige, a szentség és a szeretet szolgálatában” nagy változásokon mennek át. Korábban mindez a lelkipásztor feladata volt és csak a szociális munkához, esetleg a katekézishez vett igénybe némi női segítséget. Európában a német nyelvterületen ismerték fel elsők között — látván a protestáns gyülekezeti munkák előnyeit — a diakónusok, a világi teológusok és főleg a nagyszámú lelkészsegítőnők hivatásának fontosságát. Hans Schilling pasztorálteológus2 „lelkipásztor” kifejezéssel jelölte meg az egyházi szolgálatoknak azt a hivatásbeli cselekvésegyüttesét, amelyet a papok és a világiak — közöttük számos nő — fejt ki az emberek üdvösségére. Hazánkban még a lassú átmenet folyamata észlelhető. A világiak, így természetesen, a nők, szolgálati teendőjében és munkaköri illetékességében is többirányú bizonytalanság van. Bár a világiak az egyházi szolgálatokat egyre jobban értékelik, felmerül számos nehézség is. Sok az olyan nő — panaszolják a lelkipásztorok — akiknek az „egyházi körök" csupán társadalmi felemelkedést jelentenek, de hiányzik a hitismeretük és a lelki felkészültségük. Sajnos, ma még nincsenek olyan egyházi (egyházmegyei) szervek, amelyek a szolgálatra való alkalmasságot szakszerűen felmérnék, — mint teszik ezt a papságra vagy szerzetbe jelentkezőknél. A szorult helyzetben levő lelkipásztorok olykor — némi ajánlás alapján — kénytelenek felelős munkát olyanokra bízni, akiktől környezetük egykönnyen csak szenvedni fog. — így a lelkipásztorokat kell mielőbb azokra az alapelvekre felkészíteni, amelyek nyomán megfelelő „tárgyilagossággal" válasszák ki munkatársaikat és majd a munka menetében neveljék őket lelkileg alkalmassá a szolgálatra. 175
