Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Kerekes Károly: Ahogy Jézus tette - Lelkipásztori megújulás bibliás szemmel
A ,,sok kicsi tett" (amit a többi írások részleteznek), pedig arra szolgál, hogy közvetítse Isten szeretetét. Főleg a súlyos bajban lévőknek és az elesetteknek, megvetetteknek a szolgálatával tehetjük megtapasztalhatóvá leginkább Isten szeretetét. Ilyenkor a távolállók ajtajai is kitárulnak, mert az önzetlen segítőben felismerik Krisztus irgalmas arcát. Bár a társadalom átvállalta a betegellátásnak és a szociális gondozásnak a nagy részét, az egyházi diakónia felmérhetetlen többlete az, hogy tettekkel hirdeti Jézus örömhírét, elővételezi az emberi reménynek és szeretetnek végső beteljesedését. — Ha igaz, hogy az egyház valóban az életet szolgálja, akkor éppen a reménytelen helyzetűek vigasztalásával tudja legőszintébben tanúsítani: A Feltámadott fényessége mindenkire ráragyog! Jegyzetek: 1. Gerhard Schmidtchen: Zwischen Kirche und Gesellschaft, Freiburg 1972. — Karl Forster (Hrsg.) Befragte Katholiken, Wien 1973. — Lebendige Seelsorge 1978. 4/5 tematikus száma az egyháztól távolálló keresztényekről szól. — 2. Joseph Höftner: Pastoral der Kirchenfremden, Eröffnungsreferat der Deutschen Bischofskonferenz, Fulda 1973. 3. — 3. Paul Schöbet: Dem Ffiessband ausgeliefert, Mainz 1981. - 4. Karl Forster (Hrsg.) Religiös ohne Kirche? Topos-Taschenbuch 66. Mainz 1978. 9—33. — 5. G. Schmidtchen: Gottesdienst in einer rationalen Welt, Stuttgart 1973. főként 63-80. oldalak — 6. KNA híradásából 1980. III. 131. — 7. Nagyon tudatosan vizsgálják az eltávolodottak ügyét az NSZK-ban és Ausztriában. Vö. Vollversammlung des Diözesenrates, Würzburg 1981. 12. k — 8. Még Allensbacher Institut szomorú adotaiból is kitűnnek a remény jelei. — 9. K. Forster: Zur Seelsorge an kirchendistanzierten Katholiken, Praedica Verbum 1980 1/2. 7—14. — 10. 1. FJöltner: i. m. 29. — 11. Walter Friedberger lelkipásztor, a pasztorálszociológia tanóra átfogó könyvére alapozunk, főleg: Hilfen für Orientierung und Entscheidung in der Pastoral mit Distanzierten 39—45. — 12. W. Friedberger: i m. 41. — 13. Széli Margit: Kreativitás és keresztény konkreativitás, TEOLÓGIA 1980. 4. — 14. W. Friedberger: i. m. 42. Széli Margit AHOGY JÉZUS TETTE (Lelkipásztori megújulás bibliás szemmel) Megújulást igénylő korban élünk. A szentév mindig is a megújulás különleges programját tűzi elénk, VI. Pál pápa 1975-ben meghirdetett szavaival: „Térjünk vissza hitünk eredeti forrásaihoz.” Lelkipásztorkodásunk megújulási lehetőségeit és feladatait vizsgálva is térjünk vissza a forrásokhoz, Isten kinyilatkoztatott igéjéhez, a Szentíráshoz. A „plébánia" és a „plébános” eredeti jelentése. A „plébánia” szó, mint az általunk ismert fogalom sajátos hordozója a XII. századtól lesz jelentős. (Vö a németben a Leutpriester használatát is.) A plébános a plebes baptis- males-nek, a megkeresztelt köznépnek, egy javadalmi templomhoz tartozó körülhatárolt közösségnek elöljáróját (és egyben a javadalom birtokosát) jelentette, aki a hivők lelkipásztori ellátásáról is gondoskodott.1 A plébánia és plébános szavak főleg a latin szertartásé szlávok nyelvében (pl. a lengyel pleban) élnek és azonkívül a magyarban, hangsúlyozottan jogi és kormányzati jelentéstartalommal. „Kezdetben azonban nem így volt" idézhetnénk erre is a jézusi szót (Mt 19,8). A plébánia bibliai eredetű sz.ava a paroikia, a plébános pedig a parochosz,. Megjegyzendő, hogy a nyugati egyházban sem vesztek ki ezek a bibliai eredetű szavak, a hivatalos egyházi nyelv (így a CIC is) mindig paroeciáról és paro- chusról beszél. — Mit jelentenek ezek cf Bibliában, illetve a bibliai korban? A paroikia jelentése Az alapszó a paroikeó görög ige, melynek a civil életben kettős jelentése van: — 1. valahol valaminek (pl. a tengerpartnak) a közelében, valaminek a szomszédságában élni és lakni - 2. idegenként, jövevényként ideiglenesen lakni valahol. A Biblia ezt az utóbbi értelmet ragadja meg, ezt alkalmazza Jézus is az Újszövetségben (Lk 24,18) éppen úgy, mint az Ószövetségben Ábrahám tette (Zsid 11,9): jövevényként, vándorként, zarándokként élni. - Ez az ige a Szentírás-ban még egy sajátos eszkatológiai színezetet és értelmezést is nyert: Isten népe itt a földön csak átvonulóban van, „idegen, vándor, zarándok". Az igéből származó paroikia szó Isten népének tehát azt a közösségét jelenti, amely ideiglenesen (és semmiképpen sem „összkomfortos jólétben”) él valahol. Az Ószövetségben pl. Egyiptomban (ApCsel 3,17), az Újszövetségben pl. Pontusz, Galácia, 38
