Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - KÖRKÉP - Schmatovich János: Egyházközségi munkatársak kiképzésnek jézusi modellje
KÖRKÉP Schmatovich János EGYHÁZKÖZSÉGI MUNKATÁRSAK KIKÉPZÉSÉNEK JÉZUSI MODELLJE Az „Általános Szervezeti Szabályzat" (1984) alapján megújulásra váró és újjászerveződő magyarországi katolikus egyházközősségi képviselőtestületek új lelkipásztori feladatok elé állítják a vezető lelkészeket. Az a kép, amelyet az evangéliumok az Úr Jézus és a Tizenkettő kapcsolatáról megrajzolnak, ma is példaképül szolgálhat ahhoz a viszonyhoz, amely az Úr külön megbízatásában (személyében) működő lelkipásztor és a vele együttműködő egyházközségi munkatársak között fennáll. Az egyházközségi munkaközösség — bármilyen konkrét formában is jelentkezik, illetve kapja meg a maga jogi elismerését — mindenkori ősmintáját Jézus tanítványai körében találja meg. A tanítványi élet bemutatásában pillanatnyilag eltekintünk a Tizenkettő körének (húsvét után véglegesített) „hivatali" funkciójától. A Jézus által kiválasztott tanitványi csoport célkitűzéseinek és működési feltételeinek felvázolásával szeretnénk valamelyest hozzájárulni az egyházközségi képviselőtestület biblikus teológiai alapvetéséhez. A munkatársak kettős feladata. Jézus a tanítványok eredetileg sokkal tágabb körét (vö. Jn 6,66) — valószínűleg a kenyérszaporitás csodája és a kafarnaumi beszéd után — végérvényesen a jelképes tizenkettes számra szűkítette (Mk 3,13kk). A tanítványi kör, különösen a maga 12-es számával, jel akart lenni a korabeli Izrael számára. A12 tanítvány képviseleti köre fogható módon adta hírül Izraelnek, hogy az ószövetségi messiási ígéretek a názáreti Jézusban beteljesedtek és megkezdődött immár Isten új népének, az „igaz Izraelnek" végleges összegyűjtése. Ez az Izraelre — később természetesen az egész világra (Mt 28,19) — történő ráirányultság még inkább szembeötlik, ha figyelembe vesszük azokat a feladatokat, amelyeket a történeti Jézus ezeknek a közvetlen környezetében található „tanítványoknak" kijelölt. A tanítványok egyik feladata az, hogy Jézus követésében járva őt hallgassák és tőle tanuljanak; másik feladatuk pedig az, hogy Jézus küldetésében járva részt vegyenek az ő „messiási" munkájában. A jézussal való együttlét tehát nem öncél, hanem éppen belőle fakad a küldetés feladata. Márk, akinek témája és szívügye az apostolok iskolázása, még tud erről a kettős célkitűzésről: „. . . és rendelt Tizenkettőt, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket prédikálni és hatalmuk legyen kiűzni a démonokat" (3,14—15). A kettős feladat egyidejű fontosságát sohasem tévesztjük szem előtt! A különoktatásban való részvétel. Jézus tanítványi köre példaszerűen testesíti meg az „Isten családját", amennyiben a tanítványok — mint Jézus-követők — Jézus „szavát hallgatják", s ily- módon „az ő testvéreivé, nővéreivé és anyjává" lesznek (Mk 3,53; vö. még Mk 10,28—31). A kép aláhúzza, hogy Isten családja „Jézus körül ül", őhozzá tartozik (. . . az én anyám ... az én testvérem . . .). Jézus persze nem tagadja meg vér szerinti családját, de éles különbséget tesz köztük és azok között, akiket isteni hatalmának megnyilatkozása vonz oda őhozzá. A Jézus-követésben járó „Tizenkettő" látható módon igazolja, hogy most már egy a szükséges: Jézus „lábánál ülni" és az ő szavát hallgatni (vö. Lk 10.38—42). A Jézus-tanitvány alakjából kiolvashatjuk, miként „nyerhetjük el az életet" (Mk 10.17—21) — jóllehet nem kell mindenkinek, aki kész a hitre és az engedelmességre, egyúttal szoros értelemben a Jézus nyomában járó „tanítványnak" lennie. Akik viszont nyíltan vállalták a Jézus-követést, azok szembeötlő módon juttatták kifejezésre azt, hogy Jézus tanítását valóban fontosnak tartják. Tanúsítják, hogy e tanítás hívő elfogadásán vagy tudatos elutasításán fordul az ember üdvössége vagy kárhozata (Lk 6,47kk). 153
