Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - A szent János-i teológia néhány problémájáról. Illés Róbert - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A Teológia beszélgetése Rudolf Schnackenburg professzorral
mi mindnyájan vagyunk, az antropológiai fogalomból vezet át a ,,Krisztus teste" teológiai fogalmába, amely a megkeresztelt emberek egységes, a keresztények kapcsolata magával Krisztussal, az Efezusi és a Kolosszei levélben pedig Krisztussal mint Fővel. Arra, hogy kifejezze ezt az egységet és közösséget, nagyon alkalmas a szórna fogalom. A következő kérdésünk Jn 3,29-re vonatkozik: a vőlegény és a menyasszony kapcsolata, Isten kapcsolata Izraellel. Hogy látja ön Jánosnak ezt a kijelentését? — A Biblia szeret képeket használni. Ezen a helyen Keresztelő Szent János jelenti ki a tanítványainak, hogy nem akarja magát Jézussal egyenlővé tenni, hogy ő csak előtte küldetett, hogy tanúságot tegyen róla. S ekkor használja a keresztelő ezt a képet: „Akié a menyasszony, az a vőlegény". A férfi és a nő, a vőlegény és a menyasszony kapcsolatáról van szó. János ebben a válaszban a vőlegény barátjának mondja magát, aki csak ott áll és hallgatja a vőlegényt; de ha igazi jóbarát, akkor örül a vőlegény hangjának. A konkrét szituációban ez annyit jelent, hogy a vőlegény, akié a menyasszony, Jézus. Menyasszonya a messiási közösség. A vőlegény barátja, a Keresztelő örül annak, hogy sokan mennek Jézushoz, mert ezáltal a messiási közösség épül. A menyasszonyról és a vőlegényről, azaz a házasságról szóló képet már az ószövetség megalkotta például Ózeás prófétánál és más helyeken. Szívesen használták ezt a képet Jahvénak választott népével, Izraellel kötött házasságára. Most viszont a kép a Messiást jelenti és az ő közösségét. A vőlegényről és a közösségről szóló képet a zsidóság nem vonatkoztatta a Messiásra, a keresztény közösség viszont már ezt tette. Vannak más helyek is, ahol Jézusnak és közösségének, azaz egyházának a kapcsolata van ebben a képben kifejezve. Gondoljunk elsősorban a Jelenések könyvének a végén a Bárány menyegzőjére menyasszonyával. Én nagyon szép képnek találom, amit gyakrabban végig kellene gondolnunk. Elsősorban az tetszik nekem annyira a Bibliában, hogy az emberi élet területéről veszi az analógiákat. Menyasszony és vőlegény — kinek ne lenne ez ismerős? Ki ne tudná elképzelni a menyegző örömét? Mindezt fölemeli és átviszi a Krisztus és az egyház kapcsolatára s arra az örömre, amely ebben a közösségben mindazoknak ajándékul jut, akik részt vesznek benne. A kánai menyegző, s ahogy Jézus örül az emberi szeretetnek! Nézzünk bele Jézus örömének és az emberi örömnek a mélyébe! Vannak, akik a kánai menyegző eseményét az Eucha- risztia előzményének értelmezik. Nem lehetne együtt vizsgálni a házasságot és Jézus szeretetét, illetve az Eucharisztia-előzményként való értelmezést? — A kánai menyegző nyilván a legörömtelibb esemény Jézus életében. Máskor is halljuk, hogy Jézust meghívják lakomákra. Tanítványait védelmébe veszi azzal a szemrehányással szemben, hogy nem böjtölnek, mint János tanítványai és a farizeusok. Ekkor is a menyegző képét használja Jézus: „Böjtölhet-e a násznép, amíg vele van a vőlegény?" (Mk 2,18) Azonban a kánai menyegző kiemelkedik a többi esemény közül Jézus csodája, a nagy borajándék által. Az „ajándékozás csodájáról" beszélünk, s ennek mély, szimbolikus értelme van: elérkezett az üdvösség ideje. Ez az a messiási kor, amelyre már a próféták is ugyanezekkel a képekkel mutattak rá. Jézus számára a borajándék mindannak a jelképe, amit a benne hívő embereknek ajándékoz, az isteni életnek és minden gyümölcsének a jelképe. Jézus maga mondja egy másik helyen: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és akiben én benne maradok, az sok gyümölcsöt hoz" (Jn 15,5). Már nagyon korán láttak ebben is, akárcsak a kenyérszaporítás csodájában, a szent Eucharisztiára való utalást, bár a kánai elbeszélésben magában ez nem szembetűnő. Azonban ha végignézünk mindazon, amit Jézusnak köszönhetünk, számomra teljesen jogosnak látszik ez az értelmezés. A nagy kenyérszaporítás után János 6. fejezetében úgy látjuk a szent Eucharisztiát, mint az Élet nagy ajándékát, amit Jézus az égből alászálló Kenyér ad a hívőknek, s ami által kapcsolatban marad velük (6,53—57). A kánai csoda mint Jézus működésének a nyitánya alapvető jelentőségű: Istennek emberré lett Fia szeretetből az embereknek ajándékozza az isteni élet teljességét és az el nem múló örömet. Hogy ezt éppen egy menyegzőn teszi, ez különösen szép és mélyértelmű dolog. Ezzel igent mond a földi örömre is, azonban maradandó örömmé emeli, amely öröm Istentől és az ő üdvösségéből származik. A házasság és a cölibátus nem ellentétek, legalábbis a Szentírásban nem. Vagy igen? Hogy tekinti ön önmagában nézve a házasságot, s ugyancsak önmagában a cölibátust? Mind a kettő közösséget tételez föl, és mind a kettő eszkatologikus jelekkel bír. Jézus az ő szeretetét tette meg mércének. Ez a szeretet átfogja a családi közösség és a cölibátusban megélt közösség alapját. — Szent Pál egészen konkréten került szembe ezzel a kérdéssel korinthusi egyházában. Nyilván éltek ott olyan lelkes keresztények, akik bár házasok voltak, le akartak mondani a hazaséletról. 231
