Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Miklós: Család és vallásosság (Megjegyzések szociológiai vizsgálatok alapján)

rendszerezett és összefogott álláspontja a szexualitás szerepéről az ember életében. Keresztény talajon megfogalmazódik az ilyen vélemény?, s az eljut az érintettekig?; s ha nem, lehet-e az egyén egészséges lelkiismeretére hivatkozni?)

I. 2. A második altémánál valamivel tisztábban látunk. Számos megfigyelés mutatja, hogy meggyőzödéses vallásos emberek körében viszonylag ritkább a válás. Tehát számukra a házasság nem bizonyos időtartamra szól. (Az egyértelmű elv „után" megmaradnak azonban azok az esetek, ahol a házasság mégis felbomlik. Ha az egyház valóban közösség, akkor ez a felbomlás nem pusztán magánügy. Mind a fennálló családok, mind az egyedül maradtak érdekében az elváltakkal foglalkozni kell.)

I. 3. Több kutatás bizonyítja mai hazai keresztény gondolkodásunk súlyos lérliközpontú- ságát. A családi szerepek terén ez patriarchális szemléletet jelent: a férj, az apa a központ, a családfő, fontos ügyekben neki kell döntenie. Az asszony — ha lehet, ha anyagilag bírják — legyen anya és háziasszony, ne menjen máshova dolgozni!3 (Tekintsünk el e nézet elvi mérlegelésétől! A gyakorlatban ez a családban igen könnyen a nő alárendeltségének ideológiájává válik. Ha az asszony nem tud otthon maradni oly módon, hogy a házi munka mégis az ő vállát nyomja; ha nagy ritkán az anya mégis otthon maradhat, akkor társaság, azonos szintű kapcsolatok híján megszenvedi a „háztartásbeli" státuszát.) Ellentétben az előbbi felfogással, a társadalom nem vallásos részét nem a női emancipáció ideológiája, hanem a családon belül mind a jogok, mind a feladatok megosztásának az igénye jellemzi. Ez keresztényebbnek tűnik, mint amit az idézett kutatásban a vallásos emberek képviseltek.

I. 4. Megelőző történelmi koroktól eltérően, élétünkben a munkavégzés és a családi élet helye különvált. A dolgozó ember idejének viszonylag kis részét tölti otthon. Ezt a kicsit tovább csökkentik a mellékmunkák, közlekedés stb. Feltételezhető lenne, hogy az ember több időt töltene otthon, ha családja kedves számára, mint ha érdektelen vagy éppen fárasztó teher. Az elmúlt évtizedek időmér leg-vizsgálatai lehetővé tették a napi időbeosztás pontos feltérképezését. Előzetes hipotézisekkel ellentétben a vallásos emberek nem töltenek több időt családjukkal, mint a nem vallásos emberek.4 (Pedig ez nem indokolható sem időhiánnyal — hiszen azért például tévénézésre futja —, sem azzal, hogy úgyis sokat foglalkoznak gyerekkel, családdal — hiszen az nem haladja meg a napi 20 percet.5)

II. A család az életadás és a közösségi gondoskodás intézménye. Az élet igenlése, a családtervezés megítélése, a tényleges vállalás és az idős generációhoz való viszony egyaránt figyelmet érdemel.

II. 1. A gyermekáldást a magukat vallásosnak mondó emberek másoknál nagyobb értéknek tartják. Feltétlen — s minden más társadalmi csoportnál inkább — egyetértenek például egy olyan kijelentéssel, hogy „a családban többet ér a gyermek, mint az anyagi jólét”.6 Ezzel tökéletesen összhangban van, hogy a fiatal vallásos családok lényegesen nagyobb része (23%) tervez háromnál több gyermeket, mint a nem vallásos családok (13,3%).

Ezzel az életigenléssel ellentétes erő is jelentkezik a vallásos emberek, főleg a magukra maradt idősek között. Egy kutatás során jóformán csak idősebb vallásos emberek között talált egyetértésre az a kijelentés, hogy „ha a jövőre gondolunk, aligha helyes gyermeket szülni a világra!"7 (Ez „magyarázható" az idős vallásos emberek nehéz sorsával vagy múltbeli problémáival. Mindenesetre ilyen nézet más társadalmi csoportokban sokkal ritkább).

II. 2. A családtervezés a legteljesebb nyilvánosság előtt vitatott téma. A társadalom többi csoportjához viszonyítva a vallásos embereket, különösképpen a férfiakat, mégis a kérdés lehetőség szerinti elkerülése, a konkrétumokban való tájékozatlanság és a tablettás családtervezés viszonylag gyakori elutasítása jellemzi.8 (A tájékozatlanság és magának a kérdésnek az elutasítása aztán ugyancsak megkérdőjelezi a tabletta vonatkozásában vagy egyébként megszülető döntés erkölcsi hitelét.)

II. 3. A családi élet és a család személyes megítélésének talán legfontosabb mutatója a gyermekek száma. Ha a 20—39 éves nem vallásos családokban levő gyermekek számát 100-nak vesszük, az azonos korú vallásos családokban a gyermekszám 134. Más szóval országosan a vallásos családokban 1,34-szer annyi a gyerek, mint a nem vallásos családokban.9 Igen nagy különbség! (A gyermekszám emelkedésével csökken a család egy főre jutó jövedelme. Több gyermek egyébként is több időt, több energiát követel. Kérdés, mennyire készül erre fel a fiatal keresztény család a gyermekáldás kérdésében ellenséges társadalom10 adottságai között?)

II. 4. A családi helyzet és szerkezet változásának fontos része a nagycsaládok megszűnte, a rokoni kapcsolatok jelentőségének csökkenése és — kis lakásokban s az idősebb generációtól a távolság miatt is elszigetelődve — kis családok kialakulása. Ennek számos következménye között a fontosabbak közé tartozik az öregek helyzetének megoldatlansága. Az ellátásra, gondozásra, ápolásra szoruló idős emberek száma egyre nő. Az intézményes ellátás lehetőségei viszont szűkek. A tennivalók egy részét közvetlen, személyes formában

17