Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Erdő Péter: Mikor érvényteleníti a házasságot "a terhek vállalására való képtelenség"?
akár csak ideiglenesen (gyógyíthatóan) is képtelen a házasság lényegével ellenkező cselekedetektől (hűtlenkedéstől) való tartózkodásra, az képtelen magára a házasságra."’ Ezek az eltérő vélemények a gyakorlatban részben kibékithetők azon az alapon, hogy a házasság lényegi kötelezettségeinek vállalására képtelenné tevő pszichikai okok általában a személyiség tartós rendellenességei.1 III. A képtelenség fajtái a joggyakorlat szerint A képtelenség fajtáit aszerint szokás megkülönböztetni, hogy az illető személy a házasságnak melyik lényegi kötelezettségét nem tudja vállalni. A Rota Romana Ítéletei alapján a legtartózkodóbb szerzők"* a képtelenségnek az alábbi típusait sorolják fel: A) Képtelenség a gyermek javára (bonum prolis) vonatkozó lényegi kötelezettségek teljesítésére. Ez lehet: 1. magára a házastársi aktusra való pszichés képtelenség (ami azonban már az impotencia akadályának körébe tartozik); 2. a házastársi aktus emberi, normális módon való végzésére való képtelenség (pl. szadizmus, mazochizmus, fetisizmus, voyeurizmus miatt); 3. abnormális belső kényszer a fogamzásgátlásra, abortuszra vagy gyermekgyilkosságra; 4. a vérfertőzésre ellenállhatatlan hajlammal rendelkező szülő alkalmatlansága a gyermeknevelésre.19 A gyermek nevelésére való alkalmatlanság egyéb fajtáit a bírósági gyakorlat nem tekinti a házasság érvénytelensége jogcímének. B) Képtelenség a hűség (bonum (idei) lényegi kötelezettségének teljesítésére. Ha olyan rendellenességek, mint a homoszexualitás, nimfománia, szatiriázis annyira súlyosak, hogy objektíve lehetetlenné teszik a hűség megtartását, a házasság érvénytelen. Egyes kánonjogi szerzők azonban orvosokra hivatkozva lehetségesnek mondják, hogy egy hiperszexuális férfi és egy ugyanilyen nő egymáshoz hűségesek maradjanak, és így érvényes házasságot kössenek.20 C) Képtelenség a felbonthatatlanság (bonum sacramenti) kötelezettségének megtartására. Ilyen alapon azok házasságát nyilvánítják érvénytelennek, akik a házassági életközösségre ugyan nem teljesen képtelenek, de pszichésen alkalmatlanok annak állandó (végleges) megtartására, mégpedig olyan okok miatt, melyek már a házasságkötéskor fennállnak.11 Ezért érvénytelen pl. annak a transzszexuális férfinak a házassága, aki szexuális igényből női ruhát hord, s olyan intenzíven nőnek érzi magát, hogy rövid házasélet után nővé is akarja magát operáltatni.22 D) Képtelenség a felek javára (bonum coniugum — 1055. k. 1. §) vonatkozó lényegi kötelezettségek vállalására. Ebbe a csoportba tartoznak mindazok a pszichés okból fakadó zavarok, melyek alkalmatlanná teszik a személyt: 1. arra, hogy a maga és házastársa szexuális javát a normális nemi élet keretei közt valósítsa meg; 2. arra, hogy a szexualitáson túlmenő, de azzal is összefüggő emberi kiteljesedést, amit ,,az egész élet közössége" jelent, létrehozza. Ez utóbbi képtelenség pontos tartalmát illetően a joggyakorlat előtt nagy távlatok nyíltak meg. Az életnek a felek javára váló közösségét a súlyos személyiségzavarok (interperszonális kapcsolatra való képtelenségek) széles skálája teheti lehetetlenné. Sokan ezzel a fajta képtelenséggel indokolják a homoszexuálisok házasságának érvénytelenségét olyan esetben, mikor ez a hajlam a másneművel való teljes életközösséget kizárja.2' A Rota bíráskodásában az ilyen képtelenség egyéb eseteivel kapcsolatban mindeddig bizonyos tartózkodás figyelhető meg. Ha a házasság lényegi kötelezettségei vállalására való képtelenség pszichikai okát keressük, a bírói gyakorlatban egy sor diagnózissal találkozunk. Gyakran előfordul azonban, hogy ugyanaz a rendellenesség több lényegi kötelezettségre is képtelenné tesz, tehát több szempontból is oka a házasság érvénytelenségének. Ugyancsak megesik, hogy egyazon betegség különböző súlyossága vagy más körülmények miatt az egyik esetben érvénytelenné teszi a házasságot, a másikban viszont nem. Tehát semmiképpen sem állíthatjuk össze az orvosi diagnózisok olyan jegyzékét, amelyen csak meg kellene keresni, hogy szerepel-e egy betegség, s mechanikusan ki lehetne mondani a képtelenség percímén a házasság semmisségét. Minthogy pedig a házasság lényegi kötelezettségeit egy konkrét személy viszonylatában kell vállalni (személyek közti relációról lévén szó), a bíróság a másik házasfél személyére és magára a kapcsolatra is figyelmet szentel. A Rota ítéleteiből mégis kirajzolódik néhány olyan tipikus eset, amikor a házasság érvénytelenségét a lényegi terhek vállalására való képtelenség címén állapítják meg. Ilyenek: 1. a frigiditás bizonyos különösen súlyos esetei;24 2. a homoszexualitás,25 sőt a biszexualitás is, ha az illető képtelen arra, hogy örökösen elkötelezze magát a heteroszexuális kapcsolatra;26 3. az ellenállhatatlan önkielégítési és exhibicionista hajlammal járó pszichés-érzelmi „éretlenség", mivel az interperszonális kapcsolatot, s így a házastársi élet közösségét (a felek javára) nem teszi lehetővé; 4. a vérfertőzésre való beteges hajlam, mely mind a hűséggel, mind a gyermek javával ellentétes;2" 5. a nimfománia és a szatiriázis, mivel lehetetlenné teszik a hűség megtartását normális házastárssal szemben;29 6. a megszakított közösülésre vagy a gyermek kizárására kényszerítő súlyos fóbia;6. a transzszexualizmus és transzvesztitizmus, amennyiben a 253
