Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Hetény János: Az első magyar bázisközösség?
— érvényesítve az élethez való jogét a liberális gondolkodású városi politikában — elvezé- tett a jelen időkig. Ezek után érthető az a sajátos helyzet, hogy 1929-ben, amikor az Apostoli Szentszék elrendelte a katolikus egyházközségi szervezetek felállítását, Fetser Antal győri püspök a Kon- ventnek is megküldte a szabályzatot. De az akkor már 300 éves intézményt nem rendelkező, hanem kérdő formában kereste meg: akarják-e bevezetni az új szabályzatot, vagy megmaradnak a régi mellett? A konvent a jól bevált sajátja mellett döntött és ezt az egyházi főhatóság jóváhagyólag tudomásul is vette.6 Ugyanakkor az esemény jó figyelmeztető volt a Konvent felé: nem kellene-e újból modernizálni szabályait? A közösség valóban így ítélte a helyzetet és az kedvezőnek is mutatkozott. Ez időben volt ugyanis a város országgyűlési képviselője Csáky István külügyminiszter. De az akkori kormányzat annyira kötötte magát az egyházközségek nemrégiben elfogadott általános szabályzatához, hogy a miniszter jóakaraté támogatása sem tudta elérni a szabályzatmódosítás kedvező elfogadását. A kormányzat - ezúttal sem — gondolkodott „történelemben" és „szociológiában”! 1946-ra kellett várni, hogy az addigi városplébánosból Papp Kálmán győri püspök legyen és Beresztóczy Miklós (akkor a VKM osztályfőnöke) a helyszínen tanulmányozhassa a Konvente^ Az új püspöknek még a hercegprímás kezdeti idegenkedését kellett legyőznie, hogy aztán a máig érvényes szabályzat egyházi és állami jóváhagyást kaphasson. A hatvanas éveknek - ma már anakronisztikusnak tetsző - rövid meg nem értése még egyszer kérdésessé tették a Konvent értékét és értelmét. Mindez, úgy látszik, arra volt jó, hogy az egyház és a társadalom előtt újból megmutatkozzék maradandó jelentősége.7 5. A 360 éves Konvent maradandó, sőt példamutató jelentőségét akkor látjuk új megvilágításban, ha VI. Pál pápa „Evangelii nuntiandi" apostoli buzdításának megfelelő részét8 elolvassuk és tanítását alkalmazzuk. Ebből megtudjuk, hogy a megelőző Püspöki Szinodus hosszasan tárgyalt az ún. bázisközösségekről. Megállapítja, hogy ezek valamiképpen az egyházban mindenütt virágzanak, bár eléggé eltérnek egymástól, s ezért szükséges valódi kritériumaik megállapítása. Ezek közül az első, hogy „az Egyházon belül alakulnak és növekednek. Az Egyház életét élik, tanításából táplálkoznak és ragaszkodnak pásztoraikhoz. Azért születnek meg, hogy elevenebben akarják élni az Egyház életét, vagy megfelelőbb formákat keresnek. (.. .) Mindez azonban az Egyház-vezette közösségek, főképp a részegyházak és plébániák keretén belül történik. (.. .) Ezek az igazi bázisközösségek (. . .) az egész egyház reménységét jelentik .. Úgy tűnik a fentiekből, hogy a soproni Katolikus Konvent méltán tekinthető egyház- fegyelmileg az első, folyamatosan továbbélően megmaradt magyarországi bázisközösségnek. — Jelensége vallásszociológiailag is rendkívüli és megfontolásra érdemes. Amikor az egyházi, vallási élet (a jelzett történelmi és erkölcsi okok miatt) félelmetesen elszigetelődött és társadalmilag szinte életképtelenné vált, akkor a hatalmi intézkedés nem bizonyult sikeresnek, de alulról, illetve belülről jövő kezdeményezésre kisközösségben újra megfogalmazta saját életét és ezzel megmentette egy városközösség katolikus jövőjét A vallásszociológiában gyakran megfigyelhetjük a felülről jövő intézkedések jelentkezését és megelégedünk azok végrehajtásával. Meglehetősen ritka a belső-spontán fejlődés, mely aztán kánoni elismerést kap. Itt pedig ilyen történt. Az egyházi főhatóság tiszteletre méltó figyelmet és megértést tanúsított, ugyanakkor a megfelelő időben méltóképpen gyakorolta jogos hierarchikus tekintélyét. Azaz: figyelte a helyi kezdeményezést - hagyta kifejlődni - végül pedig joghatóságával megerősítést és rangot adott nekik. Sőt: a későbbi általánosító törekvésekkel szemben meghagyta életadó sajátosságában. A magyarországi egyházközségek készülő új szabályzatához talán megfontolásra méltó példát kínál a soproni Konvent a „belülről" származó életnek „felülről” történő elősegítésére és szentesítésére. Jegyzetek: 1. Ld. Bán János: Sopron újkori egyháztörténete. Sopron, 1939 és Bán János: A soproni Katolikus Konvent története (é. n.) kézirat a Konvent tulajdonában. — 2. Lad. L. Fasc. 13 Nr. 377. — 3. Lad. XIX et T. Fasc. 4. Nr. 243/1, — 4. Lad. L: Fasc: 8: Nr: 369: — 5: Matr: presb: Lad. XLVII, et ZZ. Nr. 105. 837. — 6. Bán János: A soproni Katolikus Konvent története 104, old — 8. AAS. 68(1976) 5-76. Dr. Diós István fordítása, 58. pont. — Közzétéve az 1976. évi Győregyházmegyei Körlevelek mellékleteként. - 7. Dr. Házi Jenő: Memorandum a Soproni Katolikus Konvent tárgyában, 1965. II. 27. a Győri Egyházmegyei Hatósághoz. Hetény János 48
