Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Oláh Miklós: Cölebs papság, mint a megvalósult Isten országának jele -. A házasságban megvalósuló "kisegyház" (Homilia vázlat)
italról, dohányzásról. — Tartok attól, hogy túl merésznek, vagy netán sértőnek tűnnek ezek az összehasonlítások egyesek szemében, pedig csak Szent Pál gondolatmenetét követtem, aki a Szeretet-himnuszban azt mondja, hogy a hősies hit, a legáldozatosabb fáradozás és a csodatevés sem ér semmit szeretet nélkül! — „A cölibátusban rejlő lemondásnak az a funkciója, hogy a hitből fakadó és reménységben csúcsosodó szeretetet képviselje" (Rahner). R. Schütz írja (Levél a katakombákból): „A katakombák idején a keresztények hitük mélységeiből éltek. A legnagyobb üldözések idején is megértették, hogy az evangéliumban gyökerező élet lényege ez: odaadni életünket . . . Igen, az evangélium válaszút elé állít mindannyiunkat. Életünknek nemcsak bizonyos részetit kell odaadnunk másokért, hanem teljes valónkat, különben önmagunk szolgáivá válunk, követve önző vágyainkat." Á HÁZASSÁGBAN MEGVALÓSULÓ „KISEGYHÁZ" Homilia-vázlat E. Cardenal könyvében olvastam azt, ami nálunk is elterjedt nézet: „Általában úgy gondolják, hogy két lehetőség között kell választanunk: vagy megházasodunk, vagy Istennek szenteljük magunkat." Az igazán hívő keresztény fiatalság másképpen fogalmaz: Megházasodunk és így szenteljük magunkat Istennek. Súlyos tévedés lényegi ellentétet látni házasság és Istennek szenteltség között! Hogyan is lehetne az Istennek szenteltségnek akadályozója az, ami szentség? Szent Pál szavait sokan félreértik, pedig ő csak a veszélyekre és nehézségekre hívja fel a figyelmet, amelyek azonban a házasságban sem nagyobbak, mint a rendetlen szeretet bármely vonatkozásában. — Cardenal így folytatja: „Pedig Istennek szentelni magunkat: házasság; akik Istent szeretik ,megházasodnak' — mondja Szent Bernét.” S lehet mondani fordítva is: akik Krisztusban házasodnak, Istent szeretik. Mit jelent „Krisztusban házasodni", azaz keresztény módon? Szent Pál írja: „Férfiak, úgy szeressétek feleségeteket, amint Krisztus szerette az egyházat . . ." Amikor Krisztus szerette, szereti az egyházat, azóta és amiatt kevésbé szereti az Atyát? Vagy nem éppen az Atya miatt szereti az egyházat és az egyházban vajon nem az Atya művét és választottjait ismeri fel? — Tudom, Krisztus tökéletes, mi gyarlók és gyengék, vágyaink pedig rendetlenek, ösztöneink erősek. Kétségtelenül vannak nagy nehézségek és veszélyek, de éppen ezért folyamatos szentség a házasság. A rossz házastárs nagy akadály az Istenhez vezető úton, de a jó házasság roppant nagy segítség. „Aki szeretetben él, Istenben él és az Isten őbenne." 1. Az egyház és a keresztény család közös vonásai. Mindkettő szeretetközösség és életadó. Mindkettő Isten alkotása és gyengéd szeretetének tárgya. Mindkettő Isten jele és munkálkodásának eszköze a világban. Mindkettő egyaránt szükséges: Ahogy nem lehet gyermeket szülni társ nélkül és nevelni kielégítő módon egészséges család nélkül, ugyanúgy nem üdvözülhet az ember egyénileg, „magánúton". Ahogy az egyház kegyelmi közösség, úgy a házasság is az. Nem a kötés néhány perces aktusa a szentség, hanem az egész házasság, fennállásának minden percében és mozzanatában. Az egyház is, a család is személyes választáson és döntésen alapuló új közösség, amely egyaránt elszakadást, újrakezdést, áldozathozatalt kíván. Szinte azonos szavakkal fejezi ki mondanivalóját a Szentírás a házastárshoz, illetve a krisztusi úthoz való csatlakozásról szólva: „Elhagyja az ember apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik . . „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám . . ." Ahogy egyre kevésbé lehet a külsőleges, ún. „hagyományos" vallásosságot fenntartani belső megtérés és megértés, személyes meggyőződés nélkül, — úgy a házasságot is csak meggyőződéssel, személyes döntések hosszú sorozatával lehet megőrizni. A külső támasztékok, különösen pedig a kényszerítő, megtartó lélektani, társadalmi és gazdasági tényezők mindkét közösségnél megszűntek. Az egyház is, a család is egyre inkább érett és szabad emberek önkéntes és felelős közössége lesz. 2. A családban megvalósuló egyház. Két közösségépítő szentsége van az egyháznak: az egyházi rend és a házasság. Különleges ajándéka Istennek, ha ez a kétféle teremtő erő egy személyben találkozik. A „Gaudium et spes" mondja: A keresztény házastársakat külön szentség erősíti meg állapotbeli feladataikban és méltóságukban, sőt erre mintegy fel is szenteli őket, — ennek erejével teljesítik házastársi és családi kötelezettségeiket, ez tölti el őket Krisztus szellemével . . ." (48. p.). Ez a nagy jelentőségű konstitúció különleges gyöngédséggel szól a keresztény házastársakról: „Krisztus Urunk bőségesen megáldotta ezt a sokoldalú szeretetet, amely az isteni szeretet forrásából ered, s Krisztus és egyháza egyesülésének mintájára jött létre ... A szentségi házasság Krisztus és az egyház szeretetszövetségének képmása és részese 259
