Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Bíró László: Felnőttbérmálás közösségben
A csoda bekövetkezett, mert nemcsak az egyház vezetői keresték a megújulást, hanem váratlanul tüzet fogott az egyház „pereme" is. Az egyszerű hívek soraiból terjedt a tűz az egyház szive felé VI. Pál 1975 húsvétján Rómában ezekkel a szavakkal fogadta a Szentlélekben megújultak tömegét: „A mi világunkban nem lehet más fontosabb, mint a Lélekben való megújulás tanúsága. Az a tanúság, amit a Szentlélek indít el különböző tájakon és a legkülönbözőbb létviszonyok között." Sokan a Lélek kegyelmeit érezhetően is meg akarják tapasztalni. Ezt az állapotot a „Lélekben való keresztségnek" nevezik, utalva Keresztelő János szavaira: „ö (Jézus) majd Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni titeket" (Lk 3,16). A lelkileg olyannyira kiszáradt korban a Lélek tüze sokszor életmentő lehet. Mégsem feledhetjük, hogy nekünk, akik a bérmálásban megkaptuk a Lélek teljességét, nem valahol „kivül" kell keresnünk a Vigasztalót, ö a szívünkben él, és nekünk kell ismételten hozzá fordulnunk, hogy újítsa meg bennünk ajándékait. Amint a fáradt, a növekedési krízisben legyöngült szervezet kívánja a vitamint, úgy lelkileg a Lélek gyümölcseitől frissülhetünk fel. A Lélek sokféle gyümölcsöt terem — Szent Pál tizenkettőt sorolt fel (Gál 5,22) —, középpontban mégis a szeretet áll, ami igen változatos formákban tapasztalható meg. A Szentlélek szeretet- ajándékában — amint Keresztes Szent János tanítja — az emberi lélek képes egészen szeretetté válni ... Ez azonban nem saját műve, hanem a Szentlélek jelenlétének legszembetűnőbb jele. A Szentlélek mindenekfölött az Istenre annyira jellemző irgalmas szeretetet árasztja. Nem mondhatja magát senki sem a bérmálás szentségében igazán megerősítettnek, lélekben megújultnak, ha nem képes minden rosszat feledve, viszonzást nem várva, tenni a jót. A Lélek egyházának az ellenfél, az ellenség szeretete a különös ismertetőjele, általa teheti a megváltó Krisztust megta- pasztalhatóvá a hitben zsengék előtt. Az igazi öröm forrása csak az irgalmas szeretet lehet. Aki azért adja a jót, mert ő is kapott, az csak az igazság mérlegét próbálja kiegyenlíteni. Aki viszont képes rosszért is jóval fizetni, az az Istenben nyer kárpótlást. Ilyen lélekben túlárad az öröm, nyomában pedig béke, harmónia, megértés és a Lélek többi gyümölcsei teremnek meg. És aki ezekkel táplálkozik, megízleli Isten országa boldogságának zamatát (vö. STh 1—2 q 70), megsejti a világ az örök élet eljövendő örömét. Bíró László FELNŐTTBÉRMÁLÁS KÖZÖSSÉGBEN Növekszik a felnőttkorban megtérők száma, fogadásukra azonban mintha nem volnánk kellőképpen felkészülve. Az ,,Ordo baptismi parvulorum" ugyan szabályozza ilyen esetekre a három beavató szentség együttes feladásának szertartását, de nem egyértelmű, hogy mi a helyes eljárás akkor, ha gyermekkorukban már megkeresztelt felnőttek jelentkeznek első áldozásra vagy bérmálásra? Márpedig egyelőre ez a gyakoribb eset. Sok helyen, hosszabb-rövidebb egyéni felkészítés után, néhány hozzátartozó jelenlétében, amolyan „sekrestyeliturgia" keretében, szinte titokban szolgáltatják ki e szentségeket. Lehetnek esetek, amikor ez indokolt. Legtöbbször azonban indokolatlanul fosztják meg az újonnan megtérteket a szentségek felvételéhez szervesen hozzátartozó, azok mélyebb átélését segítő, és a további hitéletre is jelentős hatást gyakorló közösségi élménytől. — Az alábbiakban, az elmúlt 3 év tapasztalatai alapján, arról szeretnék beszámolni, hogy több, szomszédos plébánia együttműködésével miként sikerült közösségben felkészíteni a felnőtt bérmálkozókat, és miként tudtunk számukra a szentség kiszolgáltatása alkalmával is maradandó közösségi — így is mondhatnám: egyház-élményt nyújtani. A bérmálkozók Mind a három évben kb. tizenöt jelentkező gyűlt össze az együttműködő plébániák területéről. Életkoruk 17—30 év között volt, többségük diák, a nők száma valamivel meghaladta a férfiakét* Ez a létszám és összetétel alkalmasnak látszott a közösségi felkészítésre. A katekézis anyagának Összeállításához azonban mindenekelőtt meg kellett ismerni a jelentkezőket. Tudnunk kellet*, hogy melyek azok a hitbeli előzmények, melyekre építhetünk, és melyek azok az elvárások, amelyeket ki 47
