Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - FÓRUM - Széll Margit (összegyűj.): Vélemények és vallomások az igehirdetésről
Az igehirdetés a befogadó számára több a meghallgatásnál. Az Igének megtartói legyetek, ne csak hallgatói — szólít meg a Szentirás. Mi kell ahhoz, hogy megtartók lehessünk? A jó igehirdetés párbeszéd a hívők ki nem mondott gondolataival. Ha valóban meglevő, de ki nem mondott gondolatokkal való dialógus a homilia, akkor várható el, hogy a gyülekezet tagjai befogadók legyenek. Ez azonban feltételezi: meglevő gondolatokkal foglaljon helyet a hívő a padban. Vannak, akik azt gondolják és hirdetik is, .hogy teljesen ki kell magunkat üresí- teni, csak teljesen üres embert tud megtölteni Isten. Ez azonban nincs így. Az ember nem tudja teljesen megüresíteni magát, de nem is kell. Szülő vagy gyermek, főnök vagy beosztott, boldog vagy boldogságot kereső ember vagy esetleg mindegyik egyszerre, rengeteg gonddal, problémával, az élet megannyi kérdésével foglal helyet a padban. Kimondatlan kérdéseire kell választ kapnia az igehirdetésben. Minden igehirdetés egy időzített bomba, amelyik nem robban fel — szól a mondás. Valóban nem mindegyik olyan hatású, mint például Martin Luther King „Van egy álmom . . ." kezdetű beszéde. De egy emberben is történhet robbanás. Hány olyan esetet hallottunk, amikor valaki elmesélte: mintha egyenesen hozzám szólt volna az igehirdetés, minden gondolatomra választ adott, mintha a vesémbe látott volna a pap. Az Ige élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat a veséknek és a velőknek megoszlásáig, megítéli a szív indulatait. Ha a Lélek csak egy emberben hozza létre a párbeszédet az igehirdetés és az ő gondolatai között, már nem tért vissza az Ige üresen. És tudjuk — nem tér vissza üresen. Egy dolgot azonban a padban ülő is megtehet és meg is kell tennie. Imádkozhat magáért, az igehirdetésért, a papért. Azt nem teheti, hogy szomszédjának hallgatja az igét, de azt teheti, hogy imádkozik érte és a többi hallgatóért. Ha pedig — előre ismerve a textust — a Szentirást olvasva föl is készül az igehirdetésre, azt hiszem, mindent megtett, amit emberileg megtehetett. — A többi a Lélek rejtett munkája. Kiben kis változásokat, kiben életre szóló döntést munkál, egy biztos, mint már idéztük: az Ige nem tér vissza üresen. Nikodém Lajos energetikai szakértő MIT VAR A KERESŐ AZ IGEHIRDETÉSTŐL? Néhány évvel ezelőtt egy jeles marxista filozófustól egy rádióbeszélgetés során megkérdezték: miben látja annak okát, hogy az érdeklődés a vallás iránt növekvőben van. Ö erre azt választolta, hogy az embereknek kérdéseik vannak, és ha ezekre a kérdésekre máshol nem kapnak választ, az egyházhoz fordulnak. Azt hiszem, ezzel az egyház jelenkori felelősségének és igehirdetése tartalmának egy döntő mozzanatát ragadta meg. Az emberek, igazában minden ember, de a keresők kivált, kérdéseikre várnak feleletet az igehirdetéstől. Nem „szép gondolatokat", melyek ellebegnek a fejük felett — feleleteket. Feleleteket az ő kérdéseikre, és nem az igehirdető, az egyház, a dogmatika kérdéseire, mert ezek a ma keresőit nem mindig érdeklik. Érdekli őket, hogy hogyan lehet megszabadulni a magánosság különféle formáitól, a házasságban szenvedett magánosságtól, a családban is magános öregek és a családban is magános fiatalok magánosságától, a baráttalan- ságtól, a közösségnélküliségtől. Érdekli őket, hogyan szabadulhatnak meg szorongásaiktól, mert félnek környezetüktől, a betegségtől, az atombombától, a haláltól. Érdekli őket, hogyan oldják meg szexuális problémáikat, férfiak, akik szeretnének családot alapítani, de nincs pénz, nincs lakás, nők, akik szeretnének férjhez menni, gyermeket szülni, de senki sem veszi őket feleségül. Folytathatnám a sort, de éppen ez az, amire az igehirdetőnek magának kell figyelnie: mi éppen az ő hallgatóinak, az ő gyülekezetének kérdése. Ez nem mindig könnyű dolog. Sokszor á kérdés megfogalmazását is az igehirdetőtől várja a kereső, aki esetleg érzi életének a megoldatlanságát, de kérdését csak tüneti szinten tudja megfogalmazni („csak egy kicsit több volna a fizetésem", „ha valahogyan megszabadulhatnék az anyósomtól"). Az igehirdetőnek kell tehát megfogalmazni a valóságos kérdést, úgy, hogy 96
