Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Hetényi Varga Károly: Menedék az üldözötteknek
éjszaka meglepte a Gestapo, a felnőttek egy részét a Duna-parton kivégezte, s csak csodával határos, hogy minden gyermek megmenekült. (Az elhurcolás jelenetét Kovács András rendező dolgozta fel Ideiglenes paradicsom c. filmjében.) A Gestapo a házban talált nyolc •szerzetest is elhurcolta. Másnap ugyanitt tartóztatták le az épülethez gyanútlanul közeledő Egyed András piarista szerzetest. (Egyed András embermentő tevékenységéről bővebben a Vigília 1982. novemberi számában olvashatunk.) A maristákat a Gestapo már nem tudta elszállítani a körülzárt Budapestről. A Belügyminisztérium pincéjében érték meg a város felszabadulását. Megemlítjük, hogy a maristáknak sikerült kinyomozniuk az SS agent provocateur kilétét, aki feladta őket a Gestapónak. Az elzászi származású SS-katona nem érte meg a háború végét, Erdélyben elesett. A szerzetesek azonban mégsem hozták nyilvánosságra az áruló nevét, mert ez esetben özvegyétől a francia kormány megvonta volna a nyugdíjat. Árulás áldozata lett a Bokréta utcai leányotthon vezetője, Salkaházi Sára szociális testvér is. A nyilasok december 27-én váratlanul megjelentek az épületben, a lakókat leterelték a pincébe, és mindenkit igazoltattak. A mintegy 25, illegálisan ott tartózkodó személy közül négynek papírjait nem találták rendben. Ezeket — Sára testvérrel és Bernovits Vilma hitoktatóval együtt — azonnal elhurcolták, és még aznap este a Duna-parton kivégezték. A tragikus esemény részleteire a 19 évvel később lefolytatott ún. „zuglói nyilasper" kapcsán derült némi fény. (A témáról bővebbet a Vigilia 1980. jan. és febr.-i számaiban.) A nyilasok háromszor törtek rá a szalézi atyák óbudai Szent Alajos-házára. Mindannyiszor hajszálon függött a házgondnok, Balzsay András atya és az igazgató, Kiss Mihály atya élete is. A nyilasok első alkalommal a felnőtteket vitték el. Miután testükön az ellenőrzés legdrasztikusabb formáját alkalmazták, többet közülük azonnal agyonlőttek. Másodszor öt férfit, harmadszor 13 zsidó fiút hurcoltak el. Ezek közül 12-t a Duna-parton kivégeztek. A 13. nagyon jó úszó volt, s az utolsó pillanatban, a lövés eldördülése előtt a vízbe vetette magát. A sötétben utánalöttek, de nem sérült meg halálosan, valamivel lejjebb észrevették, kihúzták. Másnap a kórházi ágyból üzent Kiss Mihályért. Az igazgató itt tudta meg az előző este lejátszódott dráma részleteit. Egyik adatközlőnk, a maga is üldözött Dán László Endre írja: „Kiss Mihály igazgatót csak főrabbinak hívták, mert kizárólag zsidómentéssel foglalkozott. Egy éjszaka gépeltem itt 1000 pápai menlevelet.. Az Isteni Szeretet Leányainak svábhegyi anyaházában rejtőzködőket a nyilasok és a Gestapo elhurcolta. 62 gyermeket hajszoltak a Meder utcánál a Dunába és megölték. A többiek sorsáról nincsenek adataink. Valaki besúgta az Unió Eucharistica nővérek rejtekhelyét is. A nyilasok egy éjjel rájuk törtek, s akinek iratait nem találták rendben, elhurcolták. Magukkal vitték a vezető nővért is, és durván bántalmazták. Megfenyegették, hogy életével fizet, ha továbbra is rejtegeti a zsidókat. A nővér azonban szabadon bocsátása után új házat bérelt, és ugyanúgy folytatta az embermentést. Letartóztatták Izay Géza jezsuita pátert is, aki talán a legaktívabb embermentö csoport vezetője volt. A nyilasok elől ő rejtegette egy ideig Gidófalvyt. Izay mintegy 15 egyetemistával rendkívül széles körű és sokoldalú mentőakciót bonyolított le a főváros területén. Akinek sikerült öt elérni, bizton elmondhatta, hogy megmenekült. Mindenkit el tudott valahova helyezni, mindenfelé voltak összeköttetései. Állítólag nemcsak a Magyar Fronttal állt kapcsolatban, de egyik diákja tudni véli, hogy a fővárost körülvevő Vörös Hadsereg felé is volt összekötője. Ahogy konspirativ tevékenysége bővült, a nyilasok is mindinkább figyelni kezdték. A letartóztatásból azonban sikerült megszöknie. Nagyon sokan köszönhetik neki életüket. Ellenálló, embermentő tevékenysége alaposabb feldolgozásra vár. Kiadták a letartóztatási parancsot a pannonhalmi főapát, Kelemen Krizoszlom ellen is. Hogy nem került bíróság elé vagy börtönbe, annak köszönhető, hogy a szovjet csapatok előbb értek Pannonhalmára, mint az a nyilas különítmény, melyet Szombathelyről küldtek a főapát letartóztatására. Hányán lehettek, akik szerzetes rendházaink jóvoltából kerülhették el hittestvéreik szomorú sorsát? Nehéz lenne pontos választ adni a kérdésre. Jelen dolgozatunkban csak azokat az intézményeinket említettük, amelyekről legalább megközelítő hitelességgel tudtunk adatokat szerezni. A legtöbb rendházról — mint pl. a budapesti piaristák Váci utcai házáról — csak annyit tudunk, hogy több üldözöttet is hosszabb ideig rejtegetett. Hogy ez a „több" öt vagy ötven volt, ma már nehéz megállapítani. De nagyon óvatos becslés szerint 1945. április 4-ig legalább 10 000, különböző okból üldözött személy talált átmeneti vagy állandó menedéket az akkori Magyarország területén lévő kolostorokban, egyházi intézményekben. Valamivel nagyobb biztonsággal állíthatjuk, hogy mintegy 150 egyházi személy — pap, szerzetes, teológus — részesült üldöztetésben a náci terrorszervezetek részéről azért, mert részt vett az embermentésben, ellenállásban. Közülük tízen életükkel fizettek bátor kiállásukért. Írjuk le nevüket: Kálló Ferenc tábori esperes, Salkaházi Sára, Bernovits Vilma, 32
