Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Oláh Miklós: Cölebs papság, mint a megvalósult Isten országának jele -. A házasságban megvalósuló "kisegyház" (Homilia vázlat)
készenlétének és várakozásának beszédes és szépséges jele a cölibátus. Nem negatívum, csak nyitottság, be-nem-fejezettség, le-nem-zártság. Jel, amely feltűnő, kirí környezetéből, szokatlan. Akaratlanul is irritálja valamiképpen a vele találkozókat. Szabadon maradt vegyértékei vannak, amelyek nagyon intenzív kötődésre teszik képessé. — Gondolataimat három fogalom köré igyekszem csoportosítani: élet — szabadság — szeretet. Ezek nagy értéket felölelő, igen gazdag tartalmú, nagyon is pozitív fogalmak. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a cölibátussal kapcsolatban nagyon erősen meghonosodtak a negatív kifejezések és gondolkodásmód. „Ha így áll az ember dolga feleségével, nem érdemes megházasodni" (Mt 19.10). Negatív indíték: nőtlenül maradni, mert nem érdemes megházasodni bizonyos dolgok miatt. Negativ kifejezések: nőtlen „férfiatlanítja" magát. Még az is, hogy „önként lemond róla ..." — bár itt már feltűnik a pozitívum: „a mennyek országáért". 1. Cölibátus és az élet szolgálata. „Zengj éneket te meddő, ki nem szültél, hallasd örömöd szavát s ujjongj, te, aki nem vajúdtál ..." (Iz 54.1.). Cardenal szép gondolata szerint „a cölibátus lemondás az egyéni házasságról, hogy az egész emberiséggel házasságra lépjünk.” Ténylegesen aligha tudnánk 6-8 gyermeknél többet fölnevelni, viszont az élet értékének, a hozzá nélkülözhetetlen javaknak a szolgálatával és hatékony képviseletével százak és ezrek megszületésének és életük értelmes, bizalom-telt leélésének lehetünk elősegitői. „Tedd tágassá sátradban a helyet és hajlékod kárpitjait feszítsd ki bátran. Hosszabbitsd meg a köteleket és erősítsd meg a szögeket, mert kiterjedsz jobbra és balra. Nemzetséged hatalmába keríti a nemzeteket és benépesíti az elhagyott városokat" (Iz 54,2—3). A cölibátus továbbá a maga nyitottságával, be-nem-fejezettségével, egész mivoltának várakozó jellegével hirdeti a sokkal tágabb és igazabb élet-fogalmat: nemcsak „biosz" és „kozmosz" van, hanem „bazileia" is! Húsvéti jellegű, pászka illatú élet ez, mert egzisztenciális tanúságtevője, „mártüriosza" a halál utáninak, az Elet Teljességének. A cölibátusban élő személy ikon stílusú ember. Az ikon ui. az emberit is és az emberfelettit is ábrázolni törekszik. Azért találják a hozzá nem értők életidegennek, merevnek, sematikusnak, mert nem csak emberi — több mint emberi. A cölibátus életszolgálata több, mint magában véve a szülői hivatás; több, mint csak ennek az életnek a szolgálata. 2. Cölibátus és szabadság. Ahogy a materializmus kezd a kisemberek hétköznapi életének gyakorlati vezéreszméje lenni (már eljutott a legkisebb falvakba is), — úgy a szabadság-eszme is világszerte kezd a hazafias politika és társadalmi mozgalmak után (vagy azok mellett?!) az egyes emberek viselkedésének mozgatórugójává válni. Ez mutatkozik meg a „nemzedéki ellentétekben”, a tekintély válságának ez az egyik oka, de nem kis szerepe van a házasságok válságában is, — illetve a házasságok megkötésétől, a kötöttségektől való irtózásban is (lásd még a „szabad keresztények" szektáját és más hasonlókat). — A kereszténységnek nagyon sok mondanivalója van a szabadságról, annak hétköznapokban, konkrét formákban való megéléséről. Mivel katolikusok (= egyetemesek!) vagyunk, feladatunk nem a felkapott eszmék tovább- variálása csupán, — akármilyen ötletesen és sajátos ízzel is, — hanem a kiegészítése, teljesebbé tétele, a sajnálatos egyoldalúságok ellensúlyozása. „Minden eretnekség felkiáltójel." A bármi áron való egyéni szabadságvágy „eretnekségé” is felkiáltójel. Ilyen szempontból is meg kell vizsgálnunk a cölibátus, a házasság és az evangéliumi tanácsok életstílusát! A cölibátusban nem az a legnagyobb érték, hogy általa szabadabb lett a pap. A házasságnak nem hibája az, hogy általa kötöttséget, kötelezettséget vállal az ember! „Minden olyan szeretet halálízű, amely nem tökéletesen szabadon és magától értetődően ajándékozza önmagát." — mondja Merton. A cölebs pap valóban sok kötöttségtől mentesebb, szabadabb, — de mire? Ha a család fékező, csiszoló ellensúlya nélkül csak önzésünk, kényelemszeretünk és akarnokságunk teljesedik ki — szinte észrevétlenül, — akkor ugyan milyen eszkatologikus jelek vagyunk? 3. Cölibátus és szeretet. Beton Gellért gondolata: „A Szentlélek stílusát átvenni, aki szűzi terméketlenségében — Tőle ui. nem ered szentháromságos személy! — a szüzek örökös nyug- hatatlanságával mindig újat kezd, gátakat és lehetetlenségeket tör át és a szeretetet, amely őt lehelte, visszaárasztja az Atyára és a Fiúra" (Ellesett pillanatok). A papság és a cölibátusra való meghívás Istennek nagyon szép, szeretetből fakadó („charis") kegyelmi ajándéka (karizma). Papi mivoltunkat „a szeretet lehelte” és mi azt, a szeretet által mint viszontajándékot (anti- dóron) „leheljük" vissza Istenre, tovább hirdetjük és adjuk át testvéreinknek. II. János Pál a papokhoz írt nagycsütörtöki levelében nem véletlenül hangsúlyozza: „Mindannyian annak a szeretetnek vagyunk tanúi, amely a megváltásban jutott kifejezésre." — „A szexuális megtartóztatás önmagában véve nem erkölcsi érték — mondja K. Rahner. — Végső létmeghatározását a szeretettől kapja, ezért a szeretetnek kell megszabnia a szüzesség végső értelmét és érvényességét" (Teol. Kisszótár 692). Ha nem a szeretet motiválja alapvetően a cölibátust, akkor annak kb. annyi moralitása van, mint pl. a fogyókúrának. Ha önző szempontok miatt választottam (kényelmesebb élet, karriervágy és hasonlók), az kb. annyit ér, mint amikor egy hiú ember koplal, hogy csinosabb legyen. Ha praktikus szempontok vezettek, az ahhoz hasonlítható, mint amikor az ember egészségi okokból, orvosi figyelmeztetésre mond le a bőségesebb táplálkozásról, 258
