Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Cselényi István Gábor: A házasság és a papi rend a görög szertartásban
Magasságbeli ereje árnyékozza be őket!" A szentelendők belépnek a belső szentélybe, a püspök így köszönti őket: „Krisztus köztünk van és lesz!" Háromszor körüljárják az oltárt, mint ahogy Jézus is „bejárt minden várost és falut" (Mt 9,35) tanítványaival. A körmenet alatt már az esküvőről ismert vértanúk tropárja hangzik fel: A presbitereknek tanúságtevőknek kell lenniök, ahogy Krisztus oly sokszor kérte tanítványaitól. Ezután hazai gyakorlatunkban a szentelendők hűségfogadalmat tesznek, megyéspüspöküknek és ünnepélyesen elmondják a hitvallást. A szentelés központi része a papi hatalom átadásának az a „formája" a kézrátétel, amely az apostolok kora óta él. (vő. Him 4,14; 2Tim 1,6). A szentelendő az oltár előtt letérdel, mindkét kezét az oltárra helyezi, a fejét is odahajtja és a püspök elmondja a szentelő szavakat: „Isteni kegyelem, mely az erőtleneket erősekké, a gyarlókat tökéletessé teszi, N. istenfélő szerpapot most áldozópappá szenteli. Imádkozzunk azért érette, hogy szálljon reá a Szentlélek. Mondjuk mindnyájan: Uram irgalmazz!" Majd megemlékezés következik arról, hogy a presbiterek „az igazság igéjének hirdetői." A püspökszentelésen az apostol kollégiumot megjelenítő három püspök adja tovább a papi rend teljességét, miközben a főcelebráns mondja: „Ki hírneves Pál apostolod útján törvényként rendelted nekünk (vö. 1 Kor 12,28), hogy csoportok és fokozatok legyenek szent oltárodnál . . . erősítsd ezt a megválasztott méltatlan szolgádat az én bűnös kezem feltevése nyomán, Szentlelked beleköltözésével, erejével és kegyelmével." Az új szenteltek a földre borulnak széttárt karokkal. A közösség békességi ektémiát végez, majd a szentelő püspök imádságba szövi küldetésük összetevőit. — A papi rend ruháit adják át most és az áldozat bemutatásához szükséges kellékeket. A liturgiába Krisztus halálának és feltámadásának hirdetésébe és a Szentlélek kiáradásába minden új szentelt most a maga fokozata szerint kapcsolódik be, hogy szavai, tettei, hatalma és példája által az üdvtörténetet tovább bontakoztassa. A LELEK FÖLKENTJEI. Mint a többi szentségek, úgy a papi rend és a házasság esetében is új összefüggések tárulnak fel. Mindenekelőtt a bérmálás és a papi rend között. Szükséges „hogy a Szentlélek átváltoztassa Krisztus testének tagjává, valóban 'papot' formáljon belőle, vagyis olyan embert, aki részesedik Krisztus művében, papságában". (Krisztus közöttünk, Bp. 1984. 301.) A bérmálás és a papi rend kapcsolatát igazolja az is, hogy az ősegyházban a bérmálásnak is része volt a kézrátétel (vö. ApCsel 8,4—25; 19,1—7). Minden megkeresztelt, megbérmált annak a „papi és királyi közösségnek" tagja, melyről Péter beszélt (1Pt 2,9). A királyi papság minden papi szolgálat alapja, a papi rend ennek a minden keresztényre érvényes küldetésnek sajátossá tétele, a személyes pünkösdnek (bérmálás) továbbítása. Ilyen pneumatikus eleme van a házasság szentségének is. Ezért idézi a keleti szertartás a koronát viselő ifjú párnak a megtestesülés titkát; „I zajás, örvendj, Szűz fogant méhében és Fiat szült: Emmanuelt, Istent és embert." A királlyá, királynővé való koronázás a keleti egyház szemléletében az embernek arra az eredendő méltóságára utal, hogy a Teremtő „férfinek és nőnek teremtette”. A házaspár azzal éli meg istenképmási mivoltát, hogy személyek élő közösségévé válik „ketten lesznek egy testté", egyetlen szeretetközösséggé a Szentháromság mására, amint a pap kéri imájában „az Atya, a Fiú és a Szentlélek a legszentebb egyvalóságú és elevenítő Háromság egy istenségben és királyságban áldjon meg titeket." Ez a pünkösdi elem utal a házasság és a papi rend konvergenciájára is. A SZERETET KÖTELÉKEI KÖZÖTT. A papi rendet, éppúgy, mint a házasság szentségét — amint már láttuk — ünnepélyes eucharisztikus liturgia keretében szolgáltatják ki. A papi rend fokozatainak gyakorlása egybefonódik az Eucharisztiával, Krisztus halála, feltámadása hirdetésével, megélésével, amint az egyház ismételten megújítja Krisztus „szolgálati és vérontás nélküli áldozatát". Az Eucharisztiából forrásozik a pap lélekújító munkája. Az ősegyházban a házasság szentségét a liturgia keretében szolgáltatták ki. Az ortodoxoknál az áldozás nyoma ma is megvan az esküvőn, a görög katolikus hagyományban pedig az esküvő az egyetlen szertartás, ami a liturgia áldásával kezdődik: „Áldott az Atya és Fiú és Szentlélek országa ..." A keresztény házasok az Ország örömhírét élik majd meg egymás között és gyerekeik felé, mint azt az egyház tagjai az eucharisztikus lakomán. Ha tehát az Eucharisztia Szent Ágoston kifejezésével, a „szeretet köteléke", ugyanezt a szeretetköteléket fedezhetjük fel mind a papi rendben nyert, mind a házasság szentségében kapott elkötelezettségben. AZ ELET TOVÁBBADÁSÁNAK SZENTSÉGEI. A bérmálás és az Eucharisztia titkának összehasonlításából kitűnt, hogy belső kapcsolat van a házasság és a papi rend szentsége között is. Mutatja ezt a szentelés és az esketés közti hasonlóság a görög rítusban, ahol mindkettőben szerepel a fogadalomtétel, van anamnézis, pünkösdi elem, a szertartás áldozásban 256
