Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Szabó Ferenc: Eucharisztia: üdvösséges áldozat és megosztott kenyér
Szabó Ferenc EUCHARISZTIA: ODVOSSÉGES ÁLDOZAT ÉS MEGOSZTOTT KENYÉR Az eucharisztia,' „hitünk titka". Krisztus művének összefoglalésa és univerzalizélésa (egyetemes kiterjedése). A 20 évvel ezelőtt megjelent liturgikus konstitúció (Sacrosanctum Concilium) mindjárt a 2. pontjában így összegezi a liturgia — elsősorban az Eucharisztia — jelentőségét: „A liturgia által — legfőképpen pedig az eucharisztia isteni áldozatában — .megvalósul a megváltás műve' (,opus nostroe Redemptions exercetur'). A liturgia tehát nagy- nagy mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a hivek életükkel megmutassák és kézzelfoghatóvá tegyék Krisztus misztériumát és az igaz egyház valódi mivoltát. Azt a sajátságát tudniillik, hogy egyszerre emberi és isteni, látható ugyan, de láthatatlan javakban gazdag, tevékenyen buzgó és szemlélődésben elmerülő, a világban időző és az ég (elé zarándokoló, úgy azonban, hogy benne az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékeny a szemlélődésre, a jelenvaló a vágyva-vágyott örök hazára irányul és annak van alárendelve, így a liturgia egyrészt az Űrban szent templommá és a Szentlé lekben Isten hajlékává építi az egyház tagjait, amíg el nem jutnak a krisztusi nagykorúságra, másrészt csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztusról tanúságot tegyenek. A kívülállók felé úgy mutatja ezáltal az egyházat, mint a népek között felmagasodó jelet, amely alatt Isten szétszóródott gyermekeinek egybe kell gyűlniök, mígnem végül egy nyáj lesz és egy pásztor." Ugyanez a konstitúció a 2. fejezetben külön tárgyal az Eucharisztiáról. A 47. pontban így foglalja össze e szentség lényegét: „Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy így a keresztáldozat a századokon át az ő eljöveteléig jelenlevő valóság legyen. Ezért szeretett jegyesére, az egyházra bízta halálának és föltámadásának emlékezetét, az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét, mint húsvéti lakomát, amelyben Krisztust fogadjuk szívünkbe, lelkünk megtelik kegyelemmel és megkapjuk a jövendő dicsőség zálogát." Az eucharisztia végtelenül gazdag misztériumának most csak néhány szempontját világítjuk meg, felhasználva az ide vonatkozó újabb irodalmat,1 és figyelve az ökumenikus vonatkozásokra is. Üdvös séges áldozat A „szentmiseáldozat" kifejezés újabban kiszorul az egyházi nyelvhasználatból. A Zsinat óta inkább „Eucharisztiát", eucharisztikus áldozatot mondunk, az Eucharisztia ünnepléséről beszélünk. A görögből átírt „eucharisztia" hálát, hálaadást jelent; ehhez kapcsolódik a bibliai „áldás" (eulogia, héb.: beraka), amely Isten csodatetteit ünnepli a hálaadásban. A hálaadást általában visszaemlékezés (memóriáié, anamnezis) kíséri: az emlékezet visszaidézi a múltat, az üdvösségtörténet egy-egy mozzanatát. A zsidó étkezéseknél — a pászkavacsorá- nál is — áldásokkal dicsérik Istent az egyiptomi szabadulásért, köszönetét mondanak a táplálékokért, hálát adnak Isten jótéteményeiért (vö. Róm 14,6; 1Kor 10,30; 14,16kk; 1Tim 4,3k; eucharistein-eulogein). A kenyérszaporításnál Jézus áldást mond (Mt 14,19p), illetve hálát ad (Jn 6,11.23). Ugyanígy az utolsóvacsora elbeszélésénél is a két kifejezés egyenértékű: Máté szerint (26,26) Jézus megáldja a kenyeret (vö. Lk 24,30), a kehelynél pedig hálaadásról van szó (Mt 26,27). Pál megfordítva a kenyérnél beszél hálaadásról (IKor 11,24) és a kehelynél áldásról (IKor 10,16). A keresztény szóhasználatban az Eucharisztia szó kerül előtérbe, hogy azt a cselekményt jelöljék vele, amelyet Jézus halála előestéjén végzett, amikor megalapította az üd- vösséges művére emlékeztető eucharisztikus áldozatot. Mondottuk, hogy újabban előszeretettel használjuk az Eucharisztia szót a szentmiseáldozat helyett. Ez a szóhasználat egy bizonyos újraértelmezés eredménye; kétségkívül 'Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy az „Eucharisztia" szót tartalma szerint kétféleképpen írjuk: „Eucharisztia,,: Oltáriszentséget, szentségi Jézust stb. jelenti; „eucharisztia": istentiszteleti hálaadás stb. értelemben. felelős szerkesztő 66
