Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Szexualitás és érosz keresztény értelme
szakramentális értékét". — (Histoire des croyances et des idées religieuses. Paris, 1978. II. 273. 1.) — Az Elezusi-levél szimbolizmusa ugyanis végigvonul a keresztény misztika egész területén. A monasztikus életet, mind a lérliakét mind a nőkét, az Énekek Énekének fuvallata hatja át — írja Dorn Jean Leclerq. A vágy éneke ez, olyan istenkeresés szava, amely az ember egész lelki energiakészletét mozgósítja. (Initiation aux auteurs monastique du Moyen Age. — L'amour des lettres et le désir de Dieu. 1957. 13. 36. 82. 93. 1.) Csak lapozzunk bele kissé az olvasmányba, amelyet a szerzetesség nagy tanítói magyaráztak. „Csókoljon meg szájának csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál” (1,1). „A gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel" (7,13). „Mind a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág, nyila tüzes nyíl, az Ürnak lángja" (8,7). Jól tudjuk, hogy Szent Bernát vagy Keresztes Szent János a latin szöveg eufémizmusait olvasták, de nem küszöbölték ki magasztosan spirituális értelmezéseikből a metaforák érzékletes pólusát: a képet nem rontják el akkor sem, amikor azt egy másik, misztikus pólus: az isteni szeretet felé fordítják. Bingeni Szent Hildegárd, a XI. sz. nagy látnoknöje az erkölcsök megújulásáért száll síkra, de a katharok (korának gnósztikusai) tanaival ellentétben: ,,A nő olyan, mint a szántóföld, amelyet az ekének kell felhasítania ... a föld zöldellő frisseségéből merítette Ádám férfierejét.. . kezdettől fogva így rendeltetett ez, teljes tisztességben, és nincs okunk emiatt szégyenkezni.” Ádám nemzöereje gyönyöre az egyesülésben, a Teremtő hatalmának és a teremtésben megnyilvánuló isteni örömnek halvány visszfénye. „A férfi erejével és szépségében lép ki Isten titokzatos rejtett mivoltából és hallatja szavát: 'Én vagyok a legmagasz- tosabb, a lángoló nemző erő, az élet szikráit én gyújtottam' . . . Így a teremtmény készséges hallgatása nem más, mint vágy a Teremtő csókjára." (Geheimnis der Liebe. Ford. H. Schip- perges. Olten-Freiburg, 1957. 55. 104.) Nem minden alap nélkül vetheti fel a mélylélektan a kérdést: vajon mindez nem csupán a ki nem elégült, elfojtott szexualitás projekciója, kivetítése? Másik kérdéssel válaszolhatunk erre: vajon az érosz energiái kizárólag evilági, immanens célra irányulhatnak? Nem lehetséges-e, hogy a teljes odaadásból eredő extázis áttöri a tér és idő kereteit és a határtalan, a transzcendens Teremtőben keresi a földi szépség, szerelem és szeretet forrását és értelmét? A teológia önkritikája Soha nem kell visszariadnunk attól, hogy a korszellemhez kötött teológia egyoldalúságait teljesebb tudományos szemlélet alapján kiegészítsük. Már Szent Ágoston fellép azok ellen, akik fölöslegesnek tartják a teremtmények vizsgálatát. Szent Tamás pedig így ir: „A teremtményekre vonatkozó tévedés a Teremtöről való hamis felfogásba torkollik" (Augustinus, De origine animae. c. 4. 5. — Thomas, Contra Gentiles lib. 2. c. 3 ). - A társadalmi morál története mutatja, hogy a nemiség megvetése okozza az obszcén szabadosságot éppúgy, mint a kispolgári prüdériát. Az „obszcén" pontosan a visszataszítót, a rútat akarja megmutatni abban, amit mások tisztelnek és megbecsülnek. A fentebb említett „elfojtásra, aszkézisre" nevelő ideológia egészében elveti a nemi felvilágosítás biológiai elemeit, megbélyegzi, mint a női méltóság, az emberi tisztesség meg- gyalázását. Kérdezhetjük: talán mindig jobb volt a mai orvosi-biológiai ismeretközlésnél az a régi „felvilágosítás", amelyet némelykor derék családanyák így intéztek leányukhoz: „Jegyezd meg, hogy az az asszony, aki a házasságban élvezetet talál, nem tisztességes!" Vagy: „Nem is tudom, hogyan képes egy nő elviselni, hogy . . ." Hangsúlyozzuk, hogy az életből vesszük a példákat. A régi felvilágosítás sem okozott kevesebb tragédiát, mint az az új, amely csak funkciók és mechanizmusok ismertetésére szorítkozik. Funkció és jelentés Tagadhatatlan, hogy korunk más területeken is gyakran megáll a működés, a funkció trukkjeinek megismerésénél, és nem törődik az egész, az összefüggések, a jelentéstartalmak feltárásával. Úgy tesz, mint a modern vadember, aki ellopja az üzem drága készülékét és otthon háztartási célokra használja. — Ugyanígy, amikor kóborló fiúk füttyögését, hamvas arcú fiatal lányok egymáshoz, intézett (biológiai szempontból teljesen céltalan) felszólításait vagy a talponállóban nőhistóriákat „férfiasságokkal" fűszerező csevegést halljuk, nem fojthatjuk el a gondolatot: ezek erőszakkal visszaszorítják, mert szégyenük nagyon természetes érzelmi rezdüléseiket, nem akarják ismerni önmagukat. Pedig még a nihilizmus felé közeledő Sartre is nyersen kimondja: a nemiség több, mint két epidermisz dörzsölödése. 17
