Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Hetény János: Az első magyar bázisközösség?
elleni védekezés, és a még megmaradt jogok védelmére jött létre ez a sui generis vallásszociológiai közösség, A Konvent azonban túljutott az ellenreformáció harcain Megtalálta helyét és értelmét a katolikus újjáépítésben, a keresztény egyházak közti most már békés polgári társadalomban, majd a szocialista építés keretében is. Ismertetése és értékelése tehát nem maradhat meg történelmi vázlatában,1 mely a lokálpatriótákon kívül mást úgysem érdekelne. A Konvent máig is aktív élete a folyóirat e számának témájához nyújt maradandó (hiszen 360 éves!) lelkipásztori, iIlletve vallásszociológiai tanulságot. Próbáljuk megérteni ezeket! 1. Sopron korabeli vallási életének ismerete — bizonyára más városokéhoz hasonlóan - bizonyítja, hogy nem hiába hódíthatott az „új” hit. Mert hiszen a katolikus élet aléltsága, sőt romlása előzte meg. Példák a sok közül: A városi levéltár őriz egy tanácsjegyzőkönyvi jelentést Sopronról2 mint az aposztata és rosszerkölcsű papok menedékhelyéről. 1552-ben a városi tanács jelenti a győri püspöknek, hogy sokszor nem tartják meg a szentmiséket, elhanyagolják a szentségek kiszolgáltatását, még a keresztségét is, minek következtében gyermekek haltak meg kereszteletlenül.3 Ugyancsak a győri püspöknek jelenti a tanács, hogy a javadalmasok nagyon hanyagok a jámbor alapítók szándéka szerinti szentmisék elvégzésében.4 Ugyanakkor egy érvényesen felszentelt, időközben azonban Ausztriában a lutheri tanokkal megismerkedett lelkipásztor, Gerengel Simon lépett be észrevétlenül a soproni lelkipásztorok sorába és fáradhatatlan buzgóságot tanúsított az igehirdetésben és a katekézisben. (Saját hittankönyvet is írt és adott ki!) Nem csoda, ha a soproniak apraja- nagyja mohó szomjúsággal itta leikébe az új tant. Ugyanakkor a kéteséletű városplébános és papjai nem prédikáltak!5 2. 1565. év Szent György napján Sopron város tanácsa és képviselete — éppen az említett Gerengel Simon hatására — kimondta, hogy a „tiszta" evangélikus hitet fogadja el. A határozat nyomában keletkező vallási-társadalmi tarthatatlan állapotok megszüntetésére — jellemző módon — Draskovich György győri bíborospüspök a bécsi kormányhoz fordult és parancsot eszközölt ki a királytól a protestánsok korlátozására. A hivatalos erőszakot sem kerülő legmagasabb intézkedés azonban nem járt eredménnyel, sőt, csak erősebbé tette az evangélikus polgárság ellenállását, de nem fokozták a katolikus élet vitalitását. 1597-ben a vizitáció csak 20 katolikus családot talált Sopronban! 3. A felemelkedés csak „alulról", illetve „belülről" származhatott. És ez a maradandó tanulság. Káldy Mihály plébánosnak (1623—38) támadt az a kitűnő gondolata, hogy a már régen létező, de a protestánsok kezén funkció nélkül maradt Krisztus Teste társulatot (egyházi céhet) újjászervezze Belőle Katolikus Status néven 1624-ben a plébániai élet felvirágoztatására és a közügyekben való .világi képviselet gyakorlására — ahol a maga papi személye elégtelen vagy ingerlő lett volna — kitalálta saját maga köré az alighanem első és maradandó magyar bázjsközösséget. A kisközösség e következő időkben nagyon életrevalónak bizonyult. Pl. szót emelt annak érdekében, hogy csak katolikusoknak legyen joguk városplébánost választani a kegyúri városi tanácsban. Továbbá — felhasználva a soproni országgyűlést — egészen a királyig vitte egy katolikus népiskola felállításának ügyét stb. 4. Az alapító városplébánosnak és utódainak szerencsésen gondjuk volt az egyházi főhatósággal való élő kapcsolatra. Miután az évtizedek gyakorlata már bizonyított, Keresztély Ágost győri bíborospüpök 1700-ban — előzetesen a Státus egyházi és világi vezetőivel tárgyalva - átszervezte és egyúttal kánonilag elismerte a szervezetet. Megadta máig viselt nevét: Katolikus Konvent. Elnökének (!) a város mindenkori katolikus főtisztviselőjét, a polgármestert vagy a városbírót, alelnökének (!) pedig a városplébánost nevezte ki. Tagjai lettek a városi tanács katolikus tagjai és még néhány tekintélyesebb polgár, negyvenes létszámmal Ezentúl már a megyéspüspök jóváhagyásával ez a szervezet képviselte a nyilvánosság előtt a katolikus közösséget és indítványozta az egyházi élet felvirágoztatását. Anyagilag és gazdaságilag nagy tehertől szabadították meg a papságot: átvették a beneficiumok (házak, szőlők, borok) kezelését és gondoskodtak az egyház anyagi segélyezéséről, a szegényekről, az iskolaügyről, diákok ösztöndíjáról stb. A Konvent a feladatoknak általában jól megfelelt, sőt számos esetben jobban, mint az adott helyzetben lelkipásztorai tehették volna. Amíg ugyanis például a XVIII. század püspökei egyenesen figyelmeztették a városplébánost, hogy a város- politikai küzdelmektől távol maradjon, addig a Konvent világi tagjai nagyon eredményesen képviselték ugyanott a katolikus életet. Persze, idők múltán a Konvent életében is mutatkoztak lanyhább korszakok. így például a XIX. század utolsó negyedében a helybeli katolikus iskolák nem élvezték a várostól a nekik járó szabadságot. A „hivatalos" Konvent hallgatott. Erre a szülők és néhány katolikus értelmiségi közgyűlést hirdettek, melyen csak férfiak ezren jelentek meg! Itt kimondták a Konvent megújításának szükségességét: többé nem kinevezési, hanem választási alapon. A gyűlés határozatát és szabályzatát Zalka János megyéspüspök elfogadta és a VKM-től 1875-ben megerősítését kieszközölte Ez, az egyházi és világi hatóságoktól egyaránt elismert közösség tehát újból sikeresen megújította önmagát és 47
