Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Schmatovich János: Betegek kenete az apostoli egyházban
Kozmikus méretű küzdelem Az Úr Jézus Krisztus egyszer-egyszer elárulja, hogy milyen világot átfogó harc van közötte és a sátán között. „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből" (Lk 10,18). Majd később, szenvedése előtt: „Ítélet van most a világon, a világ fejedelmét most vetik ki. Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok" (Jn 12,31). Világméretű az emberi szenvedés, a betegség, de főleg egyetemes a halál uralma a földön. Ahogy Jézus puszta emberségébe öltözötten szemben állt az állig felfegyverzett sátánnal, ugyanígy küldi apostolait: „Úgy küldelek, mint juhokat a farkasok közé" (Mt 10,16). Az egyház is úgy áll a betegségek áradatának színe előtt, mint a gyönge bárány a (arkascsorda előtt. A szentkenet olaja és kegyelme is aránytalannak látszik a szenvedés nagyságával szemben. De ugyanezt az aránytalanságot hangsúlyozza az Úr, mikor az erszény, táska és pénz biztosítéka nélkül küldi apostolait; mikor a saru védelme nélkül indítja őket az élet sziklás és tövises országújára; és a tartalék köntös oltalma nélkül küldi őket a történelem viharaiba (Mt 10,10). Merte ezt a nagy felszereletlenséget és fegyver- telenséget vállalni, mert tudta, hogy a sátán saját csapdájába esik bele. és tudta, hogy az lesz győztes fegyvere, amiben a sátán „bízott”, t.i. a szenvedés és a halál. A kereszténység tudja, hogy a szenvedés és a halál a sátán találmánya, de azt is tudja, hogy ezeket a fegyvereket Krisztus kicsavarta a sátán kezéből, ezek Krisztus erejévé váltak az üdvösség megszerzésében és kivívásában. így valóban beteljesült, amit Isten Szent Pál szája által mondott: mivel a világ nagyjai egyenes úton nem ismerték föl Isten bölcsességét, „úgy tetszett az Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket" (IKor 1,20). Így a szenvedés és a halál, ami a világ szemében értelmetlen dolognak látszik („oktalanság"), „ami a világ szemében gyönge . . . s ami a világ szemében megvetett... és semminek látszó", Jézus kezében csodálatos bölcsességgé és erővé változik." — „Hiszen Isten „oktalansága" bölcsebb az embereknél, és Isten „gyöngesége" erősebb az embereknél” (1Kor 1,22). Ezért hódította meg a kereszt az emberi gondolkodás jó részét. Elvette a legnagyobb terhet, ami az ember vállát nyomta, t.i. a szenvedés és halál céltalanságát és értelmetlenségét, és beleállította a világkormányzó Isten terveinek megvalósításának munkájába. Jézusnak ezt a szemléletét és magatartását közli velünk és önti belénk a szentkenet szentsége. Schmatovich János BETEGEK KENETE AZ APOSTOLI EGYHÁZBAN Napjainkban a karizmatikus mozgalom megerősödése és az egyház egyre mélyebb megértése rátereli figyelmünket a Jézus által gyakorolt és tanítványai küldetésébe is belefoglalt gyógyító tevékenységre. A gyógyítás és a beteglátogatás során az őskeresztény gyakorlat ismerte a betegeknek olajjal való megkenését. Honnan ered ez a szokás és milyen jelentést tulajdonítanak neki az újszövetségi iratok? Ősi szertartás. Amikor a Szentírás kenetről beszél, a mirha és a balzsam használata mellett elsősorban az olívaolaj alkalmazására gondol. Az ókori felfogás szerint az olaj mélyen beivódik a testbe és erőt, egészséget, szépséget, sőt öröme', ad neki. Érthető ezért, hogy a megkenés fogalma összefügg azzal a jelentéstartalommal, amelyet az egész Közel-Kelet az olajnak tulajdonított. A búza és a bor mellett az olaj az egyik legfontosabb élelmiszer (MTörv 11,14). Emellett a test- és szépségápolásnál is nagy szerepet kapott (Rut 3,3). Szívesen használták ünnepségek alkalmával (Ám 6,6). A (áradt izmokat is (elüdítette és megerősítette (Ez 16,9). A sebekre gyógyírként alkalmazták (Iz 1,6). A világító mécsesekben is olaj égett (Kiv 27,20). Sokoldalú használata miatt az Isten áldásának tekintették (MTörv 7,13). Kellemes illata az öröm jelképévé tette (Zsolt 45,8). Ha pedig valakinek meg kellett (osztania magát minden kenettől, a böjttel egybekötve, a gyásznak a jele volt (Dán 10,3). Az olajjal való megkenés rítusát az Ószövetség a legtöbb esetben a személyek és tárgyak felszentelésénél alkalmazta: például az oltárok, királyok, próféták és papok felkenésénél. A tiszteletadás jeleként a vendég fejére is olajat öntöttek (Zsolt 23,5). Különleges meg- kenésben részesültek a betegek, főként a meggyógyult leprások (Lev 14,10—32). Végül Izrael egész várakozása is a „Fölkentre”, a Messiásra irányult. Újszövetségi adatok. Hasonló megkenésekről számol be az Újszövetség. Az átvitt értelmű felkenések mellett nyolc helyen olvashatunk külsődleges, kizárólag személyeken foganatosított 187
