Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Kozma Imre: Emlékezet - hálaadás - lakoma
Kozma Imre EMLÉKEZET — HÁLAADÁS — LAKOMA A szentmisével kapcsolatban a legelső, amin el kell gondolkoznunk: az egyház azt cselek- szi, amit az Űr tett. A kínszenvedését megelőző este kezébe vette a kovésztalan húsvéti kenyeret, mely ott volt előtte az asztalon. Halét adott, megáldotta és kiosztotta tanítványai között: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem." Amikor Krisztus tettét megismételjük, nem az a fontos, hogy pontosan idézzük szavait. Az Űr nem hagyott ránk semmiféle varázsigét. Az egyház most egy ötödik formát használ, amely a Szentírásban szereplő négy változat kombinációja. Ám a jelentése valamennyinek ugyanaz. Most azon gondolkozzunk, hogyan ünnepli ezt az egyház. Az utolsóvacsorán Jézus meghagyta tanítványainak: „Valahányszor ezt teszitek, az én emlékezetemre tegyétek." E szavak egyértelműen felelnek arra, hogy miért teszi az egyház, amit cselekszik: azért, hogy Jézusra gondoljunk. Ez a misztériumba való beavatásunk kezdete. Képzeljük bele magunkat egy elsőáldozásra készülő gyermek helyzetébe. Ahogy növekszik ismeret- anyaga, úgy lesz egyre több kérdése is. Aki válaszol, jól tudja, hogy egy gyermeknek nem szükséges mindent megértenie. Egészen természetes, hogy sok mindent nem fog megérteni, mégis áldozhat. — Az ember fokozatosan hatol egyre mélyebben a misztériumba. A kérdés tehát az, hogyan segítjük a gyermeket a fogalomalkotásban. Először is elmondjuk, hogy Urunk mit tett; mi történt az utolsóvacsorán; kik voltak az apostolok; mi a kenyér és a bor lényege; Krisztus miért halt meg, és hogyan támadt fel Húsvét vasárnapján. Arról is kell beszélnünk, miszerint az apostolok minden vasárnap egybegyűltek, hogy Jézus halálára és feltámadására emlékezzenek, hogy megünnepeljék az eucharisztiát. Rá kell mutatnunk, hogy most is ezt tesszük. Ezzel már ki is mondtuk, mi az eucharisztia lényege. A JELENTÉSEK GAZDAGSÁGA. Amikor Isten misztériumával találkozunk, valamennyien gyermekek leszünk. Részt vehetünk a cselekvésben, de a szemünk előtt feltáruló misztérium a maga teljességében mindig érthetetlen marad. Az eucharisztiáról sokat gondolkodtak, vitatkoztak és értekeztek már. Minden kor új fényben látta. Az eucharisztia a hit valamennyi realitásának fókusza. Nem csoda tehát, ha ennek az istenien egyszerű gesztusnak az egyháztörténelem valamennyi korszakában más-más szempontja, értéke került megvilágításba.. Volt, hogy a keresztények egységét bizonyította. Volt, hogy az Atya iránti hálánkat. Máskor az áldozatot. Ismét máskor Jézus jelenlétét. S e misztérium bizonyára még most is sok felfedezetlen kincset rejteget, mert Jézus legnagyobb misztériumában mindig új. Az egyház köteles ezt az adományt megőrizni és tovább adni. Meggyőződése, hogy Isten Lelke ebben a kérdésben megóvja a tévedéstől. Ezt az egyház valamennyi zsinata hangsúlyozta. Nem is próbálták kimerítően, egyszer s mindenkorra meghatározni az Eucharisztia misztériumában rejlő teljes igazságot. Aszerint fogalmaztak, hogy koruk valamely keresztény igazságát vagy értékét bizonyos tévedésektől megvédjék. Ha a zsinatok tanítását helyesen akarjuk értelmezni, mindig föl kell tennünk a kérdést: milyen keresztény és evangéliumi érték volt veszélyeztetett éppen akkor? Ha tudjuk, hogy a zsinat mit védelmezett, ugyanazt az igazságot kifejthetjük korunk nyelvén is. Ezt azok megnyugtatására hangsúlyozzuk, akiket zavar, ha más-más megfogalmazásban találkoznak az egyes hitigazságokkal; vagy ha azt tapasztalják, hogy aminek valamikor elsődleges fontosságot tulajdonítottak, ma némileg háttérbe szorul. Például a század elején leginkább ezt hangsúlyozták: Jézus azért alapította az Oltáriszentséget, hogy közöttünk legyen. Azt, hogy emlékezetünkbe idézze halálát, csak másodsorban emlegették. A vágyát, hogy tápláljon bennünket, még hátrább sorolták; s csak mintegy megemlítették, hogy értünk hozott áldozatot. A legutóbbi két-három évtized teológiai gondolkodásában az okok között szinte utolsóként szerepel Jézus valóságos jelenléte. Ez nem azt jelenti, hogy tagadnák. Csak azt, hogy az egyház jelenleg nem tartja szükségesnek, hogy erről az igazságról a többitől elválasztva elmélkedjen, mint azt korábban tette. Amikor egyes téveszmék Jézus valóságos jelenlétét tagadták, akkor szükséges volt ez. De ma Jézus valóságos jelenlétét az egész misztérium összefüggéseiben szemléljük, és nem elkülönítve. AZ EUCHARISZTIA ÜNNEPLÉSE. Az eucharisztiát, vagyis az „asztali szolgálatot" mindig megelőzi az „Ige szolgálata". Az eucharisztikus szolgálat három részből áll: felajánlás, eucharisztikus imádság és a hívek áldozása. Régebben jobban hangsúlyoztuk az offertoriumot, amelyben önmagunkat ajánljuk fel Istennek. De ez csak a kánon bevezetője. Krisztus is a kánonban ajánlja föl magát és mi is magunkat őbenne. Az előkészítés alatt a helyes magatartás az imádságos 105
