Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kara Zsuzsanna: "Itt vagyok engem küldj!" (Iz 6,8) (Gondolatok 25 évi egyházi szolgálattal kapcsolatban)
mégkövezik, üldözik, meg sem értik Ha szó szerint ez nem is történik velünk - a sok apró megalázás, áldozat építő elemmé lesz éppúgy, mint a prófétáknál. Nagyképűség ilyent mondani? Nem. — Aki egyszer kipróbálja ezt az életformát, igazat fog adni. Tehát:- hivatástudat nélkül nem megy,- áldozatok vállalása nélkül nem megy,- megaláztatások vállalása nélkül nem megy. A prófétaság és az áldozatok vállalása az egyházközség tagjai felé még csak megy valahogy, az igazi nehézség a világi, női munkatársak és a papok között van. Sok év tapasztalata mondatja velem, hogy ebben a kérdésben még gyerekcipőben járunk. A probléma súlyos, mert egészen érett, felnőtt személyek tudnák csak megoldani papi és női vonalon egyaránt. Amikor a pap nem érzi magát fél embernek és nem keres pótlékokat — akkor nagyszerűen össze tud dolgozni a női munkatársakkal. Amikor a női munkatárs vagy családhoz vagy Istenhez köti le életét, és apró meggondolatlanságokkal nem kezdi ki vagy ingatja meg a pap egyedül Istennek szentelt életét, akkor szintén jól tudnak összedolgozni. Amíg akár tudat alatt is félni kell a másik törékeny emberségétől —, nem tud szabad légkörben folyni a munka. Mondjuk ki: emberfölöttit vár tőlünk az egyház, de ehhez bőségesen ad kegyelmi eszközöket, nem hagy magunkra —, csak azt kéri, éljünk vele. Az érem másik oldala az, hogy a pap a szakember, a világi a „kontár”. Belekóstolt a teológia mélységeibe s azt hiszi, hogy ő már mindent tud. Ez a magatartás akár kimondva, akár nem — állandóan érezhető az egész munkatársi kapcsolatban. — S nincs igaza a papnak? — De igen. — S nincs igaza a világinak, hogy ezt sérelmesnek érzi? — De igen. Megoldás: esetleg még egy zsinat és néhány évszázad. — Tévedés ne essék, nem kívánok abszolút szabadságot a nőknek egyházi vonalon, de több elismerést, értékelést, és — fölemelést, (mert néha úgy látom, lefelé nyomják őket). Őszintén mondom, félek a nő és a pap munkatársi kapcsolatának boncolgatásától egyházi munkaterületen, - de attól is félek, ha nagyon hallgatunk róla. — Mindezt éppen most írják le, amikor a nők mindjobban benyomulnak egyházi munkaterületekre? Ez már nem aktuális probléma - gondolhatja valaki. — Még sokáig aktuális lesz, mert más dolog a külszín és más a mindennapok apró-cseprő bajlódása, meg nem értése, gáncsoskodása. Sok a passzivitás az egyházközségek életében, s ehhez még elméletet is sikerül gyártani: „megfelelő”, „kiváló" plébánosra várnak, mert a sok gyarlósággal megáldott plébánossal nem lehet együtt dolgozni — Várakozni nagyon kár, mert a kiváló esetleg megjön, s legtöbb esetben azonban nagyon jószándékú, de hiányosságokkal küszködő jön, vagy a jövőt tekintve, — még az sem. Szeretni kellene az egyházi közösséget úgy, ahogy van. Leprájával együtt. A betegséget gyógyítani kell, az életszentség magas normájával szemben pedig mindig hiányt fogunk érezni. Az egyházközségi munka termékenysége attól függ, milyen a kapcsolatunk Krisztussal. Szóljunk még a családlátogató munkatárs anyagi ellátottságáról. Általában nem tartozik a jó fizetésű emberek közé. Nem éhezünk, minden, ami szükséges, megvan. Mégis, nagy elszántság kell ahhoz, hogy egy állami állás után, ezt a szerényebbet elfogadjuk. Ha a plébános zsugorisága az oka ennek, az szomorú. Ha az egyházközség anyagi lehetőségei szerények, akkor vállaljuk ezt apostoli hivatásunk tudatával A jövő felé Az egyházközség jelene benne van a múltban. Szent Ágoston a jelent alig tudja meghatározni, mert amíg ki nem mond valamit, addig az a jövő, mihelyt kimondta, máris múlttá válik. Eddig a jelennel átszőtt múltról volt szó, most forduljunk egészen a jövő felé. Jövőnk ma már elképzelhetetlen a teológia levelező tagozata nélkül. Magam is elvégeztem az első fordulóban. Sokat kaptam, új látásmódban gyarapodtam. Talán valaki felteszi a kérdést gondolatban, hogy mit változtatott mindez a munkakörülményeimen? Külsőleg semmit. Ugyanazt a munkát, ugyanolyan körülmények között, ugyanannyiért végzem. Mégis érdemes volt és érdemes mindazoknak, akik ezután végzik el. Azt azonban tudnunk kell, teológiát végzetteknek, hogy szerényen és csendben kell dolgoznunk papjaink mellett, - segítő jelleggel Nem válogatni kell az egyház által felkínált lehetőségekben, hanem minden apró munkába egész énünket kell beleadni és vonzóvá tenni azt, amit teszünk. Teológiát végzett személy immel-ámmal végzett karitász munkája (mert akkor miért végezte el a három évet?) — mivel őt csak ennyire értékelik —, nem teszi vonzóvá a kereszténységet. Családlátogatás teológiai végzettséggel (egyházi hozzájárulással párosítva is) óriási lehetőség. Ha csak pénzbeszedés lenne, végezhetné akár másvallású is, mint ahogy ez elő is fordult már. A család- látogatások alkalmával nyílik alkalom a keresztény alapelvek hirdetésére, tisztázására, vé- delmezésére, — s az egyház által okozott vagy vélt sérelmek gyógyítására, orvoslására. Mit tehet még a teológiát végzett világi? - Legyen aktív tag, hogy beválasszák a kép51
