Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Rezek Román: Krisztus legyőzte a halált! (A halál és a halhatalanság Teilhard világképében)
Jegyzetek: 1. Vő. R. Pesch, Das Evangelium der Urgemeinde. Freiburg i. Br. 1979. — 2. Ezt állítja teljes joggal J. Becker, Das Evangelium nach Johannes. Kap. 11—21. Gütersloh/Würzburg, 1981. — 3. Ez a terminológia P. L. Berger—Th. Luckmann munkájából ered: Die gesellschaftliche Konstruktion der Wirklichkeit. Eine Theorie der Wissenssoziologie. Frankfurt/Main. 1972.3 — 4. Részletesebben G. Lohfink, Der Letzte Tag Jesu. Die Ereignisse der Passion. Herder. Freiburg. Br. 1982.3 Jézus motívumáról: Wie hat Jesus Gemeinde gewollt. Zur gesellschaftlichen Dimension des christlichen Glaubens. Freiburg i. Br. 1984.4 — 5. Flavius Josephus, Bellum Judaicum IV. 3.—V. 1.— 6. A „kontraszt-társadalom" fogalmáról vő. P. L. Berger—Th. Luckmann i. m. 136. I. L. Weimer, Die Lust an Gott und seiner Sache, oder: Lassen sich Gnade und Freiheit, Glaube und Vernunft, Erlösung und Befreiung vereinbaren? Freiburg i. Br. 1983.2 Ford. Tarnay Brúnó Rezek Román KRISZTUS LEGYŐZTE A HALÁLT Halál és halhatatlanság Teilhard világképében „A halál megszokott esemény"1 Pár nappal azután, hogy Teilhard leírta az unokahúgának küldött levelében: „La mórt est une éventualité ordinaire”, így folytatta az első világháborús élményei leírását: „Az elmúlt nyolc napon át terriblement megrázkódtató .tapasztalatokban' volt részem . . . Lassacskán látom, hogy itt (az Ypern mellett, 1915 májusában) az ember már nem ragaszkodik annyira ,a bőréhez', és rendes, megszokott lehetőségnek tekinti a halált. . . Egy embert a hátamon cipelve kellett előrevánszorognom, és azt hittem, hogy sosem érek a segélyhelyre. De mégis: most sokkal inkább hiszem, hogy az élet — még a ,legkutyább' körülmények között is szép, ha meglátjuk benne Istent, aki mindig jelen van." — De Verdun környékéről, súlyos testi-lelki levertségében ezt írja (1916. okt. 30.): „Mily végtelenül nehéz elfogadnunk, hogy majd eltűnünk a halálban, még ha a legnagyszerűbb eszmény érdekében is. Az ember szakadék szélén érzi magát, halálraítéltként, meglepik az aggodalmak, félelmek, rettegések, s érezheti, hogy csakis a mi Urunk Jézus Krisztus adhatja meg az őszinte, mély és valóságos önátadást. Az is tény, hogy ezek a rettegések rosszabbak, mint maga a valóság, hiszen mindazok, akiket meghalni láttam, olyan egyszerűen estek át rajta." Négyévi világháborús élményei szintetizálódnak gyerekkorából kapott hitével; de amikor határozottan — és hitétől is függetlenül (!) — próbál írni a halálról, érzi, hogy „banálisnak és kaotikusnak tűnnek kifejezései, mert gondolatvilága még önmagát keresi". De ugyanakkor sejti, hogy „amikor engemet megérint a halál, érintetlenül hagyja azokat az Eszméket, Valóságokat, amelyek nálam szilárdabbak és értékesebbek ... De attól félek, hogy a halálban (miért ne mondanám meg?) a szenvedéssel együtt van az Ismeretlennek félelme". S ugyanakkor lobban a hite: „A halál révén nem .ömlünk vissza' a dolgok nagy áramába, amint ezt a panteista boldogságtan vallja. De teljesen átadjuk magunkat Istennek; a halál Obeléje juttat minket" (M/l/5887.). Jegyzetek: 1. Ez a tanulmány egy 120 oldalnyi munkának a kivonata. Az utalások Teilhard műveinek magyar fordítására mutatnak (M, 28 kötet), valamint kommentársorozatomra (K, 44 kötet). A római szám a kötetet jelzi (a magyar fordítás időrendi sorrendjében), az arab szám pedig az oldalszámot. — Olvasóim észreveszik, hogy a francia terrible, és terriblement szavakat szándékosan nem fordítom magyarra, mert különféle jelentési nüánszai vannak, a helyzetnek, a körülményeknek megfelelően: vagyis sokszor egyáltalán nem jelent „rémségest", hanem valami „igen komolyat", vagy — amint magyar fiatalok is mondogatják: „rém klassz!". — Teilhard világképét a halálról, a halhatatlanságról — nem akarom összehasonlítani ezrek és ezrek idevágó felfogásával. Megnyugszom az ő hitében és hiperfizikai eszmélődésében (ezt kísérlem itt felvázolni), meg abban is, hogy P. Arrupe, jezsuita generális Brazíliában járva, egy Teilhard-előadásomkor megölelt, és ezt mondta: „íme, a bencés, aki jól beszél a nagy jezsuitáról." Terriblement, jólesett szava. 9
