Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 3. szám - KÖRKÉP - Bernolák Éva: Problémák és lehetőségek az új század küszöbén (Ahogy papok és világiak látják)

a közösség szolgálatának, az evangelizálásnak szándéka. Pl.: ,,a feladatom, hogy tanúságot tegyek a szerető Istenről", „Hitemben szeretnék jobban elmélyülni, hogy másokat is segíthessek ebben”, — vagy: „mélyebben szeretném megismerni Isten dolgait, és azt a környezetemben szeretném továbbadni". — Igen lényeges ezért, hogy hol és milyen minőségben tudnak majd bekapcsolódni plébániaközösségük munkájába.

Elfoglaltságuk

Fővárosban

Vidéki városban

Községben

Összesen

Tanácstag

11%

15%

24%

23 15%

Rendszeres segítő

11%

13%

12%

18 12%

Szociális munkában

2%

10%

—

6 4%

Hitoktat

36%

35%

24%

52 33%

Énekkari tag

5%4%

5 3%

Alkalmi segítő

10%

15%

9%

17 11%

Főállású

2%

7%

10%

11 7%

Csak adófizető

23%

5%

9%

24 15%

A táblázat jól demonstrálja a plébániaközösségek gyenge pontjait, és visszautalnak a fel nem használt, szabad lehetőségeinkre. Ez az „alulról" jövő nyomás egyre erősödik és szélesedik. Ezt jelzi a Hittudományi Akadémián a világi hallgatók növekvő száma, a levelező tagozaton 200-300 hallgató készül fel egyházi munkára, és az OHB hitoktatói tanfolyamán is évről évre nő a jelentkezők száma. Ilyen felkészítés folyik már Győrben, Szegeden, és esztergomi, egri és a hajdúdorogi egyházmegyében is. Jelentőséget akkor értékelhetjük igazán, ha a résztvevők életkorát összevetjük a lelkipásztorkodó papságéval.

VILÁGIAK

EGYHÁZIAK

(főváros, városok, községek, összesen-)

21—30 évesek 31—40 évesek 41—50 évesek 51—60 évesek 61 —70 évesek 71 felett

14% 6% 6% 17% 6% 6% 6% 3% 3% 9% 6% 5% 6% 4% 1% 2% 2% 41 fő 26% 45 fő 29% 19 fő 12% 31 fő 20% 17 fő 11% 3 fő 2%

1 % 1 % 3% 5% 1% 16% 10% — 10% 4% 7% 18% 7% 3% 6% 2% 4% 2%

5 fő 5% 20 fő 22% 18 fő 20% 26 fő 29% 14 fő 16% 7 fő 8%

Úgy gondolom, a fenti adatok önmagukban beszélnek. Még csak annyit kiegészítésképpen, hogy a kurzuson résztvevők 46%-ban családosak, átlagban 3-4 gyermeket nevelnek. így személyükben komoly keresztény-család hátteret biztosítanak az új évezred magyar egyháza számára. Mindez igen örvendetes és Ígéretes tény! Csak ha a világiak „fogadtatása" felől érdeklődünk, már nem ilyen egyöntetűen rózsás a helyzet. — Az egyháziak állásfoglalása, — 90 információ alapján — három típusba összegezhető. 56%-ban örömmel fogadják a világiakkal az együttműködést, sőt hangoztatják az „összedolgozás” fontosságát, látják szerepük jelentőségét, és „nem féltik az egyházat tevékenységüktől." Igen helyesen látják, hogy „a munkatársakat ki kell választani, és az egyházközségi munkába bekapcsolva kell nevelni őket, minél több feladatot bízva rájuk." — Aztán vannak, akik elvben elfogadják (23%), sőt szükségesnek is tartják a világiak bevonását, de a kezdeményezést, helyzetük rendezését, felkészítésüket, elhelyezésüket „központi irányítástól" várják. A paphiány miatt, átmeneti jelleggel ismerik csak el létiogosultságukat, „mint szükséges rosszat". A harmadik csoport is érzi a ki- kerülhetetlent, de sokféle fenntartással élnek, bizalmatlanok, gyakorlatban elutasítók a je168