Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Az eltávolodókra tekintő lelkipásztorkodás
fának, üdvösségi küldetésének az alapja Sok ember azért kerül távol hitétől, mert gyermeki fokon maradt hitkezdeményét nem fejlesztette tovább. Talán csak a jó szándék, meg valami féle vágyakozás maradt meg benne, ez viszont kevés a remény isteni erényének megalapozásához. Az eltávolodottak pasztorációja éppen ezért szoros értelembe vett evan- gélizáció, mert minden emberi hiten és reményen felül hirdeti Jézus Krisztust és megváltó erejét. Az emberi remény felkeltése is az üdvösséget szolgálja. A fentiekből következik, hogy akiknél Jézus Krisztus örömhíre (még) nem talált visszhangra, azokban előbb az egyetemes emberi reményt keltsük fel egy-egy beszélgetéssel vagy akár egy jó könyvvel, megfelelő verssel kedveskedve. Ha ki tudjuk emelni őket nehézségeikből és kezdenek bizakodni a jövőben, akkor már megindult bennünk valami, amit ma anonim-keresztény motívumnak nevezhetünk. így ők is aktív részesei lesznek a rájuk is kiáradó -krisztusi megváltásnak. Ahol él a remény, ott jelen van Krisztus, még ha személy szerint nem is ismerik vagy nem tudják befogadni. üdvösségszolgálat a s z e r e t e t-kapcsolatokban. Az Újszövetség alapüzenete az istenszeretet és az emberszeretet belső összefüggését hirdeti: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (Jn 15,9). Lelkipásztori alapfeladat tehát, hogy a hívekben egyszerre hozzuk mozgásba az istenszeretettel a felebaráti szeretetet Az emberi élet sikere függ a jó kapcsolatoktól. De nem mindegy, hogy csupán önző érdekek irányítják ezeket a kapcsolatokat vagy átjárja azokat az igazi szeretet. A szeretet méq a kudarcokat is képes sikeressé, értékessé tenni. A szeretet ad értelmet mindennek, mert „ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem" (1Kor 13,3). Mivel Isten előbb szeretett minden embert, ezért a szeretetből mindenki megért valamit. És ha erejéhez képest valamit meg is valósít belőle, akkor már részesedik a Megváltó szeretetében. És mivel Isten szeretetével elkötelezte magát az embereknek, az egyház küldetéséhez is hozzátartozik, hogy az Ö szeretetét az, egész világra kiárassza. Isten azonban nem kötötte szeretetét az illetőnek az egyházban elfoglalt helyzetéhez, szereti a közelállót, és szereti a távolállót is. Hiszen a szeretet növekedése abban is nagy érték, aki (még) nem hisz kifejezetten Krisztusban. A szeretet felébresztése ezért kifejezett üdvösségszolgálat, mert az életben minden azon múlik, hogy az illető mennyiben növekedett a reményben és a szeretetben. Ilyen megközelítésben: az egyház, a hit, remény és a szeretet közössége. Az egyháztagok feladata, hogy magukban és másokban az isteni erényeket előmozdítsák. Ez nemcsak az egyház funkciójából, hanem létmódjából is következik: zarándok-egyház, Isten népe, a Szentlélek élő temploma. A kereszténység tehát nemcsak vertikálisan növekszik, nő bele Krisztusba, hanem egyre terjed — horizontálisan —, határait emberi léptékkel nem lehet megvonni. Ezeket a tényeket két zsinati alapelv foglalja magába:- 1. Az egyház nem azonos Isten országával. Az egyház a Népek világossága és a messze terjedő fény mindjobban láthatóvá teszi Isten nagy országát. — 2. Az egyház nemcsak intézményeit és belső közösségét, hanem minden embed szolgálja.- Növeli a személyes hitet, reményt és szeretetet azon a fokon, amennyire azt az illető befogadni képes. Miként egy dúsan zöldellő kertben is együtt növekedik a sarjadzó palánta a nyíló virágokkal és a gyümölcsöt érlelő fákkal — bár ugyanaz a kertész öntözi és gondozza —, úgy a lelkipásztor is minden szolgálatot igénybe vesz, hogy az emberek üdvét és életét a legváltozatosabb eszközökkel és módon szolgálja. Sajátos lelki beállítottságra van szükség. Az eltávolodottak lelki gondozására annak az egyházközösségnek van nagyobb esélye, amelyben a tagok már magukba szívták az üdvösségszolgálat missziós lelkületét. A belső munkatársak azért kapják a többletet, hogy fáklyaként vigyék és adják tovább. — Meg kel! teremteniük a' hitnek és a helyileg adott kultúrának a szintézisét. A hit együttlátása a mai problémákkal15 — teszi lehetővé, hogy tanúsítsák: az egyház mindenkinek mindene. A liturgikus szolgálatban azokra is gondol, akiket visszavár. Igehirdetése nem csupán a szentírási részlet korabeli magyarázata, de nem is pusztán a mai életkérdésekről informál, hanem az evangélium örömhírét a hívek életével együtt értelmezi. Csak így mutathat rá az evilági és a végső üdvösség összefüggésére. Az anyanyelvi liturgia lényegében megkönnyítette a hitértést és a misztériumok ünneplését, de gyakran a kötetlen részekben sem használják az élő nyelvet, ezért, főleg a fiataloknak még sok minden érthetetlen. A hiteles liturgia mellett egyre többen igénylik a különféle áhítatot, bensőséges együttlétet. Sok kezdeményező erővel és fáradságos munkával lehet korosztályonként és életállapotok szerint megvalósítani. - A templomon kívül a lelkipásztor és munkatársai főleg személyes példájukkal sugározzák hitüket és kiáradó szeretetüket Csak így képesek a távolélők életét megérteni, a keresett védettséget megadni, mégha nem is tudják életüket mindenben törvényesíteni. 37
