Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Hetényi Varga Károly: Menedék az üldözötteknek
Szatmárnémetiben ifj. Wohl András zsidó egyetemi hallgató szülei lakásáról eltűnt. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy ifj. Wohl András a szatmárnémeti római katolikus szemináriumban tartózkodik, és ott mint róm. kát. papnövendék, reverendába van beöltözve (VI. sz. eseményjelentés). A szerzetesházakban a tömeges méreteket öltő embermentés természetesen csak 1944 őszén kezdődött, a főként Budapesten, a vidéki zsidóság csaknem maradéktalan deportálása után. Az oltalmat keresők előtt kétségtelenül mégis a pannonhalmi bencés apátság nyitotta legszélesebbre kapuit. Bár a falak mögött csak 35 zsidó személy rejtőzött, az apátság kezdetben 760 rászorulónak adott minden vallási megkülönböztetés nélkül biztos menedéket, köztük sok leventeköteles fiatalnak, szökött katonának, több ellenzéki politikusnak, továbbá lakóhelyükről kibombázottaknak, a harci cselekmények elől menekülőknek és egy egész árvaháznak. A befogadottak száma a front utolsó napjaiban elérte a háromezret. A Magyar Televizió 1982. április 12-i adása részletesen foglalkozott a pannonhalmi, mentőakció történetével. A Jézustársaság (jezsuiták) Mária u. 25. sz. alatti rendházában a 150 faji üldözött mellett mintegy 100 szökött katona is rejtőzött. P. Raile Jakab úgy hárította el az ismétlődő nyilas razziákat, hogy a katonák közül kettőt rendőrruhába öltöztetett, és beültette őket a rendház portásfülkéjébe. Az irgalmas nővérek a gyermekekkel együtt kb. 200 személynek adtak menedéket. A nyilasok többször át akarták ugyan kutatni az épületet, de sohasem jutottak beljebb a portánál. Az Isteni Szeretet Leányainak Knézits utcai házában először 200 munkaszolgálatos lakott, majd ezek távozása után 110 felnőtt és gyermek élvezte a nővérek vendégszeretetét. A ferences missziós nővérek zárdájában a 120 gyerekkel együtt összesen 150-en rejtőzködtek. A Szent Anna Kollégiumban (VIII., Horánszky u. 17.) 150 személy kapott menedéket. A marista iskolatestvérek Hőgyes Endre utcai Champagnat iskolájában a gyerekekkel együtt mintegy 150-en voltak. Máig is kideritetlen, hány szökött elzászi SS-katonát bújtattak ugyanennek a háznak a padlásán. A ma élő marista szerzetesek visszaemlékezése szerint ez a szám 20—40 között mozoghatott. Az angolkisasszonyok két budapesti rendházban a gyerekekkel együtt 140 személy bujdosott a nyilasok és a Gestapo elől. A Sophianum Intézet, a kiskorúakat is beleszámítva, 130 zsidónak adott menedéket. A sashegyi Notre Dame de Sion zárdában (XII’, Nagyasszonyunk útja 1.) 110-en találtak védelemre. A Szent Erzsébet apácarend női kórháza (II. Fő u. 41—43.) 100 zsidó személyt fogadott be betegség címén. A Ranolder Intézetben (IX., Thaly Kálmán u. 23.) 100 zsidó származású lány talált menedéket. A 10 politikai menekülttel együtt összesen 92-en voltak a bencés obláták védelme alatt, míg a bencés szerzetesek (VIII., Baross u. 62. sz. alatti) székházának légópincéjé- ben 80 üldözött tartózkodott. Hajdú Yvonne, aki a bencés nővérek védettje volt, írja: .......a budapesti Mária utcai bencés apácák is sok-sok üldözöttön segítettek. Többek között náluk bújtam én is 1944. december közepétől — akkor már sokadmagammal. Molnár Maura tisztelendő főnökasszony volt a lelke a zárdának és Szunyogh Xavér atya. Molnár Maurának például volt bátorsága 1944 nyarán Endre Lászlót kiutasítani, és senkinek ott hajszála sem görbült meg . . . Illő tehát, hogy megemlékezzünk róluk is, akik önzetlenül, minden veszélyt vállalva adtak oltalmat, akárcsak a Mária utcában más rendek is. Soha meghálálni nem lehet, amit tettek, és elfeledni sem." (Magyar Nemzet, 1982. jún. 15.) A szalézi atyák óbudai Szent Alajos-háza az elárvult kisfiúkkal együtt 52 üldözöttet védett a nyilasok kegyetlenkedései elől, sajnos, mint látni fogjuk, nem elég sikeresen. A lazarista szerzetesek (XI., Nagyboldogasszony útja 26.) lelkigyakorlatok ürügyén 30 zsidó vallású férfit tartottak állandóan rendházukban. A VIII. kerületi Mária utcai Collegium Theresianumban ugyancsak 30 személy bujkált, a Jézus Szíve Népleányok Társaságának Vöröstorony utcai lelkigyakorlatos házában 20-an találtak biztos menedéket. A Szatmári Irgalmas Nővérek Hám János Otthonában 20, az Unió Eucharistica Nővérek Apponyi téren berendezett intézetében szintén 20, míg a ciszterciták Horánszky u. 6. sz. alatti Tanárképző Főiskoláján 15 üldözött rejtőzködött. Az eddigi kutatások alapján joggal állíthatjuk, hogy az embertelen fajüldözés éveiben Magyarországon csaknem minden rendház menedéket adott falai között hosszabb vagy rövidebb időre egy vagy több üldözöttnek. Bújtatták őket padláson, pincében, hamis papírokkal, beöltöztetve őket rendi ruhába, vagy felfogadva őket a ház polgári alkalmazottainak: kertésznek, felszolgálónak, konyhalánynak, fűtőnek stb. ugyancsak hamis papírokkal. A kolostor elöljáróinak minden pillanatban kellett tartania attól, hogy a Gestapo vagy a nyilas keretlegények megrohanják az épületet, házkutatást tartanak, és mindenkit igazoltatnak. A rendházak több ezer védettjének többsége szerencsésen átvészelte az október 15-ét követő rémuralmat, és megmenekült a gettótól, az elhurcolástól és azoktól a megpróbáltatásoktól, melyekben kevésbé szerencsés sorstársaik részesültek. Sajnos, nem mindegyik rendház tudott mindvégig oltalmat nyújtani védettjeinek. A maristák intézetét dec. 19-én 31
