Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - A szent János-i teológia néhány problémájáról. Illés Róbert - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A Teológia beszélgetése Rudolf Schnackenburg professzorral
Azt olvassuk az Ef 6,10-ben: „Erősödjetek meg az Úrban, hathatós erejéből!" A görögben az ige „endünamoein". Az 1 Kor 15,43-ban szerepel viszont ez a kifejezés: ,,en dünamei". Van kapcsolat a két állapot között? — Az előzőkhöz kapcsolva azt mondanám, hogy az 1 Kor 15,43-ban szereplő ,,en dünamei" kapcsolatban van Jézus föltámadásával. Az első Korinthusi levél egész 15. fejezetében a holtak föltámadásáról van szó, s Szent Pál szembeállítja egymással a földi természetes állapotunkat, valamint a föltámadottak lét- és létezésmódját, tekintettel a keresztények jövőbeni föltámadására, így az 1 Kor 15,42—43-ban ez áll: „Romlásra vetik el, romlatlannak támad föl. Dicstelenül vetik el, dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el, erőben támad föl." Három különböző kifejezés szolgál arra, hogy érzékeltesse az ellentétet a jelenlegi múlandó, természetes, esendő gyön- geségünk és a föltámadott test egészen más jellegű dicsősége között. Ez elsősorban Jézusra áll. Amit előbb róla mondtunk, hogy föltámadott egzisztenciájában egészen sajátos módon kellett, hogy megismertesse magát a tanítványokkal, az most a jövő föltámadás reményében a keresztényekre is áll. Annyiban van összefüggés a között az „en dünamei", azaz erőben való létezés és az Efezusi levél említett helye között, hogy a Föltámadott egészen belépett Isten erejébe és Isten dicsőségébe. Azoknak, akik hisznek benne, akik megkeresztelkednek és az övéi lesznek, odaajándékozza a Szentlelket. Az Újszövetségben viszont a legszorosabb kapcsolat van az erő és a Szentlélek között, ö az erő Lelke, aki nekünk adatott, s a Lélek ereje, ami bennünk van, ugyancsak a Szentlélektől. Ha tehát az Efezusi levél szerzője azt mondja, hogy erősödjünk meg az Clr erejében, akkor erre gondol. A Szentlélek által elnyertük a Föltámadott erejét, ezért mind jobban meg kell erősödnünk. Amit az 1Kor 15-ben olvasunk a föltámadottak állapotáról, azt természetesen még nem értük el, az még csak abban a reményben létezik, hogy mint teremtmények, akik most még alá vagyunk vetve a testi halálnak, egykor majd átvétetünk a jelen esendő létállapotából — Isten föltámasztó hatalma által — abba a tökéletes állapotba, amit itt Pál éppen mint erőt és dicsőséget ír le. Van szórna és van szarx. Mit jelent ez a két kifejezés önmagában, s mi a különbség a két — mondjuk igy — állapot között? — Ezzel a kérdéssel nehéz feladat elé állítja az újszövetségi exegétát, mert nem lehet rá néhány mondatban válaszolni. Az ilyen fogalmakhoz a fogalmi tartalmak, a jelentések és mellékjelentések egész spektruma vagy aurája tartozik. A két fogalom, a szarx és a szórna, az Újszövetségben együtt is szerepelhet, ugyanabban a jelentésben. Szent Pálnál lehet például az ember múlandó, gyönge, sőt a rosszra hajló természete, de beszélhet úgy is a szóma-testről, mint amely a szarx- hoz van hozzárendelve (Kol 1,22). De beszélhet egészen más módon is a testről; s hogy visszatérjünk újra a föltámadás gondolatához, akkor majd szórna pneumatikonnal rendelkezünk, vagyis lélekkel eltelt, megdicsőült testtel. Itt aligha használhatná Pál a szarx szót. A szarx már a szemita előzmények folytán is meglehetősen bizonytalan fogalom. A héberben jelentheti egyszerűen az ember létmódját. Például a teremtéstörténetben az áll, hogy a férfinak ott kell hagynia atyját és anyját és feleségéhez kell ragaszkodnia, s a kettőnek egy testté kell lennie. A görög szó itt a szarx, a héber a basar. Ez a jelentés nem tartalmaz semmiféle értékelést. Tehát nem jelenti azt, hogy a szarx-test valami rossz, veszedelmes, rosszra hajló volna. Egyszerűen az ember létmódját jelenti, s ebben az esetben (a két test eggyé válik) a házasságban létrejövő legszorosabb kapcsolatot jelenti. Tehát valami egészen pozitív dolgot. Jézus a válásról folytatott vitában visszanyúl ehhez a kifejezéshez s azt mondja, hogy Isten rendelte arra a kettőt, hogy egy testté legyenek. A szarx jelentheti az ember esendőségét és múlandóságát is. Az ember szarx. Minden, ami Istentől jön, lélek, az ember azonban test. Ebben az ellentétben a gyönge, teremtett ember áll szemben magával a Teremtővel. „Minden test olyan, mint a fű", amely elszárad (Iz 40,5). A qumrani szövegekben a szarx-test „agyagképződményt" is jelent, amely elpusztul és túlontúl gyönge. Végül Pálnál a test jelenti az emberben rejlő rossz hajlandóságot is. Tehát a lehetséges jelentéseknek egész palettája áll előttünk. Ezért, ha ezekkel a kifejezésekkel találkozunk, mindig újra meg kell kérdeznünk, hogy melyik értelmében szerepel itt a szarx-test. Nagyon nehéz a dolgunk a modern fordításokban is. Hosszan vitatkoztunk például azon, hogy az egységes német szentírásfordításban meghagyjuk-e a „Fleisch" = hús, húsvér-test szót. „A test a lélek ellen vágyakozik, s a lélek a test ellen". Ez a mondat a modern embernek szinte érthetetlen. Viszont nagyon nehéz más megfelelő szóval fordítani. Sok szóra lenne szükségünk ahhoz, hogy mindig helyesen tudjuk visszaadni a szarx szót. A szóma-test már egyszerűbb dolog. Ennek a szónak már sokkal erősebb a kapcsolata a héber antropológiával, amely egységnek tekinti az embert, A test az emberség egészét jelenti, tehát nincs ellentét a test és a lélek között, mint a görögben. Tehát az ember egységes egészét jelenti, s ez nagyon fontos, mert ezért alkalmas a szóma-test fogalma arra is, hogy jelölje a keresztények közösségét. A páli gondolat: „Krisztus teste", amely 230
