Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE FEKETE GYULA ÍRÓ SZOCIOGRÁFUSSAL, A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE ALELNÖKÉVEL - Széll Margit: Mi történt azóta ...? (Változások a család körül 1980 óta)

— Talán magunk is elrontottuk az ifjúságunkat, hogy a lent említett értékzavarral küzdenek?

Az ifjúság a hatásokat, nyilvánvaló, elsősorban a családban kapja. De a családban is nagyon háttérbe szorult a nevelés. Apa, anya elfoglaltak, épp hogy futólag találkoznak a gyerekkel a vacsoránál, utána a tévé, és megint egyénekre bomlik a család. Itt kezdődik a fő baj, hogy a család maga nem szocializál. Még a sokszor magas erkölcsi szinten gondolkodó és élő szülő sem adja át önmagát igazán a gyerekeknek, mert nincs hozzá elég ideje. A hatásokat az iskolából, az ifjúsági mozgalmakból, az ifjúsági lapokból szerzi, a tévéből kapja. Én foglalkoztam ennek az egésznek egyetlen szűk szektorával, azzal, hogy a 14—18 közötti évben, tehát a legkritikusabb években, a kamaszkorban lévő fiatalokat milyen hatások érik, mondjuk, az ifjúsági sajtó részéről. Egyetlen olyan lapjuk van, amelyet ennek a korosztálynak szerkesztenek. Egy teljes évfolyam végigelemzésével, pontos statisztikával, egyebekkel kimutattam, hogy milyen arányúak a hatások. Az Ifjúsági Magazinról van szó. A témát Szennyezett lorrások címen az Élet és Irodalomban meg is írtam. A romantika forrásai — amik leginkább nevelik a fiatalokat, amik izgalmat kavarnak a fiatal lélekben — hogyan apadnak el az irodalomban, a történelemben. A tudománynak minden eszménye és példaképe hogyan sikkad el, és hogyan veszi át ezt teljes egészében a szórakoztatás. A szórakoztatásból sem az igazán választékos és nívós, hanem a tömegével ömlesztett. Továbbá hogyan hatnak a „szexuális ingerhatások", milyen erővel zuhanyoznak a fiatalokra. Állandó rovatot nyit a lap pl. Hogyan vesztettem el szüzességemet címszóval, és a nemi erőszak is állandóan jelen van. Az importszórakoztatás, az édes élet, a pro- miszkuitás reklámja tölti be a félmilliós példányszámban megjelenő, a legképlékenyebb nemzedéknek szerkesztett lapot, ahol a legnagyobb — olykor egy életre szóló hatás — érheti és éri a tizenéves olvasókat. Csak egyetlen példát mondjak a színvonal jellemzésére. A Kodály-évben (1982-ben), mert az évfolyamot ebben az évben elemeztem, a zenei ismertetések között a komoly zene és a szórakoztató zene (zömmel rock- és popzene) aránya 1 : 600-hoz. .

De ez csak egyetlen szektora az ifjúságot érő nyilvános hatásoknak. Hiszen a tevet, a rádiót nem tudom végignézni, végighallgatni, de meglehet, hasonló statisztikát állíthatnék össze ezekből is. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a szórakoztatást kifogásolom, csak ezt a képtelen aránytévesztést egyfelől, másfelől pedig azt, hogy annyira ráhangolják a kommunikációt az ösztönök hergelésére, borzolgatására. Noha a kultúra és a művelődés az ösztönök nemesítésének évezredes folyamata a harci, a szexuális ösztönök fegyelmezésének a folyamata, ahogy legalábbis én látom. Persze egyetlen nemzedéken belül is fel lehet borítani vagy meg lehet zavarni ezt az évezredes nemesedési folyamatot akkor, ha mindent ráhangolunk a millió évvel idősebb ösztönök irritálására. Én ezeket az aránytévesztéseket látom a legnagyobb problémának. És ha ez nevel a családi életre is, akkor előre ki lehet számítani, hogy milyen családi életre nevel. Mert nem lehet kikapcsolni ezeket a hatásokat a jövendő családi életből. Hiszen itt éppen az a baj, hogy ha ilyen ingerhatások után két, így „programozott" fiatal talál egymásra, a legjobb szándékkal sem kapcsolhatják ki magukból azokat az éveket, mert, mint mondtam, éppen a legképlékenyebb korukban kapták az említett hatásokat. És bizony jórészt ezért akkora a válási arány. Nem azt mondom, hogy csak ezért, de ez biztosan jórészt besegít abba, hogy a családi élet kultúrája nálunk érezhetően sorvad, a gyermeknevelésnek egyre aggasztóbbak a gondjai, a szülő— gyerek kapcsolat ellazulóban van. Ezekből is érezhető, hogy milyen sok és sürgős tennivaló volna . . .

— Milyen lenne az a ,,minőségi család", amit a tokaji írótáborban is annyira hangoztatott? Nehogy lél reér tés essék, és itt valami ,,elit családra" törekvést, másoktól való visszahúzódást értsenek alatta.

Ügy tartom persze, hogy minden család a maga karakterében, lehetőségeiben, dimenziójában tudja megteremteni azt az életet, amivel saját törvényeit formálja. A Boldog házasságok titkai-ból is kiderül, hogy ha két boldog házasfelet felcserélnének egymással, esetleg pokollá válna az életük. Két ember egymásra találása azt is jelenti, hogy megteremtik a maguk életstílusát. Azt hiszem, a „minőség" első feltétele, hogy ez az egymásra találás megtörténjék. Így alakítják ki a maguk számára azt a kulturált együttélést, ami a jó családi légkört megalapozza. A család nem önmagában a házaspár, hanem a gyerekekkel együtt válik családdá. Itt a legfontosabb az a funkciója, hogy a minőséget is átörökíti, és nem is csak a szülők minőségi szintjén. Hiszen a történelem azt mutatja, hogy többnyire sikerült is hozzáadni valamit ehhez a minőséghez, vagy a gyerek tett hozzá valamit. A gyerek szocializálásának — annak, hogy a szülők szintjét elérje — a család az első műhelye. Mindennél hatékonyabb műhelye! Es ez azt is jelenti: a család felelőssége,

23