Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Békés Gellért: Eucharisztia és az egyház egysége

hogy az egyház Jézus megalázottságát és szenvedését hordozva testén napról napra tisz­tuljon és megújhodjék, hogy se szeplő, se ránc ne legyen rajta, midőn majd megdicsöülten emeli őt magához Krisztus". (Ök. 4.) Irodalom: K. Rahner—H. Fries: Einigung der Kirchen-reale Möglichkeit, Herder, 1982. — H. Fries: Die 20 Jahre ökumenische Bewegung nach dem Konzil. — Einheit in Sicht, Stimmen der Zeit, 1985. März — Johannes Hüttenbügel: Die Ökumene nach den Grundentscheidungen und Grunddissenzen, Kirchenbote, Osnabrück, 1985. August — H. J. Pottmeyer: Ist die Nach­konzilszeit zu Ende? Stimmen der Zeit, 1985. April — Cserháti József: Megtorpanás az öku- menében? Vigilia, 1985. december. Békés Gellért EUCHARISZTIA ÉS AZ EGYHÁZ EGYSÉGE Az úrvacsora teológiai távlatai az ökumenikus dialógusban Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának keretében folyó egyházközi dialógus egyik legjelentő­sebb eredménye az a dokumentum, amelyet a Tanács Faith and Order (Hit és egyházszerve­zet) néven ismert hittani bizottsága 1982 januárjában dolgozott ki a perui Limában rendezett nemzetközi konferenciáján. A Kereszténység, Eucharisztia, egyházi szolgálat című irat1, mint cí­me is mondja, három dokumentumot tartalmaz. Mind a hármat évtizedek óta folyó teológiai ta­nácskozások készítették elő.2 A tanácskozásokon az EÖT 1968-ban, Uppsalában rendezett ne­gyedik közgyűlése óta, a II. Vatikáni zsinat hatásaként, már katolikus teológusok is részt vettek. A Lima-dokumentum voltaképpen a ghánai Accrában, 1974-ben rendezett, az előző nemzetközi hittani konferencia dokumentumának javított és magyarázatokkal kiegészített kiadása.3 A három dokumentum közül itt csak az Eucharisztiáról szólóval foglalkozunk. Azért választot­tuk az Eucharisztiát, mert a Lima-dokumentum szerint is ez „az egyház isntentiszteletének köz­ponti aktusa" (1. pont). Következik ez abból, hogy az úrvacsora liturgikus ünneplésében a hir­detett ige és a szentségi jelenlét kölcsönösen kiegészítik egymást: ige és szentség együtt alkot­ja a keresztény istentiszteletet. Maga a keresztség már erre az istentiszteletre szenteli a hívőt, az egyházi szolgálatnak pedig éppen az a legmagasztosabb feladata, hogy az Úr napján erre az istentiszteletre gyűjtse össze Isten népét. Helyesen állapítja meg egy másik ökumenikus doku­mentum, hogy az Eucharisztia liturgikus ünneplése „az egyházi élet forrása és tetőpontja."4 Ennek az egyházközi, többoldalú dialógusnak hatása már a hetvenes évek elején kétoldalú megbeszélések formájában is jelentkezett.5 A Szentszék által kinevezett katolikus teológusok és egy-egy nem katolikus egyház teológusai közt szintén alakultak vegyes bizottságok azzal a fel­adattal, hogy a II. Vatikáni zsinat nyomán keletkezett ökumenikus szellemben újra megvizsgál­ják az egyházak közti vitatott kérdéseket. Ezek közt a közös hitvallás kérdései mellett főként az Eucharisztiára és az egyházi szolgálatra vonatkozó tanítás került a megbeszélések előterébe. A két, Eucharisztiára vonatkozó — az anglikán—katolikus6 és a katolikus—luteránus7 — dokumen­tum már a Lima-dokumentum előtt megjelent és mindkettő jelentős tanításbeli közeledésről ta­núskodik. Az Eucharisztiáról folyó kétoldalú megbeszélésekről szólva nem feledkezhetünk meg arról a még jelentősebb dokumentumról, amelyet a katolikus—ortodox teológiai vegyes bizott­ság dolgozott ki 1982 júliusában, a Münchenben rendezett tanácskozásán.8 Ez a dokumentum az Eucharisztia és az egyház kölcsönös kapcsolatát tárgyalja a két egyház közös hagyománya alapján. Hittani súlya nagyobb mint a többi dokumentumé, mert a bizottságban mindkét részről főleg püspökök képviselték egyházukat, ezért a dokumentum jellege nem merőben konzultatív, hanem a két egyház közös tanítását terjeszti elő. Meggyőződésünk — s ezt olvassuk ki Pásztor János Theológiai Szemlében közölt tanulmá­nyából is9 — hogy a figyelmes olvasó a Lima-dokumentumban és társaiban az Eucharisztiának, mégha első pillantásra újszerűnek látszó, de valójában bibliai és őskeresztény szemléletét fe­dezheti fel. Ez az eucharisztikus misztériumot több oldalról megközelítő szemlélet — mégha szentségtani szempontból nem is tekinthető teljesnek — arra segít, hogy magát a misztériumot ne szentségtani elszigeteltségében, hanem üdvtörténeti összefüggésében lássuk. Kétségtelenül ez a feltétele annak, hogy az egyházak istentiszteletüknek ebben a központi kérdésében egyet­értésre jussanak. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom