Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kara Zsuzsanna: "Itt vagyok engem küldj!" (Iz 6,8) (Gondolatok 25 évi egyházi szolgálattal kapcsolatban)
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI KÉRDÉSEK „ITT VAGYOK, ENGEM KÜLDJ!” (IZ 6,8) (Gondolatok 25 évi egyházi szolgálattal kapcsolatban) Hatalmas rét, csodálatos táj, elszórtan családi házak. Tavasztól őszig csupa virág minden. Óriási léptekkel lehetett átvágni a terület másik végére a friss fűben. Egy évtized múlva már ugyanez talajvízben Mivel kevés ház volt a réten, alkalmas lett a jövendő lakótelep felépítésére. A kisajátítás miatt sok, jószándékú munkáscsalád lett boldogtalanná, mert lakást ugyan kaptak valamelyik lakótelepen, de a régi szomszédok, a szép táj számukra megszűnt, összekovácsoló erő volt a rét. Ahol nem tömegesen laknak, ott szívesebben keresik meg egymást az emberek egy szóért vagy éppen sóért is. Érezhetően szükségük van egymásra. Ezen a területen térdig érő hóban kerestem fel télen a családokat. Csak néztek rám: „ilyen időben is járkál?" — kérdezték. Hogy éppen náluk gyümölcsözött-e a befektetett áldozat, azt nem tudom — de hogy az egyházközség egészének használt —, abban biztos vagyok. Hogyan kerültem egyházközségi munkába? - Úgy, hogy egy állami intézmény egyik osztálya az 50-es évek végén fölöslegessé vált. Ugyanakkor az egyházközség irodai és családlátogató munkatársat keresett Elvállaltam, bár nem ez volt életem vágya. A réten kívül róttam a hosszú utcákat is, akkor földszintes házakkal, kis udvaraival és sok lakójával. Az emberek zárkózottak voltak, de szegénységükben is szeretettel fogadtak. Az akkori nehéz idők nem kedveztek munkámnak. Egyik-másik család kimondottan zavarónak érezte az egyházközség munkatársának megjelenését. A múlt és a jelen Egyszer egy harmadik emeleti lakásba csengettem be. Kedves, készséges, középkorú úr nyitott ajtót. Látszólag nagy érdeklődéssel az egyház iránt. Utóbb kiderült, hogy csak tudni akarta, miért járok a házban, miért a „házalás", - egyébként semmi kapcsolatot sem óhajtott egyházával. - Egy másik, fiatalember, feljelentett a számára illetékes hatóságnál, mely szerint az egyház „zaklatja" a családokat. A feljelentésről tudomást szereztem, de semmi baj nem származott belőle Találkoztam már olyan ingerült férfival (már az új, panelházakban), aki utánam jött a folyosón és amíg vártam a liftre, egyfolytában korholt, le nem írható szavakkal. Hála Istennek, ezek voltak a ritka kivételek. A gyakoribb válasz régen és most is nagyon hasonló: „minket nem érdekel az egyház", „mi nem tartozunk sehová" vagy egy udvarias „köszönöm", csendes, sajnálkozó mosollyal, majd gyorsan becsukódó ajtóval. Néha leprásnak érzem ilyenkor magam, mintha betegséget hurcolnék és félni kellene, hogy ők is megkapják. Bacilust hordozok netán? A családok közt nagy az érdektelenség, közömbösség. Néha azt is megkérdezik: „mit ad nekünk ezért az egyház?" Azt szoktam mondani, hogy láthatóan, egyik kézből a másikba - semmit. Az „adok, hogy adj" elvének semmi köze az igazi kereszténységhez. Aki viszont nem értékeli a keresztény közösséget, — mivel nem ismeri —, annak én hiába magyarázom szükséges és jó voltát. Az ilyen gondolko- dásúaknál várok. Megvárom, amíg egyszer valamiért az egyházhoz fordulnak vagy utcán, liftben valamilyen oknál fogva szóba állunk és így esetleg újra indul a dialógus. Élményeim közé tartoznak még azok a családok, akik már az ajtónyitásnál azzal fogadnak, hogy nagyon vártak, jó, hogy jöttem Éppen van egy kérdésük stb. és így a szeretet áradata elfeledteti velem azt a hideg közönyt, amit olyan sok családnál tapasztalok. Az új lakótelep sem változtatta meg az embereket és hozzáállásukat ehhez a kérdéshez. Népesség szerint 10 ezernél több a létszámunk (s most rnég növekszik), a gyakorló keresztények azonban ennek csak elenyésző százaléka. Sokan reformátusnak és evangélikusnak vallják magukat. — összetett szó az egyházközség, nagyon sokszínűén összetett, a hozzá tartozó fogalomkör is. A két pólusnak, isteninek és emberinek a találkozása ez. Emberek vannak ebben a „közösségben", mégpedig vegyesen: öregek és fiatalok, gyengék és erősek, szerények és gőgösek stb. Munkaköröm szempontjából három csoportba sorolhatnám őket: — van, aki csak fizeti az egyházi hozzájárulást, de nem jár templomba (esetleg karácsonykor és hús49
