Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Török József: Pázmány Péter és az egyetem alapítása (1635-1985)
s az újabb kutatások ezen a területen nem gyarapították tudásunkat, mégis érdemes közülük a legfontosabbakat fölidézni. így még világosabban állhat előttünk, hogy Pázmány nem pusztán egy újabb oktatási intézményt hozott létre, hanem valóban életművét koronázta meg. A XVI. század utolsó harmadától kezdve főként a legdinamikusabb szerzetesrend, a fiatal Jézus Társasága vállalta föl és végezte a közép- és felsőfokú nevelést, szerte Európában. A Váradon született kálvinista, majd katolikus Pázmány a jezsuiták kolosvári kollégiumában kezdte meg tanulmányait, a Társaságba lépve mint novicius Krakkóban és Jaroszlávban, s a későbbiek folyamán Bécsben és Rómában folytatta azokat. Ez utóbbi helyen kora egyházának legkiválóbbjait személyesen ismerhette meg, az ő tanítványuk lehetett. Ezt a szellemiséget adta tovább tanársága folyamán Vágsellyén, majd a gráci egyetemen. Méltán állítható róla: ,,Célját: a magyar lélek katolikus szellemű kiművelését és a szó és a toll és iskola eszközeit mind Rendjétől nyerte, s benne így Európának nagy szellemi mozgalma koncentrálódik és hat magyar területen".2 Érthető, hogy amikor Forgách Ferenc nyitrai püspök, majd esztergomi érsek (1607—1615) munkatársaként 1607-ben visszakerül a királyi Magyarországra, s közvetlen közelről ismeri meg egyháza és nemzete állapotát, az oktatás-nevelés, a jövendő generációk szellemi fölkészítése képezi munkásságának egyik legjelentősebb területét. Az 1611-ben Nagyszombatban egybegyűlt tartományi zsinaton vezető szerepet vivő Pázmány hatását nem nehéz fölfedezni a papnevelés kérdésének előtérbe kerültekor a prágai, olmützi, gráci, bécsi szemináriumokban magyar papnövendékek számára létesítendő helyeket, valamint a római Collegium Germanico-Hungaricum- ban meglévő tizenkét hely számának fölemelésével kapcsolatban. ,,Mivel Magyarországon nagy a papoknak hiánya . . ." kezdődik az esztergomi érsek számára a zsinat által összeállított Memóriáié, amely sorra veszi és rangsorolja a pápa, V. Pál elé terjesztendő ügyeket.3 A római helyek további növelése mögött ott van az előző évi eset, amiről Aquaviva generális leveléből értesülünk. 1610-ben 16 ifjú volt Rómában a 12 helyen, és amikor Pázmány felelősségére még egy ifjú érkezett az örök Városba, a generális írásban juttatta kifejezésre méltatlankodását.4A Rómába küldött ifjak alaposan fölkészültek a kinti tanulmányokra, s ez valóban lehetséges is volt az egyre szaporodó jezsuita kollégiumok (gimnáziumok) révén. Maga Pázmány döntő szerepet játszott a jezsuiták nagyszombati kollégiumának újra alapításánál: 1614—15 fordulóján Rómában tartózkodott, és megszerezte a szükséges engedélyeket. Forgách érsek halála után (1615. okt. 16.) mint utóda (kinevezése 1616. szeptember 28-án kelt) törődött a magyar papneveléssel és ezzel párhuzamosan a világiak műveltségi szintjének emelésével, hiszen ,,nincs más mód Magyarországban régi virágzó állapotjába visszahelyezni a vallást, mint iskolák által, melyekbe sűrűén gyülekezvén a hazának tudományszomjas ifjúsága, főleg a Jézustársaság atyáitól a tudományokkal a vallásosságot is elsajátítja".0 S hogy nagy számban voltak tudományszomjas ifjak, bizonyítja ezt a nagyszombati kollégium tanulóinak létszáma. 1616 nyarán 300, az év végén 545, 1619-ben pedig több mint 800 tanuló volt az érseki városban/ Jóllehet Bethlen fölkelése miatt hamarosan menekülnie kellett Pázmánynak, az idegenben töltött idő sem múlt el haszon nélkül: bécsi tartózkodása alatt házat vásárolt az ott felállítandó papnevelő intézete számára. Az alapítólevelek, valamint az általa kidolgozott szabályzat' arról tanúskodnak, hogy bár az egyházkormányzás számtalan gondja leköti, mégis van ideje az ifjúság nevelését nem csupán alapítványaival, hanem — és ez tán fontosabb — személyes törődésével előmozdítani. Gondosan ügyelt arra, hogy csak a tehetségesebbek kerüljenek a bécsi egyetem filozófiai és teológiai fakultására. A közepes képességűek a papság feladatainak gyakorlatiasabb megközelítését a kazuisztika tanfolyamainak keretén belül sajátították el. Bécsi papneveldéjére mindvégig büszke volt, s erről még halála után is gondoskodni akart, mert 1636- ban újabb adománnyal gyarapította annak vagyonát, hogy ,,az ekként gyarapodó jövedelemből nagyobb számban mint eddig lehetett, neveltessenek Magyarország számára arravaló ifjak a lelkek gondozására"/ Ezzel párhuzamosan, vagy talán már a bécsi kollégium alapítása előtt a római magyar helyek betöltésével foglalkozik, mert 1618-tól kezdve egyre sűrűbben találni magyarokat a növendékek között. Az érsek kifejti annak igényét, hogy ő ítélhesse meg, kik az ott végzendő tanulmányokra alkalmasak, s ha az ifjak már megtették a hosszú, veszélyekkel teli és költséges utat, akkor Rómában fogadják is őket.9 A római tanulmányok után viszont az ifjak valóban térjenek vissza hazájukba; ezt szorgalmazza a visszautazások fedezésére tett alapítványa. A Collegium Germanico-Hungaricum iránt mutatott sokirányú gondoskodása miatt 1634-ben kinevezték a Collegium protektorának. Ezt a tisztet négy bíboros látta el, és a kitüntetés Róma elismerését jelentette a papnevelés területén végzett munkásságáért. Az egyetem alapításának közvetlen előzménye az Oláh Miklós esztergomi érsek által 1566- ban létrehozott nagyszombati szeminárium felújítása, illetőleg átszervezése volt 1630—31-ben. Igaz, hogy alapításakor csak 10 növendék számára volt benne hely, de a tridenti zsinat hatására megindult szeminárium-szervezés folyamán az esztergomi érsekség mostoha helyzete ellenére sem maradt le a nyugati egyházaktól. Német földön 1566-ban még csak két éve létezett szeminárium, a franciák pedig csak ezt követően, hat évvel később szervezik meg az elsőt, Pázmány először az intézet anyagi alapjairól gondoskodott; megszervezte a királytól a budafelhévízi pré131
