Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 2. szám - FÓRUM - Széll Margit (összegyűj.): Vélemények és vallomások az igehirdetésről

drámákban. — Mindannyian tudjuk, a szó egyértelműbb kifejezési mód mint a zene. Ezért tudták különböző korokban a szóbeli művészeteket jobban manipulálni, mint a zenét.

— Az igehirdető életmódja nem választható el szavaitól. Különösen a plébániákról, nemcsak vidéken, a városban is, kiszivárognak az életvitelnek gyakran visszatetsző módjai, a békétlenségek, a személyi ellentétek stb. Sőt vannak egészen elriasztó esetek is. Ha az igehirdetőknek, a lelkipásztoroknak és a körülöttük dolgozóknak az életvitele fokozott jóra-törekvést mutat — amit a hívek különösen érzékenyen fognak fel —, akkor hitelesen tudják továbbadni Krisztus szeretetét, ami egész igehirdetésünk alapja.

— Hirdessék nyíltabban Krisztust! Ma már az életünk, mondhatnánk közéletünk szinte minden eseményénél jelen van a lelkipásztori képviselet is. Mégis mintha tartózkodnának attól, hogy nyíltan, meggyőzően szóljanak, akár egy rövid mondatban is, Krisztusról.

Minden igehirdetésünk alapja Isten Igéje, aki megtestesült Krisztusban, és így emberi érzékek számára felfogható, látható, hallható lett, — hasonlóan, amint a művészetek interpretálják az elvont valóságokat. Ez a tény számomra Michelangelo Pietájában foglalható össze. A megváltást beteljesítő, halott Krisztus arcának nyugalmas derűje már a feltámadás ígérete és kisugárzása. Az erős, Krisztust ölében tartó Istenanyának nemcsak az Ige befogadásában, de számunkra történt továbbadásában is erősítő, támogató szerepe van. Mária vállalta, hogy közénk testesíti az Igét. Hitével és életpéldájával az első, és minden ember számára hozzáférhető Igehirdető, aki szüntelenül Krisztusra mutat.

Vermes Mária hegedűművész

Két dolognak feltétlenül jelen kell lennie egy jó igehirdetésben: 1. Az Isten nélküli ember bűnei, nyomorúsága okozta csődjének konkretizálása; — 2. Másrészt az ebből való egyetlen kiút felmutatása, vagyis Isten Jézus Krisztusban felénk lehajló szeretetének hirdetése.

Két bibliai verset tartok kulcsfontosságúnak: Lukács 19:10 „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." — A másik János 3:16 „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ö egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." — Meggyőződésem, hogy erre az evangéliumra van mindenkinek szüksége és nem magasröptű filozófiai fejtegetésekre, amiktől okosabb lehetek, de a bűneimmel akkor sem tudok mit kezdeni. Isten elé pedig mindenki az elszakadott állapota miatt fog állni.

Személyes életemben ez akkor vált valósággá, amikor egy olyan pontra érkeztem el, ahol már elviselhetetlenné vált a rám nehezedő bűnök, félelmek terhe, — és egy igehirdetés hallgatása közben elfogadhattam Jézus Krisztus értem is elvégzett áldozatát. Megvilágosíttattam, hogy ö Szabadítója életemnek, név szerint ismer, mert azért jött, hogy „életük legyen és bővölködjenek." — Megtapasztaltam, hogy „mindenki, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik”.

Azóta járhatok a hit útján, naponta az Isten szavával, Igéjével táplálkozva, és megtapasztalhatom Isten bűnbocsátó szeretetének valóságát. Természetesen az élethivatás, elkötelezettség: „és hogy legyetek feddhetetlenek, tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényietek mint a csillagok e világon" (Fii 2:15).

Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész

94