Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Hetény János: Régi ünnep - megújult tartalommal
rendje. A szemlélődő életet a cselekvő szeretet tevékenységével kívánta a példa ihletése nyomán összekapcsolni." Kaleschiák Péter soproni városkáplán 1652 táján kelt Írásaiból — melyek régebbi állapotot rögzítenek — tudjuk, hogy a városban működött a nyomorultak vagy száműzöttek céhe (frater- nitas exulorum, Ellendzech). Hivatása volt, hogy segítsen a szerencsétleneken, akik a társadalom peremére kerültek, sőt (halálos) Ítélet előtt álltak. Elsősorban lelki vigaszról gondoskodtak java- dalmas papjuk által. De a testi nyomoron is igyekeztek segíteni. Ahol pedig enyhítő körülmények mérlegeléséről lehetett szó, ez a céh megmozgatta a város papságát és a híveket, hogy járjanak közbe a tanácsnál az eltévedt bűnös életéért. Az ilyen közbelépéseknek gyakran meg is lettek a kívánt következményei, ahogy a fennmaradt iratokból láthatjuk. Ezenkívül a koldusokat, a tehetetlen és elszegényedett özvegyeket, vagy nyomorgókat is felkarolták. A céh oltára a soproni Szent Mihály templomban állott és a látogató Szűzanya tiszteletére volt felszentelve.'2 Volt-e másutt is valami hasonló? Biztosan nem tudjuk. Bálint Sándor13 csak hivatkozik Otto Koch könyvére: Die Elendbruderschaft in Paderborn, — a látogató Szűzanyával való kapcsolata azonban nincs tisztázva. A már emlitett Misszale11 e napra rendelt szentleckéje azonban megengedi a következtetést, hogy a későközépkor lelkisége ismerte a vizitáció és az elesettek gondozásának kapcsolatát. Olvasták ui. e napon: „Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bűnöst letériti a tévelygés útjáról, megmenti lelkét a haláltól és tömérdek bűnre fátyolt borít." — Mennyire egyezik ezzel a soproni jámbor társulat gondolkodása a Vizitáció oltára körüli 5. HITELESEN LEHETSÉGES LENNE TEHAT a látogató Szűzanya kultuszának továbbvitele egy új életre ébredésbe. Azaz, amikor a paraszti társadalmi-gazdasági körülmények teljes megváltozásával a „sarlósi” kultusz továbbélésének már nem lehet a mai hivek áhítatát frissen tápláló ereje, akkor vissza kell térni e sajátos magyar alakítás ihlető forrásához és onnan kell újból tovább jutni. Ez pedig a cselekvő, irgalmas szeretet, a diakónia és a szorosan vele jéró kegyelemközvetítés meglátása volt eddig is, ma pedig egyenesen „hiánycikk”. Ha a megindult új egyházi szeretet- szolgálati képzésünk evangéliumi és egyúttal magyar kultúrtörténeti előképet keresne maga számára, Íme, nagyon jót és kedveset ajánlhatnánk nekik a látogató Szűzanyában. Benne találhatnának példaképet és buzdítást a magános jótékonykodók is. Értékelést és bátorítást a „csak szolgálatira. Ennek újraéledésére manapság különösen szükség volna. Nem nyugtathatjuk meg keresztény lelkiismeretünket az „úgyis" működő állami szociális intézményekkel. Mert hiszen hivatalból sohasem lehet megadni azt, amire a megpróbálnak legalább annyira szüksége van, mint az anyagi segítségre: a szeretetre, a testvéri gondoskodásra és a gyengéd visszavezetésre az élet rendes útján. Ezért lenne Sarlósboldogasszony múltjának jövője: a szeretetszolgálat, a diakónia felismerése. Jegyzetek: 1. Hetény János: Sarlósboldogasszony ünnepének magyar hagyományai. Teológia, 1984/2/45—47. old. — 2. „Hét újabb ének . . Gitzy György ponyvafüzete a m. sz. végéről, Kapuvár. — 3. Ld. id. cikkünkben. — 4. Vö. Marót Kéroly: Survival és revival. Ethnographia, 1945. 1—9. old. — 5. Hetény János id. cikk. — 6. Polycarpus Radó: Libri liturgici manu scripti Bibi. Hungáriáé, Bp. 1947. 73—77. old. — 7. Telek József: Tizen-két Tsillagu Korona. Budán, 1769. I. k. 829. old. — 8. Uo. I. 842—43. old. — 9. Nyelvemléktár Vili. 242. — 10. Telek József Uo. I. 669—70. — 11. Lexikon f. Theologia u. Kirche, Bd. IX. 116—17. „Salesianerinnen". — 12. Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron. 1939. 99. és 303—4. o. — 13. Bálint Sándor: Onnepi Kalendárium II. Bp. 1977. 124.. old. — 14. P. Radó: uo. 73. 77. old. * * * A TEOLÓGIA 1985. ÉVI TÉMÁI: A SZENTSÉGEK TEOLÓGIÁJA ÉS LELKIPÁSZTORI GYAKORLATA „AZ ÜDVÖSSÉG JELEI" CÍMEN — 3. BONBÁNAT SZENTSÉGE, BETEGEK SZENTSÉGE — 4. AZ EGYHÁZI REND ÉS A HÁZASSÁG. A KÖZREMŰKÖDNI KÍVÁNÓK SZIVES JELENTKEZÉSÉT MIELŐBB VÁRJUK. Szerk. 114
