Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám
Az Eucharisztiában él az egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus a mi húsvéti bárányunk és élA kenyerünk. Teste a Szentlélek által élé és élteté test: életet ad az embernek és ezzel készteti éket, hogy önmagukat, munkájukat és minden teremtményt évele együtt áldozatul mutassanak be. Papi szóig. S. Az eucharisztia a szó jelentése (eu: jól, kharisz: ajándék) és a régi gyakorlat szerint az ember hálaádása. Hálát ad, mivel valami nagy jóval ajándékozták meg. Hálát ad az Isten ajándékáért és ebből a hálaadásból fakadóan kezd el imádkozni. — A keresztény ember és a krisztushívők közössége hálát ad Isten legnagyobb, evilágba érkezett, a földön is elérhető ajándékáért, Jézus Krisztusért. Az Élet Kenyeréért, a köztünk maradt Jézusért. Ezért is jelentette később az „eucharisztia" (s ebben az esetben mér nagy E-vel is írhatják) Jézus értünk és nekünk adott testét és vérét. Mindezt akkor érthetjük meg kissé jobban (megérthetjük-e egyáltalán?!), ha Jézus utolsó földi vacsorájára gondolunk, az Űr-vacsorára s ha figyelmesen olvassuk el újra és újra az erről szóló szentírási híradást (Lk 22; Mk 14; Mt 26 és IKor 11). Jézus utolsó földi vacsoráján — saját szava szerint — „testét" és „vérét" ajándékozta nekünk — hogy „vehessük, ehessük és ihassuk". Teste és vére — valóban „étel és ital". Jézus vágyva vágyott rá, hogy e z t a vacsorát tanítványaival elkölthesse. Már ekkor, ezen a közös esti együttléten tudatosan vállalta sorsát, életáldozatát, Atyjának adta át —■. pro mundi vita, a világ életéért — önmagát. S hogy a búcsúzás, elválás szomorúságát enyhítse, ezt a vacsorát már a végleges együttlét, az el nem múló öröm előképének tekinti. Annak az örömnek „elővételezése" volt ez a búcsúvacsora, melynek majd minden meghívott és választott részesévé lesz, amikor a közős otthonban, az Atya asztalánál együtt fog „enni és inni". Ez a lakoma akkor és azóta Jézust összekapcsolja minden tanítványával, minden „barátjával" és mindazokkal, akik valóban őhozzá tartoznak. Jézus azonban nemcsak hálaadásra, örömre, emlékezésre szólít fel. Az eseményhez, az ünnepi búcsúzáshoz, testének és vérének átadásához még sajátos parancsot is fűz. „Ezt tegyétek emlékezetemre!” Azóta is, ahol a földkerekségen „ezt" teszik, Jézus valóságosan, hatékonyan jelen van. Az egyház, a krisztushívők közössége máig is hittel vallja és meg fogja vallani az idők végéig: ebben az „emlékezésben", „Űr-vacsorában" vértelenüI jelen van az Űr Krisztusnak a kereszten bemutatott véres áldozata is. Az eucharisztikus, hálaadó emlékezés, ünnepi hálaima nem szakítható el az „étkezéstől", egyszersmind azonban valódi áldozat is. Olyan „vértelen áldozat", melyben Jézus keresztáldozata hatékonyan, maradandó módon jelen van és marad közöttünk az idők végéig. Ezt az áldozatot az egyház — a keresztény közösség részvételével — a nap mint nap előttünk megjelenített, részvételünkkel teljessé tett liturgikus kultuszban realizálja. Számunk írói — bár ezt csak vázlatosan tehetik — bemutatják az egyház, a keresztény hívők és gondolkodók eucharisztikus lelkületének, gondolkodásmódjának különféle szempontjait. Ezek közül az évszázadok során hol az egyiket, hol a másikat domborították ki, — anélkül, hogy az egészet, a teljességet valaha is tagadták, vagy akár csak szem elől tévesztették volna. így szó esik majd arról, hogy az eucharisztia a krisztushívők lakomája, azaz ma is valódi „Űrvacsora", hogy az oltár köré gyűlök ma is és mindenkor hálát akarnak adni Isten legnagyobb, hatékony ajándékáért, az „élet Kenyeréért", hogy az eucharisztikus kultusz végzésével közösen imádkozunk, emlékezünk Jézusra és keresztáldozatára (vö. TEOLÓGIA 1980. I. sz.), mi több, hogy Krisztus teste és vére — ahogyan ezt már az egyházatyák vallották — nap mint nap „vérontás nélküli áldozatként" van jelen oltárainkon. Mindezen sokat gondolkodhatunk, elmélkedhetünk, de úgy, hogy újra és újra visszacseng fülűnkben az akklamáció: íme, hitűnk szent titka — Mysterium fidei. Mert az eucharisztia — bár életet adó valóság, bér testünk-lelkünk tápláléka — mégis mélységes, szent TITOK. Sz. A. -> »QH4 65
