Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Lenhardt Vilmos: Történelmi lépés az egység felé. A Límai Konvergencia Nyilatkozat az Eucharisztiáról
tahit egyesítő erőként értékelhető. Mér nem csupán az igehirdetés jelenti a szertáriéi lényegét, hanem az eucharisztikus éldozotfoa való bekapcsolódéi. A Dokumentum erről a következőket mondja: „Az eucharisztikus liturgia lényegében egyetlen egész, amely történelmileg véltozó sorrendben és különböző fontossággal az alébbi elemekből éli." — A hosszabb (elsorolásból a lényegi elemeket kiemelve a liturgiát így írja le a Nyilatkozat: Bevezető magasztaló ének; bűnbánati szertartás; igehirdetés; hitvallás (Credo); közös imádság az egyházért és a világért; (hívek könyörgése). — A kenyér és bor előkészítése (felajánlás); — Nagy hálaadó ima a teremtésért és megváltásért a Berakah mintájára (Prefáció); — Krisztusnak a szentséget létrehozó szerzési igéi az újszövetségi Szentírás szerint (átváltoztatás); — Megemlékezés a megváltás nagy eseményeiről, a Szentlélek segítségül hívása (epiclesis); Hivatkozás a szentek közösségére; imádság az Or visszatéréséért és országának végleges eljöveteléért; — Az Űr imádsága (Miatyánk .. .); Megbékélés és a béke jele; A kenyér megtörése; Eucharisztikus lakoma két szín alatt; (áldozás); — Végső hálaadás; áldás és a gyülekezet elbocsátása. Érdekes megjegyeznünk, hogy a Limai Nyilatkozat alapján alakították ki a protestáns egyházak az ún. „Lima liturgiát", mely lényegében a fent közölt részeket tartalmazza. Az EVT Vancouver: Nagygyűlésén (983-ban már ezt a liturgiát használták az Istentiszteleteken. Paul Scheele würzburgi püspök, aki hivatalos megfigyelőként vett részt a Nagygyűlésen, jelentős ökumenikus eredményként értékelte ezt a tényt. A Limai Dokumentum tiszteletre méltó módon szól az Eucharisztia őrzéséről is: „Az Újszövetség ideje óta az egyház a legnagyobb fontosságot tulajdonítja az Utolsó vacsora alkalmával használt jegyek, a kenyér és a bor további használatánál ... Az eucharisztikus jegyek megőrzésében az elsődleges szándék azok elvitele a betegekhez és távollevőkhöz volt." (Megjegyzés 28. ponthoz.) „A jegyek megőrzésének gyakorlata tekintetében minden egyháznak tiszteletben kellene tartania a többi egyház szokásait." Természetesen az utóbbi megállapítás a fennálló elvi különvéleményekre is utal. Viszont a Nyilatkozat új felismerései eredményezték, hogy például az anglikán egyház Canterbury-ben, prímési székhelyén, újra bevezette az Eucharisztia őrzését egy külön szentségi kápolnában a székesegyházon belül. A Dokumentum azt is megállapítja: „A keresztény hitet elmélyíti az Eucharisztia megünneplése. Ezért gyakran kell élni az Eucharisztiával." — „Mivel az Eucharisztia Krisztus feltámadását ünnepli meg, helyénvaló, hogy legalább minden vasárnap sor kerüljön rá. Mivel Isten népének új szakramentális étkezése ez, minden keresztényt biztatni kellene az Eucharisztia gyakori vételére." — A protestáns egyházak ettől a liturgikus megújulástól várják (bizonyára joggal) az istentiszteleteken részt vevők számának emelkedését. A LIMAI KONVERGENCIA NYILATKOZAT ÉRTÉKELÉSE: A Szentlélek működéséért hálát adó örömmel és bizalommal olvassuk a Limai Dokumentumot. Különösen örvendetes, hogy sok, eddig megoldhatatlannak látszó kérdésben közelebb került a protestáns és katolikus tanítás. Igen jelentős annak felismerése, hogy az Eucharisztia ünneplése krisztusi parancsra vezethető vissza, tehát liturgikus cselekmény és nem csupán az egyes egyházak akaratától függő szeretetlakoma, tetszés szerinti szertartással. Az ,,anamnésis" helyes biblikus értelmezése arra vezetett, hogy az Űrvacsora már nem pusztán „visszaemlékezés", hanem hatékony megismétlése annak, amit Krisztus az utolsóvacsorán tett. Ezért rendkívül fontos a megállapítás: „Az Eucharisztia Krisztus testének és vérének, az ö valóságos jelenlétének szentsége." Ez a jelenlét nem az egyén hitétől függ, hanem Krisztus élő igéje és a Szentlélek ereje teszi a kenyeret és bort Krisztus testének szentségi jeleivé. A Szentlélek működése pedig „a felszentelt (ordinált) lelkész képében ölt testet. .. aki az Eucharisztia ünneplésekor Krisztus nevében határozottan kijelenti, hogy ez a szertartás nem a gyülekezet saját szerzeménye vagy tulajdona, az Eucharisztia az egyházban élő Krisztustól kapott ajándék." Természetesen ez a megállapítás arra is figyelmeztet, hogy az „egyházi szolgálat" kérdése még további tárgyalásokat igényel. Konvergenciáról azonban itt is beszélhetünk. A reális prezencia (jelenlét) kérdésében is jelentős előrehaladás tapasztalható. Értékelhető a szöveg pozitív megállapítása a szentek tiszteletéről és a szentek közösségéről, mely ugyancsak közelebb hozza a protestáns testvérek felfogását a katolikus egyházéhoz. Örvendetes az ősi miseliturgiának szinte teljes átvétele az Űrvacsora szertartásában. Bizonyos, hogy a szent szövegeken keresztül Isten kegyelme további pozitív felismerésekre vezeti a keresztény egyházakat és felekezeteket. A Limai Konvergencia Nyilatkozat tehát — főleg az Eucharisztiával kapcsolatban — történelmi lépésként értékelhető az egység irányában. Jegyzetek: 1. O. R. dt. 1985. Nr. 3. t—4. old. — 2. O. R. dt. 1985. Nr. 3. o. old. — 3. Theológiai Szemle 1982. 6. sz. 322. old. (Th. Sz.) — 4. Th. Sz. uo. 322. old. — 5. Herder Korrespondenz (36) 1982. Mirz 115. old. (H. K.) — 6. H. K. 36/1982. März. 116. old. — 7. Th. Sz. uo. 322. old. — 8. Th. Sz. uo. 321—338. old. — 9. Th. Sz. uo. 322. old. — 10. Th. Sz. uo. 326. old. — 11. Th. Sz. uo. 326. old. — 12. Th. Sz. uo. 327. old. — 13. Th. Sz. uo. 327. old. — 14. Th. Sz. uo. 327. old. — 15. Th. Sz. uo. 329. old. — 16. H. K. 38/1984. August 357. old. — 17. Ökumenische Rundschau 33/1984 Januar 116—119. old. 104
