Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Széll Margit: Az Eucharisztia képei és jelképei
nyert halat (az Eucharisztiát) tette elém, melyet egy szeplőtelen szűz (az egyház) fogott. Ez a hal táplálékul adja magát barátainak, hozzá édes bort ajándékoz, kevert bort és kenyeret." (A zárójeles értelmezés Dorothea Forstner OSB-tól). — „Krisztus ez a hal — mondja Miiévei Optatius (IV. sz.) —, melyet a kereszténység élő vízével fogadunk be." A legrégibb konszekráció ábrázolásnak (a mise kifejezést először I. Pius leveléből ismerjük kb. 150) tartják a Kallixtus katakomba szentségkápolnájának falképét: háromlábú asztalon lévő kenyér és hal felé nyúl egy palliumos férfi, mellette pedig egy nő felemelt karral imádkozik. — A Priscilla katakombában lévő Cappella Greca oltára mögötti freskón (itt már all. században miséztek!) egy eucharisztikus lakoma látható kehellyel és kenyérrel, a tányéron pedig ott a hal(l). A ravennai ufolsóvacsora-mozaikképén a húsvéti bárány helyett hal van az asztalon. Hogy miért, arra Joseph Wilpert, az ókeresztény művészet kutatója válaszol: Ahol halat találunk, ott mindig az Eucharisztiát vagy az eucharisztikus lakomát ábrázolják, hangsúlyozva, hogy táplálékuk maga Krisztus. A keresztények a hal jelével tehát Krisztust vallották meg. A feltárt leletek között kb. a IV. századig számos halformájú terrakotta mécsest, festett vagy faragott halat találtak. Az üldözések után a keresztények ékszerként viselték (a mai ékszerkeresztek elődje) a gyöngyházból, hegyi- kristályból készült halakat vagy éppen drágakövekbe, gyűrűkbe, pecsétnyomókba vésték. A Luc ina kripta híres festményén vízben úszó halat látunk, hátán kenyereskosárral, a kenyerek között pedig vörösborral telt üveget. Újabb kutatások szerint az ábrázolás ebben a formájában már a II. századból eredő átfestés. Eredetileg (100 körül) a kenyérszaporítást jelképezte: a kenyereskosár a hal mögött a fűvön állt. Lucina özvegy (+90) „az apostolok tanítványa, aki vagyonából a szenteket (híveket) segítette, rendszeresen látogatta a foglyokat és eltemette a vértanúkat” — írja a római Martirologium. Egész életében az Eucharisztiát vitte vigasztalásul a foglyoknak. Sírját is a Kallixtus katakombába építtette a vértanúk mellé. „A hetek eucharisztikus vacsoráján" (III. sz. Kallixtus k.) korabeli személyeket látunk, az asztalon kenyér és kehely, mellette a feltálalt hal: Krisztus. A kép egyben utal Jézus feltámadás utáni jelenésére, amikor a halászatról visszatért hét tanítványát gazdag halfogással ajándékozta meg, majd a Tibériás partján sült hallal várta őket (vö. Jn 21. fej.). Fontos esemény volt ez, mert a vacsora után adta át Jézus apostoli hatalmát Péternek. Szent Ágoston szerint a sült hal a szenvedő és az értünk meghalt Jézust jelenti: „Piscis assus, Christus passus". Aquileiában egy IV. századi mozaikpadlón is hal és kenyérrel telt kosár látható. A Szentföldön, a csodás kenyérszaporítás helyén, a nemrég feltárt ősi bazilika mozaikpadlóján két hal tartja a kenyérrel teli kosarat. Ezek a jelentősebb példák elegendően igazolják Odo Casel OSB véleményét: „Az ichfüsz- ábrázolás magába foglalta az egész Krisztus-misztériumot". Az Eucharisztiára utaló szentírási jelenetek, miként eddigi példáink is mutatják, a II. századtól együtt jelentkeznek a szimbólumokkal. Igen érdekes változat látható a verduni oltáron (XII. sz., jelenleg a klosterneuburgi kriptában). Az utolsóvacsora jeleneten Júdás elcsen egy halat és a háta mögé rejti; a művész ezzel jelzi Júdás sötét szándékát, Jézus elárulását. (A hal itt is: Krisztus jelképe). Az ószövetségi előképek ábrázolása mint az Eucharisztiára való utalás igen gyakori. Általuk emlékeztet az egyház arra, hogy az első Szövetség előre mutat Krisztusra: Abel tiszta áldozata (szarkofágokon, Lucina kriptában és a velencei Szent Márk templom mozaikján), Noé hálaáldozata, Abrahám áldozata, Mannahullás, Melkizedek áldozata (velencei Szent Márk, ravennai Szent Vitale mozaikján) mindmegannyi típusa Krisztusnak. Számos újszövetségi jelenet már a korai katekézisekben is úgy szerepelt, mint amelyek elővételezik hitünk Titkát. A kínai menyegzőn a borrá vált víz Jézus vérének jelképe. Az alexandriai katakomba (IV. sz.) már összegező ábrázolásban mutatja be a jelenetet. Középen Péter halastálat nyújt Jézusnak — hiszen ő vallotta meg Isten Fiának —, ott vannak a kosarak, utalva a kenyérszaporításra, távolabb látható a kánai menyegző. A kép alatt görög felirat: „Mindazok, akik Krisztus áldásában részesültek". — A római S. Sabina bazilika fafaragásé kapuján (V. sz.) épp olyan megragadó kánai menyegző látható, mint a velencei Szent Márk templom ciboriumoszlopán öt jelenetben. — A középkor mellőzte a menyegzős ábrázolást, mert az Eucharisztiának nem a lakoma-, hanem az áldozatjellegét hangsúlyozta. Csak a barokk időkben tűnik fel újra, mégpedig korabeli látványos jelenetekkel kiegészítve (pl. Paolo Veronese). 89
