Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)

1985 / 4. szám - Cselényi István Gábor: A házasság és a papi rend a görög szertartásban

Ecclesiasticus 103 (1978) 145 le. — 25. Dec. 1967. XII. 2 c. Lefebvre: SRR Decisiones, vol. 59, 804; dec. 1969. X. 16 c. Pompedda: uo. vol. 61, 915—924. — 26. Lásd 21. jegyzet. — 27. Dec. 1974. IV. 30 c. Serrano: Ephemerides Iuris Canonici 31 (1975) 191—202. — 28. Lásd 19. jegy­zet. — 29. Dec. 1970. X. 28 c. Palazzini: SRR Decisiones, vol. 62, 965—977. — 30. Dec. 1972. II. 16 c. De Jorio: SRR Decisiones, vol. 64, 92 k. — 31. Dec. 1978. IV. 8 c. Di Felice: Monitor Ecclesiasticus.104 (1979) 41 k. — 32. Dec. 1982. XII. 3 c. Pinto; vö. Pinto Gómez 33. — 33. Dec. 1973. IV. 5 c. Serrano: SRR Decisiones, vol. 65, 322—343. — 34. Dec. 1979. XII. 18 c. Pinto: Monitor Ecclesiasticus 105 (1980) 375—388. — 35. Lásd 13. jegyzet. — 36. Dec. 1982. II. 19 c. Pompedda: II Diritto Ecclesiastico (1982) II. 312 kk. — 37. Prader, Das kirchliche Eherecht, Bozen 1983, 101. Cselényi István Gábor Á HÁZASSÁG ÉS Á PAPI REND Á GÖRÖG SZERTARTÁSBAN AZ ÜDVTÖRTÉNET OJ HAJTÁSA. A keleti rítusban a formai elemeknek epifánikus, lényegfeltáró szerepe van, amit a házasság és az egyházi rend szentségének a feladási módja árul el. A görög szertartású esküvőnek többféle „megfejtése” is lehet, de legjelentősebb az üdv­történeti megközelítés, amit átszőnek előképek és utalások. — „Föld porából teremtetted az embert" — mondja az esketés egyik papi imádsága. Az ortodox egyházban az eljegyzés és a koszorúzás két önálló szertartást jelent. A görög katolikus gyakorlatban a templom előcsarnokában történik a szándék kinyilvánítása, a továbbiak a templomban zajlanak. Isten előbb Ábrahám családját, majd a pusztában vándorló Izrael népét választotta ki. Ennek vetülete a jegyespár és a násznép bevonulása. Az ifjú pár örökli azt az áldást, melyet valamikor az ős­atyák kaptak az élet továbbadására és a hitben való kitartásra (vö. Róm 4,3) — A bevonulás alatt az ószövetségi hívő boldogságeszméjét foglalja össze a szertartás a 127. zsoltár elének- lésével. Ezután kezdődik az esküvő templomi része. A jegyesek az ambonon, az áldozás helyén állnak. Felhangzik az eucharisztikus liturgiából ismert kezdő áldás és a békességi ektémia, majd két hosszú imádság, mely Ádámtól és Ábrahámtól kezdve egészen Szűz Máriáig az üdvtörténeti előzményeket szavakkal is felidézi. Amint Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, majd Krisztus­ban az egész emberiséggel, úgy köt szövetséget az ifjú pár eljegyzés formájában Istennel is: „Ki a pogány nemzetek közül előre eljegyezted az anyaszentegyházat, a tiszta szüzet, áldd meg ezt az eljegyzést is” mondja a pap a jegygyűrűk megáldása közben, majd jobbjukra húzza a hűség gyűrűjét. Hazai gyakorlatunkban ezután az eskütétel következik: „Amit Isten egybe­kötött, ember el ne válassza!" A keleti egyház felfogása szerint nem annyira a házasfelek „szol­gáltatják ki" egymásnak a házasság szentségét, hanem az egyház papjának áldása. — Hűség, szeretet, megbecsülés, felbonthatatlanság, ezek azok az erények, melyekre a háza­sulok ígéretet tesznek és ezzel vállalkoznak az evangéliumi házasságeszmény megvalósítására, mely egész életre szóló hűséget és áldozatvállalást jelent, (vö. Mt 19,1—9). — „Férfiak, sze­ressétek feleségeteket mint Krisztus is szerette anyaszentegyházat és önmagát adta érte." (Ef 5,25). A koszorúk levétele előtt felhangzik a mártírok tropárja: „Dicsőült szent vér­tanúk, kik jól harcoltatok és elnyertétek az égi koronát, könyörögjetek az Úrhoz, hogy üdvö­zítse a mi lelkünket. A koszorúzásnak kettős jelentősége van: a vértanúk koronája a dicsőség koronája is. A koszorúk (koronák) feltétele után prokimen, majd az igeliturgia követ­kezik apostoli (Efezusi levél) és evangéliumi szakaszból (Kánai menyegző). — Az ortodox gya­korlat szerint itt következett régebben az áldozás. A görög katolikus szokás az, hogy a koronázás után a menyasszonyavatás következik. A menyasszony külön áldást kap, hogy tuda­tosuljon benne anyai hivatása, mely nemcsak teher, de egyúttal áldás is lesz. Végül, amint az egyház liturgiájával „visszaküldi híveit" a világba, úgy adja vissza az új házasokat a napi élet­nek. Az üdvtörténet most már bennük is, mint az egyház új sejtjében tovább fog bontakozni. AZ APOSTOLOK ÚTJÁN. A görög szertartású papszentelés Krisztus nyilvános műkö­déséhez vezet el minket. Krisztus megtérésre való felszólításával kezdte apostoli munkáját, most a szentelendők erre utalva háromszor meghajolnak. Alapöltözékükön csupán az aszkézist kife­jező övvel lépnek a küldő szentélybe, a királyi ajtó elé. Az áldozópapi rendbe lépés „küszö­bén" is érvényesül a pünkösdi mozzanat: „a Szentlélek szálljon rájuk — kéri a püspök — és a 255

Next

/
Oldalképek
Tartalom