Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Erdő Péter: Mikor érvényteleníti a házasságot "a terhek vállalására való képtelenség"?
házastársi életközösség örökös vállalását zárja ki; " 8. a mazochizmus és a szadizmus, mely elsősorban a felek kölcsönös javával ellentétes;“ 9. a személyiség paranoid jellege, mely ha az interperszonális kapcsolatra képtelenné tesz, még ha az ítélőképességet nem zárja is ki, lehetetlenné teszi az „egész élet közösségét" a felek javára;" 10. a személyiségnek a prostituált életmóddal kapcsolatos olyan torzulása, mely a házastársi személyes kapcsolatra alkalmatlanná tesz;34 11. a hisztérikus személyiség, mely a teljes életközösségre — bizonyos típusú személyiségekkel — egyáltalán nem alkalmas;33 12. az antiszociális, illetve amorális személyiség, mely képtelen önmaga átadására az egész élet mindkét fél javát szolgáló közösségének kialakítása céljából.36 IV. Szempontok a pereim alkalmazásához A házasság lényegi kötelezettségeinek vállalására való pszichikai okból fakadó képtelenség címén világszerte egyre több házasság érvénytelenségét mondják ki az egyházi bíróságok. A házassági beleegyezésre való képtelenség (1095. k. 1—2.) eseteivel együtt ma ezek az ügyek teszik ki az egyházi házassági pereknek több, mint a felét.37 Ennek oka nem csupán valamilyen divat vagy az új jogi lehetőség csábítása, hanem az a tény, hogy Európában és Eszak-Ameriká- ban viszonylag magas a pszichés zavarokban szenvedők aránya. Az utóbbi években hazai egyházi bíróságaink is alkalmazni kezdték ezt az új percímet. Ám ahhoz, hogy ezen a téren kellően megalapozott, biztos gyakorlat alakuljon ki, az Apostoli Szentszék bíráskodásában kiérett elvek nélkülözhetetlen segítséget jelentenek (vö. 19. k.). Ennek alapján a házassági terhek vállalására való képtelenség bírói mérlegelése során meg kell állapítani, hogy a házasságnak pontosan melyik lényegi kötelezettségére vonatkozó képtelenségről van szó (vö. III. A, B, C, D). Pontosan meg kell határozni a képtelenség pszichikai természetű okát is. Ehhez természetesen nagy szükség van orvosszakértő bevonására. A gyakorlatban nehézséget jelenthet, ha az alperes nem hajlandó részt venni a perben, vagy megtagadja, hogy orvosi vizsgálatnak vesse alá magát. Ha korábbi orvosi leletek, kórházi zárójelentések vagy az illető állapotát leíró tanúvallomások, illetve más bizonyítékok állnak rendelkezésre, ezek értékeléséhez is fontos az orvosszakértő megkérdezése. Mindenképpen kerülendő a Rota Romana egyes ítéleteiben előforduló pszichikai okok (pl. antiszociális, amorális, hisztérikus személyiség) pontatlan, vulgáris értelemben való alkalmazása. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy az orvosi szakvéleményt a bíró nem veheti át mechanikusan, hanem az egyházi jog szempontjai szerint kell azt értékelnie, egybevetve az ügy összes körülményeivel (1579. k.). Mindezek alapján őszintén reméljük, hogy egyházi bíróságaink az újabb rotai joggyakorlat eredményeinek és az új Egyházi Törvénykönyv előírásainak felelősségteljes alkalmazásával sok olyan katolikus lelkiismereti problémáinak megoldásához járulhatnak hozzá, akik eddig egyházi- lag rendezetlen házasságban éltek, s korábbi házasságuk érvénytelenségét a hagyományos jogcímek alapján bizonyítani nem tudták. Jegyzetek; 1. 1917-es CIC 1086. k. 2. §; vö. Colpi, P.: Precedenti dottrinali e giurisprudenziali del can. 1095 par. 2—3, in: Monitor Ecclesiasticus 109 (1984) 518 k. — 2. Colpi, P.: uo. — 3. Oesterle, G.: De Relatione Homosexualitatis ad Matrimonium, in; Revista Espanola de Derecho Canónico 10 (1955) 7—60. — 4. 1917-es CIC 1081. k. 2. §; vö. Navarrete, U.: Quaedam prob- lemata actualia de matrimonio, ’Rorrtae 1980, 216 k. — 5. Vö. pl. Erdő P.: Az emberi személy tisztelete az új egyházi házasságjogban, in: Vigilia 47 (1982) 436—439. — 6. Dec. 1969. II. 25. c. Anné: Monitor Ecclesiasticus 96 (1971) 21; vö. Fumagalli Carulli, O.: II matrimonio canonico dopo il Concilio, Milano 1978, 46 k. — 7. Mosiek, U.: Kirchliches Eherecht, Freiburg 1976, 213 k.; Weber, J.: „Erfüllungsunvermögen'' in der Rechtsprechung der S. R. Rota, Regensburg 1983, 140. 143 k. — 8. Lásd pl. Partizó Oratio, S.: Nulidades de matrimonio por incapacidad, Salamanca 1982, 28—30; Weber 183—198; vö. 1983-as CIC 1095. k. 2. — 9. Pinto Gómez, J. M.: Incapacitas assumendi matrimonii onera in novo CIC, in: Dilexit iustitiam. Studia in honorem Aurelii Card. Sabattani, Cittá del Vaticano 1984, 23; Lüdicke, K.: Eherecht, Essen 1983. 87. — 10. Pinto Gómez 23; Pompedda, M. F.: Maturitä psichica e matrimonio nei canoni 1095, 1096, in: Apollinaris 57 (1984) 138 k. — 11. Lüdicke 87. — 12. Navarrete 217. — 13. Dec. 1982. II. 12 c. Pinto: II Diritto Ecclesiastico (1982) II, 542. k. — 14. PI. Sebott, R.: Das neue kirchliche Eherecht, Frankfurt 1983, 107. — 15. Lüdicke 87 k. — 16. Wegan, M.: Ehescheidung, Graz 1982, 106. 111. — 17. ßersini, F.. II nuovo diritto canonico matrimoniale, Torino 1983, 85. — 18. Pinto Gómez 27—29; Navarrete 264—269; vö. Wegan 104. — 19. Dec. 1980. III. 20 c. Raad: II diritto di famiglia e delle persone 9 (1980) 1091 k. — 20. Pinto Gómez 27. — 21. Vö. dec. 1978. V. 11 c. Parisella: II Diritto Ecclesiastico (1978) II, 3 k. — 22. Wegan 108 k. — 23. Heimerl, H.—Pree, H.: Kirchenrecht, Wien — New York 1983, 219. — 24. Dec. 1977. VII. 15 c. Pinto: Monitor 254
